Öt vagy hat ezer évvel ezelőtt -- amikor Khufu fáraó piramisa még nem épült meg és Görögországban vademberek portyáztak, Trója pedig még csak távoli álom sem volt -- Mohendzso-daró városa már virágzott a mai Pakisztán déli részén, Larkana és Kandiaro között.

E település, melynek még csak nevében sem vagyunk bizonyosak, különös módon köszöntött bennünket az idők mélységéből.  Magokat találtak romjai között, melyek felébredtek hosszú álmukból és ismeretlen fajtájú gabonává értek, ami táplálóbb mint bármelyik ma ismert fajta. ... A várost évszázadokig vagy évezredekig lakták.  Kétségtelen, hogy többször újjáépült háború, árvíz, vagy földrengés pusztítása után.  Összesen nyolc rétegben találtak romokat, de valószínű, hogy több is napvilágra került volna ha mélyebbre lehetett volna ásni.  Sajnos az elért vízszint ezt nem teszi lehetővé.

Egy szembeötlő tény nemi fényt vet Harappa és Mohendzsó-daró ismeretlen lakóinak társadalmi felépítésére:  éspedig, hogy Mohendzsó-daróban nincs nyoma sem királyi palotának sem templomnak, pedig az eddig ismert összes többi ősi városban vannak ilyenek. A város csillogásának esetleges hiányát azonban pótolja ésszerűsége.  Egy korábban fedett fürdőház a leglenyűgözőbb épület, 12x7 méteres úszómedencével, gőzfürdővel és meleglevegős fűtőrendszerrel.

Az észak-déli irányú főutca egy kilométernyi hosszú és tíz méter széles.  A házak egy, két és néha három szintesek voltak, a maiakhoz hasonlóan készültek téglából, nagy szakértelemmel.  Minden hálószobában volt folyóvíz, fürdőszoba és WC.  A vízvezetékrendszerből kitűnik, hogy a mára már elpusztult emeleti szobákban is így volt.  A szennyvízrendszer annyira jól működött, hogy egy brit mérnök megállapította, ma sem tudnának jobbat készíteni.

Mu létezésének hívői azt tartják, hogy Harappa és Mohendzsó-daró ezen ősi világ két települése volt, melyek bár megmenekültek a pusztulástól, de elszakadtak műveltségük forrásától.  Az ásatások során sírok nem kerültek felszínre, és azt sem tudjuk Mohendzso-daro hogyan találkozott végzetével.  Nem hirtelen pusztult el, mert akkor bizonyosan lennének emberi maradványok.

Még nagyobb hatással volt azon felfedezés amit Petr Kozlov, orosz régész tett, amikor Karakhoto ősi városának romjait vizsgálta és egy sírban 18000 éves falfestményt talált ami egy fiatal uralkodót és hitvesét ábrázolta.  Jelképük négy részre osztott körből állt, aminek közepén a görög mu betűvel egyező jel volt, mint amilyen a mi M betűnk is.

Így jutunk el James Churchward érdekes elméletéhez, miszerint az egyiptomi, káldeus, babiloni, perzsa, görög, hindu és kínai műveltség mind Mu, a Csendes-óceáni Atlantisz, elveszett világának kultúrájából származott.  Churchward szerint hosszú korokkal ezelőtt Mu csodafaja közvetlenül, vagy kivándorolt csoportokon keresztül, befolyása alatt tartotta egész Ázsiát és Dél-Európát, s e kitelepülések között az ujgurok voltak a legjelentősebbek, kiknek nyomait Kozlov professzor kiásta.

Visszatérvén Lemuria képzeletéhez, úgy tűnik földje nem süllyedt el teljes egészében, hanem egy része továbbra is jelentős földrészként létezett az Indiai- és a Csendes-óceánban, az emberi faj nagy szülőföldjének eredeti területeként.  Mu létezésére vonatkozó mondák már Churchward kutatásai előtt is sok országban elterjedtek voltak, de számos tudós az ő felderített bizonyítékait tartja a legmeggyőzőbbnek.

(Timeless Earth / Terra senza tempo)

Az ősi Mongólia az Ázsiát és Nyugatot összekötő selyem-út keleti végén terült el.  A legutóbbi leletek azt mutatják, hogy virágzó és fejlődő állam volt, mely közeli és távoli földekkel kereskedett.

Megtudjuk például, hogy Belső-Mongólia lakói 8000 évvel ezelőtt földet műveltek, és az időszámításunk előtti harmadik évezredben már jelentős városok voltak a sztyeppén — a sumériai Ur legnagyobb fényességének idején.

(Archeology)