MÁSODIK SZAKASZ.

Mellyben foglaltatik a’ Magyarok’ régi Eleinek, Európába való első kiköltözése, és ugyan ott a’ Hunnusok’ neve alatt állított Birodalma, abban esett változásokkal együtt.

§.  1.
A’ Hunnusoknak Európába való készülete.

Minekutánna a’ Topai Tatároktól megverettettek, és a’ Volga vize mellé szoríttattak a’ Hunnusok, azonnal ki nem indúltak Ásiából, hanem ott letelepedvén, valamennyire megpihentek.  Itt való lakások 56 esztendeig tartott, melly idő alatt Európába való kőltözésekről nem tsak tanátskoztak, hanem ezen feltett akaratjoknak tellyesítésére minden rendeléseket meg is tettek ;  nevezet szerint pedig a’ több tsatákban elszélledett húlladékos Népet öszve-szedték, és azon száz-nyóltz Nemzetségből, mellyből állott az egész bújdosó Sereg, tíz-száz-nyóltzvan-ezer fegyver fogható férjfiat állítottak.

§.  2.
B A L A M B E R.
Európába való bejövetele.

Készen lévén az egész bújdosó Sereg, Királynak választották magok közzűl Balambert (a) erős, és fegyverhez termett férjfiat, a’ ki az egész Népnek Vezére, és parantsoló Ura lenne.  Ugyan ennek vezérlése alatt Tanai vizét mehatván beléptek az új vendégek Európába, Krisztus születése után 374-dik esztendőben.

(a)  Balamber vólt tehát első, a’ ki a’ Magyarok régi Eleinek első felekezetit Hunnusok neve alatt bévezette Európába, nem pedig Attila, a’ mint ezt némellyek, vagy az igen bizonytalan írásoktól, vagy pedig a’ tudatlan köz-népnek bizonytalanabb hagyommányitól megtsalattatván, állítják.  Több esztendőkig laktak már akkor a’ Hunnusok Európában, sőt ezen bóldog földet is, mellyen most lakunk, már akkor több esztendőkig bírták, midőn Attila született, és Hunnok Királyjává tétetett, a’ mint erről nem soká szóllani fogunk.

§.  3.
Pannóniában letelepednek.

Sok Országokon kellett által-menni a’ Hunnusoknak, míglen beléphettek Pannóniába.  Sok ellenkezéseket is kellett nékiek tapasztalni :  minden Nemzetek azomban, a’ kiknek Tartományain által-mentek, látván a’ Hunnusoknak erejét, és fegyverhez szokott vitéz termetét, vagy megadták magokat, vagy a’ Hunnusok’ barátságában szegődtek.  Ezek közzűl vóltak Alipzurok, Alzidzurok, Itamarok, Tunkassiták, Alánusok, Osztrogothusok.  Ugyan tsak annyira is szerentséltették iparkodásokat, hogy kevés esztendők alatt azon Tartományt, a’ mint most Moldva, Oláh, Erdély Ország, és Magyar Országnak Tiszán túl való része fekszik, magokévá tették, és úgy Krisztus születése után 377-dik esztendőben Pannoniának nagyobb részét, mellyet mi most Magyar Országnak nevezünk, birodalmok alá hódították Balamber Királynak okos vezérlése alatt, a’ ki 387-dik esztendőig dítséretesen kormányozván az Országot, meghalt.

K A R A T O N.
§.  4.
Theodózius Császár embertelenül bánik a’ Hunnok Követjével.

Karatonra szállott Balamber’ halála után a’ Királyság, a’ kiről mivel kevesen emlékeznek a’ történt dolgoknak feljegyzői közzűl ;  keveset, és igen kétségesen lehet szóllani.  Ennek Királyságában történt nevezetesebb dolgok közzűl az emlékezetre méltó, hogy ezen Királynak Donát nevű Követjét, Theodózius Császár minden törvény ellen megölette :  melly igazságtalan kegyetlenséget hatalmas boszszúállással viszonolta vólna Karaton, ha Theodózius Császár drága ajándékokkal, boszszúállásra felgyulladott haragját le nem Csillapította vólna.  Azután igen is nagy barátságba esett Theodóziussal Karaton, úgyhogy ennek készítésére, először ugyan Maximus Császár ellen, azután pedig Eugenius ellen Theodózius kedvéért fegyverre kelne.

§.  5.
A’ Keresztény Hitnek kezdete a’ Hunnusoknál.

A’ leg-nevezetesebb dolognak állíttom, hogy ezen Király alatt lett a’ Hunnusok szívében a’ Krisztus Hitinek első lerajzolása, mintegy 397. esztendő tájján, a’ mint erről hiteles bizonyságot találok Theotimusnál, Sozomenusnál, Orosiusnál, és Sz. Hieronymusnál, a’ kik közzűl ezen utolsó így szóll azon levelében, mellyet Létához írt :  A’ Hunnusok tanúlják a’ Zsóltárt, Scythiának hidegei a’ Hitnek melegségétől hevülnek.  Ezen idvességes Hitnek pedig első rajzolói régi Eleinknél vóltak Nicetás :  (a’ kit Paulinus Nolai Püspök sok dítséretekkel magasztal) és Teotimus Timotanusoknak Püspöke, a’ kiknek fáradtsága, és fedhetetlen élete által a’ Hunnusok közzűl nem kevesen vezettettek a’ Keresztény törvénynek felvételére.  Azomban Karaton a’ Hunnok Királyja életét, ’s Királyságát végzi 399-dik esztendőben.

§.  6.
A’ Hunnok Királyja kedvez a’ Rómaiaknak.

Uldin vette által Karaton után a’ Királyságot a’ ki Királyságának kezdetén a’ Rómaiaknak nagyon kezde kedvezni, úgyhogy azoknak kedvéért, Gaina Gothus Vezér ellen fegyvert ragadván, az említett Vezért meggyőzte, megölte, és a’ fejét Arkádius Császárnak Konstantzinápolyban küldötte.  Ezen tselekedetével Uldig nem tsak vitézségét mutatta, hanem egyszersmind Arkadius Császár’ barátságába is magát erősen béiktatta ;  ámbár azután Honóriussal, Arkádius’ testvérivel többször ellenkezésben esett.  Utóbb ezzel is barátságba lépett, mellyet meg is tartott, míglen tíz esztendeig tartó Királysága után életének végére jutna.

B E N D E K U T Z.
§.  7.
Aetius Római Vezér a’ Hunnusoknál neveltetik.

Bendekutz, a’ kinek némelyek Mundzuk nevet adnak, 411-dik esztendőben emeltetett a’ Hunnok Királyságára.  Ennek Udvarában volt több esztendőkig kezességbéli zálogúl ama’ nevezetes Aetius, a’ Rómaiaknak leg-híresebb Hadi-Vezére, a’ kivel utóbb Attilának nagy, és kétséges kimenetelű bajvívása vólt.  Ez Bendekutz’ Udvarában vette a’ Hadi-tudománynak első lerajzolását ;  a’ Hunnusoknak is köszönhette, hogy Hadi-mestersége miatt az egész Európában nevezetes lenne.

§.  8.
Bendekutz rendelése.

Semmi nevezetes tselekedeteit nem olvassuk Bendekutz Királynak.  Az néki leg-nagyobb dítséretire vált, hogy olly férjfiat Nemzett, a’ kinek Hadi erejét, és vitézségét semmi régi idő feledékenységgel bé nem fedezheti.  Ez Attila vólt, a’ ki mivel gyenge esztendejére nézve, midőn az Attya haldoklana, elégtelen vala olly tágas Birodalomnak kormányozására, rendelte, hogy Ohtares, és Rua (b) maga két testvérei lennének mind Attilának, mind pedig az Országnak gondviselői, úgyhogy, míglen Attila felnevelkednék, az Országot öszve-kaptsolt erővel, és akarattal együtt kormányoznák ;  a’ kik közzűl azután előbb Oktares, azután Rua meghalván, az Ország Attilára Bendekutz’ fiára maradott.

(b)  Némellyek úgy vélekednek, hogy ezen Herczegnek neve nem Rua vólt, hanem Ruhás, és talán jól is vélekednek :  mivel ez magában is jó értelmű Magyar-szó ;  a’ régi Eleinknél pedig olly nevezetek vóltak szokásban, a’ menyeknek azon személyhez illendő értelmek vólt, a’ kiknek azon nevek adattak.

A T T I L A.
§. 9.
Attila kezd Országlani.

Mintegy harmintz esztendős vólt Attila, midőn az Országlás reá szállott, Krisztus születése után 434 esztendő táján.  Eleinten ugyan Bledával, a’ kit némellyek Budának neveznek, az ő testvér Öttsével együtt bírta az Országot, a’ kit minekutánna megöletett vólna, (c) egyedül maga parantsolt az Országban, és kevés esztendők elfolyása alatt annyira terjeszté nevének ditsőségét az egész világon, hogy kevesen találtatnának mind előtte, mind pedig utánna, a’ kik őtet a’ Hadi erőben, és tudományban, ’s a’ mindenütt híven követő szerentsében meg-hasonlíthatták vólna.  (d)

(c)  Melly okra nézve ölette meg Attila az ő testvérét Blédát, nem bizonyos.  Tudom, hogy az légyen Nemzetünknél a’ régiebbek hagyományaiból vett vélemény, a’ mellyet én is még gyermek koromban, előbb, hogy sem a’ betűk olvasását jól esmértem vólna, hallottant, hogy Buda várát építvén Attila, azt a’ maga nevéről Attila városának akará neveztetni, míglen azomban Attila Frantzia Országban Hadat viselvén, Hazájától távol vólt, Buda a’ testvére azt Budánánák nevezte ;  mellyért Attila viszsza térvén annyira megneheztelt, hogy testvérét azonnal kegyetlenséggel megölte.  Másaknak pedig más a’ vélekedése.  Azt talán hitelesebben mondhatjuk, hogy míglen Attila Frantzia Országban villogtatta fegyverét, addig Bléda az Ország népét Maga részére akarván húzni, Attilát a’ Királyságból ki akarta rekeszteni.  Nem is gondolhatjuk, hogy Attila valametly tsekély hibáért, tulajdon testvérén olly kegyetlenséget követett volna el :  ha pedig Bléda valóban azt tselekedte, azon rosz szándékával Attilát az egész világ előtt a’ kegyetlen névtől megmentette.  Több az egész Országnak, hogy sem egy embernek a’ veszedelme.

(d) Nem vólt Attila olly kegyetlen, sem olly vad indúlatú Fejedelem, a’ mint felőle némellyek vélekednek.  Sajnálom, hogy sokan ezen nagy lelkű Fejedelmünket vad állathoz illő fene indúlattal vádolják.  Ember-szerető vólt ő, kegyes, bő adakozó ;  és Mértékletes ;  kár hogy keresztény nem vólt.  Senkitől jobban meg nem tanúlhatjuk Attila’ erkôltsét, mint Priscustól, a’ kit Theodozius Napkeleti Császár Maximussal követségbe küldött Attilához, a’ kinek Udvarában nem kevés ideig múlatván, több alkalmatosságokban Attilát jól megesmérhette.  Ez olly rajzolást tészen Attiláról, a’ mellyet egy Felséges indúlatú Fejedelemben lehet képzeni.

§.  10.
A’ Napkeleti Birodalmat adózóvá teszi.

Tsak nem első bajvívása vólt Attilának Thrátzia’ elfoglalása után ifjabbik Theodózius Napkeleti Császárral, a’ kit olly szorongatásokba hozott, hogy tőle igen terhes kötés alatt békességet vásárolni kénszeríttetnék.  Illy kötéssel ment pedig végbe a’ frigy, hogy Theodózius minden esztendőben hétszáz font aranyat fizetne Attilának ;  ezen felűl azok, a’ kik a’ Hunnusok közzül a’ Rómaiakhoz által-szaladtak, haza küldetnének ;  nem külömben a’ rabok is minden váltság nélkül a’ Hunnusoknak viszsza adatnának.  Hogy ezen terhes kötésre reá állott Theodózius, nem tsudálhatjuk ;  mert Attila az egész Thrátziát, Adrianopolis, és Heraklea városán kívül elpusztítván, már Konstantzinápoly városát is megközelítette.  Végbe-ment illy formán a’ békesség, de nem soká ismét félbe-szakadott ;  jóllehet akkor is Attila vólt a’ nyertes, a’ kit hogy megengeszteljen Theodózius Császár, Római Birodalom Vezérinek nevezte őtet, e’ mellett esztendőnként való nagy adót igére néki.  Bátorságos vólt azután a’ Hunnusok’ fegyverétől a’ Napkeleti Birodalom, mivel Attilának vitéz erejétől félvén szemesen vigyáztak, hogy valamiben meg ne bántanák a’ hatalmas Hunnus Nemzetet Királyjával együtt.

§.  11.
Napnyúgoti Népek ellen indúl Attila.

Esmérte már Napkelet Attila Királynak fegyverét, ugyan ezt tehát a’ Napnyúgoti Népekkel is meg akarta esmértetni :  a’ végre halhatatlan Tábori Sereget gyűjtvén öszve 451-dik esztendőben Pannóniából megindúla, és Német-Országon minden kártétel nélkül keresztűl vezetvén Hadi-Seregét, midőn a’ Hertziniai erdőbe jutna, ott vastag fákat vágatván le, azokat kivésette, és azokból mind annyi tsónakokat tsináltata, mellyeken az egész Táborát a’ Rhenus vizen által-tétette.  Onnét Frantzia Országhoz tartozó Belgiumot ellepvén, elsőben is Metis városát pusztítá el.

§.  12.
Attila Aetiussal vérontó ütközetet tart.

Metis városának elpusztítása után Aurelia városát keríti be Attila, a’ honnét Sz. Aniánus, ugyan azon város Püspökjének könyörgését az Isten meghallgatván, Aetiust, ama’ nevezetes Római Vezért §. 7. kűldé a’ megszállott, és utolsó szükségben lévő Városnak segítségére, a’ ki onnét tovább nyomta Attilának erejét.  Meg nem Csökkent ezzel Attilának barátsága, sőt innét nagyobb okot vett az ütközetre ;  úgy vezette azomba Táborát, hogy Aetiust seregével együtt veszedelembe döntse.  Leg-alkalmatosabb helyet talált ehez nem meszsze Katalaunum városától, a’ melly nem Frantzia Országban, a’ mint némellyek vélekednek, hanem Kámpániában vólt :  ott Mauriacus nevezetű mezőn megállapodott.  Éppen akkor Róma városa felé szándékoza Attila, ezt sajdítván Aetius őtet mindenütt gyorsan követte, és az említett mezőn maga Táborát Attila’ Tábora eleibe vetette, és mind a’ két Fél keményen besántzolta magát.  Félt tudniillik Aetius Attila’ erejétől ;  Attila pedig Aetiusnak próbált bátorságától, és hadi mesterségétől ;  igaz dolog is, hogy valamint azon időben nem vólt széles e’ Világon tanúltabb, és erőssebb Hadi-Vezér Attilánál, és Aetiusnál, úgy olly roppant két Hadi-Sereget megütközni soha annak előtte nem látott a’ világ.  Hogy Attila félt légyen az ütközetnek szerentsétlen kimenetelétől ;  tsak abból is elhihetjük, hagy minekelőtte reá rohanna Aetius táborára, szörnyű nagy tüzet rakatott, a’ végre, hogy ha az ellenség erőt venne rajta, azonnal azon tűzbe ugrana, előbb, hogy sem ellenséginek kezébe jutna.  Ezt jóllehet így elvégezte magában Attila, belső félelmét mindazonáltal külsőképpen szépen eltitkolta, midőn Hadi-Vezérhez illendő szókkal bátorítván próbált Vitézeit, azokat maga vezette Aetius ellen.  Mintegy kilentz óra vala midőn Attila reá ütött Aetius táborára, Aetius is bátran eleibe állott Attilának, és olly átalkodott érővel viaskodott mind a’ két rész, hogy az elnyúgodott napnak setétsége a’ tsata-piatzon belepné őket, és még is egyik Fél a’ másikat helyéből ki nem mozdíthatta.  Igy megesteledvén, Attila a’ maga Katonáit kaszás-szekerekkel besántzolt táborába viszsza vezette.  Aetius is hasonlóképpen tselekedett.  Attila azomban gyakorta megfújatta a’ trombitákat, és az ütközethez elkészített fegyverekkel lármát üttete, mintha új érővel Aetiusra akarna ütni :  holott ez által tsak Aetiusnak szándékát akarván kitanúlni, őtet egész világos virradtig így rettegtette.  Midőn már a’ közelgető napnak veres súgári oszlatták az éjszakának setétségét, és a’ hajnali világosság szemekbe tűnne, akkor látták ama’ sok rettenetes hólt testeknek tsoportjait, mellyek az előbbeni napon tartott ütközetben mind a’ két részről öszve daraboltattak, és halomban omlottak.  Bizonyos számát azoknak tudni nem lehet ;  némellyek többet, egyebek kevesebbet számlálnak ;  én azoknak vélekedéséhez szabván írásomat, a’ kik közép úton járnak, állítom , hogy a’ kik mind a’ két részről elestek, kétszáz-ezeren vóltak.  Vólt vólna ugyan kedve Attilának újjonnan ölbe szállani Aetiussal, de mivel távol lévá Tartományban vólt, ne talántán elzárattatnék az útja, helyesebbnek lenni ítélte, ha addig bátorságosabb helyre viszsza húzná Hadi-Seregét, míglen az ellenségnek földén lévén, be nem zárattatnék ;  félő is volt, ne hogy eleibe Csapván a’ Rómaiak, az útját elállanák, azért nem sokat késvén viszsza tére Pannoniába.  (e)

(e)  Valamerre mentek a’ Hunnusok, Hazájokba viszsza térvén, mindenfelől kegyetlen prédálást tettettek, úgyhogy az ő kegyetlenségeknek híre mindenfelől szinte repülne.  Sok Keresztény Atyák a’ Pogány Néptől féltvén Leányaik tisztaságának sérelmét, Kolónia városába sok ezer leányzókat küldének, a’ kiknek vezére Sz. Orsola vólt.  Ezek már útban lévén, a’ pogány Hunnusok’ kezébe, kerűltek, a’ kiket a’ pogány nép, nem tudom a’ Hitnek gyűlölségéből-é ? vagy tisztaságoknak védelmezésiért együl egyig feldaraboltak.  Sz. Orsolának tehát, és az ő szűz társainak mártyromsága azon időben esett, midőn Attila a’ Katalaunomi hartzból Pannoniába viszsza térne ;  tudniillik 451-dik esztendőben.

§.  13.
Olasz Ország’ romlására készül Attila.

Hadi-Seregével viszsza térvén Attila Pannóniában, míglen a’ tél elfolyna, megszakadozott Tábori Seregét, új Katonákat fogadván, helyre álította ;  hogy majd kikelettel egész erejét Olasz Országra döntse.  Igaz dolog, hogy ezen Hadi-készűletre elég okot adott Attilának az Aetiuson való boszszúálló szándék ;  de azomban Honoria is, Valentinus Császárnak testvér húga titkos izenetekkel nagyon késztette Attilát hogy Báttya ellen fegyvert fogna, sőt magát is Attila házasságára erőszakosan ajánlotta.  (f)  Elkészűlvén azért Attila mindenképpen az ütközethez, mihelyt a’ kívánatos Tavasz elérkeze, azontól Olasz Ország felé veszi az utat.  Utjában elsőben is Aquileja városát két hólnapi ostrom után megvette, és elpusztította.

(f)  Hogy Honória maga tulajdon Báttya Valentinos Császár ellen gyújtogatta Attilát, boszszúállás vólt az oka :  mivel tudniillik Honória, valamelly Eugenius nevű Udvari Tiszttől megszeplősíttetett, Valentinus Honóriát mint megvesztegettetett szűzet Császári Udvarából kirekesztette.  Ezért akarta tehát Honória Valentinuasal öszve-veszteni Attilát, hogy illy formán rajta boszszút állhasson.  Más részről pedig ámbár tsak tizenhét esztendős vólt Honória, még is már elunta a’ pártát, és ízetlen vólt néki a’ magános élet ;  ugyan azért gyűrűt is kűlde már előre Attilának, magát házasságába ajánlván, magával együtt Napnyúgoti Birodalomnak nagyobb részét is néki ígérte.

§.  14.
Velentze Városának kezdete.

Midőn Attilának Olasz Otszágban való elérkezését, és már Aquilea Városának elpusztúlását is hallották a’ környűl lévő Városoknak népei, minden jószágokkal, és házi Cselédjeikkel együtt a’ közel lévő Tengeri Szigetekbe vették magokat ;  remélvén, hogy ott a’ Tengernek környűl folyó vizei Attilának fegyverétől biztosabban védelmeznék őket.  Itt sok Fő, közép, és alatson rendek öszve-verődvén, roppant Várost építettek, mellyet azután Velentzének neveztek, és ugyan ezen időben, és ezen környűlállásból vette kezdetit a’ nevezetes Velentzei Város, és Község, midőn a’ Hunnusok Olasz Országot dúlnák 452-dik esztendőben.

§.  15.
Olasz Országnak sok nevezetes Városait pusztítja Attila.

Tovább lépett Hadi-Seregével Aquileja elpusztítása után Attila, és több nagy nevű Városokat fogfala el, úgymint Vintzentziát, Verónát, Mantuát, Kremónát.  Az nevezetes dolog :  midőn Ravenna Városát víná, János, azon Városnak Püspökje igen szent, és példás életit ember, szentelt Papi őltözetben kiment a’ városból Attila eleibe, könyörögvén neki, hogy a’ várost el ne pusztítaná, és lakosit el ne vesztené.  Meglágyítá a’ Sz. Püspök Attilának szívét, és minden kártétel nélkül bemenvén a’ városba, a’ nélkül, hogy valakinek sértésére lett vólna, olly híven megtartotta a’ János Püspöknek tett ígéretét, hogy sem a’ Városnak sem a’ benne lévő népnek nem ártana.  Azomban hogy megmutassa hatalmát, a’ Városnak kapuit sarkából kivettetvén, Katonáival öszve-tipratta.  Onnét Mediolánum felé léptetett, a’ melly Várost megvévén, midőn egy olly táblára akadott vólna, mellyen a’ Római Császárok Királyi-székben ülve vóltak leírva, előttük pedig a’ Schythák, mint rabok artzra borulva :  azontúl Attila magát leíratta ugyan azon tábláknak másik felére, mintha ő Királyi-székbén ülne, maga eleibe pedig egynehány Római Császárókat íratott le, a’ kik zatskókat tartván kezekben, Attila’ libaihoz azokból, mint adózó Fejedelmek, aranyat döntöttek.  Emilia Tartománynak Városira ereszté azután Hadi-Seregét, mellyel midőn Mutina Városának vidékét megszállotta vólna, Geminiánus, ugyan azon Városnak Püspökje, öreg, és igen jó életű ember, a’ Város bástyáin fel ’s alá járván bíztatta, és vígasztalta a’ Város’ Lakosit ;  a’ kit midőn távolról látna Attila, tudakozta ki lenne azon őreg ember ? és minémü hivatalt viselne ?  A’ szent Püspök felele a’ bástyáról, hogy ő Isten szolgája vólna.  A’ kinek Attila azt viszonolta :  Te Isten’ szolgája vagy, Én pedig Isten’ ostora vagyok ;  az engedetlen szolgák pedig, a’ kik az ő Uroknak parantsolatját megvetik, méltán ostoroztatnak.  Erre a’ Sz. Püspök nagy alázatosan azt felelte :  minden hatalom az Isten’ kezében, és az Istentől vagyon, azért ha te magadat Isten ostorának vallod, a’ kinek én szolgája vagyok, nem állok ellened, nyittassanak meg a’ Város’ kapui, és valamit az Isten akar, hogy tselekedj velünk, készek vagyunk hálaadó szívvel venni, és alázatos engedelmességgel szenvedni.  Megnyittatott tehát a’ Város’ kapuja, és Attila bément Seregével együtt, de a’ Városba jutván mint a’ vakok tétovázni kezdettek, míglen minden kártétel nélkül a’ Városból ismét ki nem mentek.

§.  16.
Róma Városának pusztításáról Leo Pápa lebeszélli Attilát.

Már Nem vólt más hátra, hanem hogy Róma Városát is birtoka alá hódítsa Attila, de ezt végbe nem vihette ;  mert midőn erről magában tanátskozna, sőt már Róma Városát nagyon megközelítené, Valentiniánus Napnyúgoti Császár Követeket kűld Attila eleibe, a’ kik őtet a’ város elfoglalásáról lebeszéllenék.  A’ kötvetségnek feje vólt Leo Római Pápa, a’ ki azt emlegette leginkább Attila előtt, hogy minekutánna mindeneket meg győzött vólna, győzné meg magát, és úgy mutatná magát győzedelmesnek lenni.  Leonak bőlts, és hathatós beszédje annyira vette Attilát, hogy mindenekre, valamiket mondott vala néki, nagy engedelmességgel hajolna.  Viszsza is tért az egész Táborával Pannoniába, ugy mindazonáttal, hogy a’ Rómaiak esztendőnként adó fizetésre köteleznék magokat, és egyszer-’s-mind hogy Honóriát, Valentinus Császár’ húgát, a’ kiről fellyebb emlékeztünk, néki Feleségül küldenék.

(*)  Guvernelló nevű Helységben, melly nem meszsze Mantua Városától a’ Mincio vize partján fekszik, egy kisded Templom vagyon, mellynek régiségét a’ megmohosodott töredék falai eléggé megmutatják.  Azon Helységnek lakosi kézről kézre vett hagyományból (mert semmi írásbéli bizonyságot, ámbár ott lévén serényen tudakozódtam, senki nem mutathatott) azt állítják mai napig is, hogy ott állott vólna Attila Hadi-Seregével, és őtet Leo Pápa, mint Napnyúgoti Császárnak Követje azon a’ helyen szóllította vólna meg, a’ mint azon régi Templomotska áll, melly ezen nevezetes esetnek emlékezetes fantartására építtetett.  Az igaz, hogy ezen Templom közel van a’ Mincio vize partjához, az is igaz, hogy magának Sz. Leo Pápának írásaiban azt olvassuk, hogy Ő a’ Mincio vize mellett szóllította vólna meg Attilát, ’s Róma Városának ostromlásáról lebeszéllette.  Ugyan tsak az is igaz, hogy az említett Guvernellói Templomban egy Oltár vagyon, mellynek Közepén Sz. Leo Pápa, és Attila, Hunnus Seregével együtt le vagyon festve.  Ezen Oltárt, mellynek festése nagy régiségre mutatott, nem tsak láttam, hanem előtte mint Tábori Pap, áldozatot is tettem, midőn 1800-dik esztendőben a’ Marengói tsata után Alessandria határából Velencze Városa felé a’ Spleny Gyalog Regementjével útazván, Guvernelló mellett a’ Mincio vize partján táborba szállottam.  Ez mind igaz ugyan, de még is úgy vélem, hogy egész meghatározással nem állíthatjuk, hogy Attila’ Serege Guvernellónál állott vólna, midőn Leo Pápa Attilát megszóllítván Róma Városának pusztítására tzélozó szándékától fen tartotta :  mert Guvernelló, és Róma Városa között még meszsze kiterjedő Tartomány fekszik :  előbb kellett vólna tudniillik Attilának a’ Mantuai Herczegséből a’ Platzennzai Herczegségbe, onnét a’ Parmai Tartományba, innét pedig az egész Hetrurián keresztül vezetni Hadi-Seregét, hogy azon részét Olasz-Országnak, mellyben Róma fekszik, megközelítse, ’s Róma Városát ostrommal fenyegesse ;  gyaníthatjuk tehát, hogy Attila bellyebb hátott légyen győzedelmes Hadi-Seregével Olasz-Országba, midőn a’ Római Császárt olly rémülésbe hozta, hogy Leo Pápát követségbe küldené a’ győzhetetlen Hunnus Sereg’ eleibe ;  gyaníthatjuk azt is, hogy Placzentzia, Parma, és Hetruria Attila’ Hatalmában vólt azon időben.

§.  17.
Attila halála, és temetése.

Minekutánna Hazájába viszsza tért vólna Attila, még jól meg sem nyúgoda, már Martziánus Napkeleti Csálzár ellen akarta vezetni Táborát, mivel ez, az adó fizetésben vonódni keztdett ;  de ezen Hadi-készűletit Attilának a’ véletlen halál félbe szakasztá ;  mert Ilditzion nevű Mátkáját feleségül vévén, midőn vele a’ napot menyegzős múlatságok között vígan töltötte vólna, éjtszakára kelvén, úgy elaludt, hogy soha tőbbet fel nem ébredne.  Sokszor tudniillik Attila’ orrából vér szokott folyni, ugyan ezen éjtszakán is midőn mély álomban vólna, az orra vére megeredvén szájába folyt, és megfojtotta őtet.  Történt ez 454-dik esztendőben Krisztus’ születése után.  Attila pedig akkor mintegy ötven egynehány esztendős vólt.  (g)  Teste Attilának hármas koporsóban tétetett ;  egyik koporsó vólt tiszta aranyból, a’ másik tiszta ezüstből, az harmadik pedig vasból, mellyel Attilának erősségét, és gazdagságát akarja jelenteni a’ Hunnus Nemzet.  Setét éjtszaka titkon temettetett el, hogy senki ne tudná, hol lenne teste elrejtve, ne hogy valakit a’ fösvénység arra vinne, hogy arany, és ezüst koporsója kedvéért a’ főldből kiásná őtet.  Ugyan ezen okra nézve azokat is, kik őtet a főldbe rejtették, mingyárt megölték.  Előbb azomban, hogy sem teste temetésre vitetett vólna, a’ Fejedelmét igazán szerető Hunnus Nemzettől nagy szomorú pompa tartatott néki.  (h)

(g)  Igen gondatlanúl azt mondják némellyek Attila Királyról, hogy midőn meghalt, száz-huszonnégy esztendős lett vólna.  Ezt ollyanok állítják, a’ kik vagy a’ történt dolgoknak ideiben igaz és szorgalmatos egybe vetést nem tesznek, vagy ollyanokat, a’ kik illyen szemes ítéletű feljegyzéseket tettek, nem olvastak.  Hogy Attila midőn meghalt, nem vólt olly megaggott vén ember, ha más okunk nem vólna, abból is elhihetnénk, hogy száz huszon négy esztendős ember nem igen kap a’ házasságon, leg-inkább ha már vagyon felesége, miképp Attilának pogány szokás szerint több Feleségei vóltak.  Tsak elhiszem, hogy ha Attila 124 esztendős töpörödött ember lett vólna, Honória, Valentinus Császár’ Húga is, mint 17 esztendős eleven indúlatú Herczeg Aszszony, annyit nem esenkedett vólna Attila’ házassága után, a’ mint fellyebb láttuk §. 13.

(h)  Szükségesnek ítélem itten a’ Mársnak kardjáról, melly Attila idejében találtatott meg, és ugyan Attilának ajándékúl adatott, emlékezetét tenni.  A’ régi Schythák valamint Márst mint Hadak’ Istenét a’ többi bálvány-Istenek között imádták, úgy annak kardját ők nagy tiszteletben tartották.  Ezen kard hogy miképp veszett el, senki sem tudja, úgyhogy egynehány száz esztendeig annak hol létét senki nem tudná :  történt azomban Attila Királysága alatt, hogy egy a’ mezőn legelő tehenek közzül sántítana, ezt látván a’ pásztor, és azt is, hogy a’ vér tsepegve folyna a’ tehén’ lábából, mindenütt a’ vér Cseppek után indúlván, a’ fűben egy kardra akadott, a’ melly vólt a’ Mársnak több száz esztendők előtt eltévelyedett kardja.  Ezt azután a’ tehén pásztor Attila Királynak ajándékozta, a’ ki azon kardnak kezéhez vételéből olly képzéseket tett vala magának, mintha az által az egész Világnak elfoglalására hatalom adatott vólna néki.  Ki tudja ? talán ha tovább élhetett vólna Attila, talán a’ mit képze magának, szerentsésen végbe is vitte vólna, nem ugyan ezen babonás kardnak ereje, hanem tulajdon vitézsége által.

§.  18.
A’ Hunnusok Birodalmának vége szakad Európában.

Három fiat hagyott maga után Attila :  Ellákot, Dengisiket, és Irnákot.  Az vólt Attilának akaratja, hogy ezek közzül egyik, a’ ki leg-öregebb vólna, bírná az egész Birodalmat.  Erre hogy Ellákot elkészítené, még éltében a’ Katzirok’ Királyjává tette ;  de ezen okos rendelését Attilának felforgatta Dengisik, a’ középső fija, a’ ki tsak azt vitatta, hogy mivel születésekre nézve mind a’ hárman Attilának fijai vólnának, egyikét úgy illetné az országlás, mint a’ másikát :  osztatnék azért három részre a’ Birodalom.  Midőn ezek magok között vetekedvén egyenetlenkednek ;  ellenek támadtak ugyan azon Nemzetek is, mellyeket Attila birodalma alá hódított.  Első volt a’ ki fegyvert rántani bátorkodott Adarikus Gepidák’ Királyja, a’ ki minekutánna harmintz-ezer Hunnust lekontzolt vólna, Ellákot is, Attilának öregebbik fiját a’ hadban megölte.  Ezeknek példájára a’ Gothusok is feltámadtak , a’ kik Pannóniát elfoglalván, a’ Hunnusokat a’ fekete Tenger mellé szorították.  Nagy része a’ Hunnusoknak Dengisikkel, és Irnákkal még türhető erőben vólt, de azután ezek is keleptzébe estek :  Déngisik ugyan midőn a’ Gothusokkal, és Rómaiakkal nem meszsze Bátstól megütközne, olly szerentsétlen vólt, hogy Angastus Római Fő Vezértől elfogattatnék, a’ kinek feje azután levágattatván, Konstantzinápoly Városában fel ’s alá hordoztatott.  Serentsésebb volt Irnach, a’ ki megmaradott kévés népével azon főldre, melly Boristenes, és Tanai vize között vagyon, vévén lakását, mintegy Királyi méltóságot viselt azon kevés Hunnus Nemzet között, mellyel Pannoniából oda költözött.  Így dűlt le kevés esztendők alatt ama’ roppant Hunnus Birodalom Európában, mellyet Balamber állított, Attila pedig leg-nagyobb ditsőségre emelt, melly Birodalom romlásának nem más, hanem Attila fijainak, és azokat követő Hunnusoknak viszálkodó egyenetlensége vólt az oka.  Felállíttatott ezen Birodalom Európában 374-dik esztendőben, megszűnt pedig 469-dikben.