V.  R É S Z.
A’ MAGYAROK BIRODALMÁRÓL
Erdélyben.

Ezt a’ Meteriát mind a’ külsö Népekböl, mind a’ magunk Nemzetéböl származott jeles Historicusok bövségesen ki-dolgozták, és ma-is dolgozzák :  de nem Magyar, hanem Deák nyelven ;  mellyet sem az Aszszonyok, sem a’ Leányok, sem az Ifju Gyermekek nem értenek, ámbár az Oskolában tanultanak légyen-is.  Mellyre nézve talám senki ellen nem vétek, ha én-is szegül végül más nálamnál tudósabb Historicusok Irásaibol ezen Magyar nyelven mint egy tarlozo formában le-irt Munkátskámat hozzá ragasztándom, még pedig illyen rendel :  hogy mindeneknek elötte szoljak.

1)ben.  A’ Magyarok eredetéröl. — 2)-szor Külömb külömb-féle neveiröl. — 3)-szor :  Scythiaban és másutt lako Attyafiairol. — 4)-szer.  Scythiábol ki-kőltözött Fejedelmeiröl, ’s annak okairol. — 5)-ször.  A’ Gépidák ujj birodalmárol.  6.)-szor.  A’ Magyaroknak másodszori ki-jövetelekröl. — 7)-szer.  A’ Magyaroknak harmadszori ki-jövetelekröl.

A’ mi az elsöt illeti 1)-ben.  Kristus Urunk születése utánn a’ hetedik-seculumban, az az a’ hetedik Száz esztendöben azok közül a’ Gothusok közül, a’ kiket a’ Magyarok Országokbul kiüztenek, de Olasz Országban meg-telepedtenek támodott egy IORNÁNDES nevü Historicus, a’ ki midön jeles Nemzetünket mérgiben meg akarná motskolni, magát minden bölts, és tudos Férjfiak elött infamissá tette, midön azt mondja vagy azt írja :  Egy idöben Philimer a’ Gothusok Királlya maga hadát mustrálván a’ táborból sok boszorkányos Aszszonyokat tsapatatt-ki, a’ kik a’ kietlen erdöben el-tévélyedvén, a’ többi között egy közüllök egy Móre vagy Máre nevü tisztátalan lélektől terhben esvén, a’ Magyarok attol szármoztanak.  Hü bolond ! és bestelen ember ! ki a’ tisztátalan lélektől el-foglaltatván egy igaz régi és jeles Nemzetröl illy nagy hazugságot világ nyelvére adni nem szégyenlettél.

2)-szor.  Mások a’ Magyar Nemzet eredét Hunnor és Magor két téstvér atyafiakról akarjál le-hozni :  de hihetöbb hogy Hunnor nevü ember soha a’ világon se volt, mellyröl alább midön a’ Magyarok neveiröl szollunk, bövebben fogunk emlékezni.  3)-szor.  Némellyek I.Mos.X.R.2.w. így okoskodnak, hogy Jáfetnek fiai a’ többi között Mágok és Madai vóltanak, azért a’ Magyarok a’ kettö közül valamellyiktöl szármoztanak, a’ mellyikröl sok szot szaporittani nem szükséges, mivelhogy a’ Magyarok Noé Patriárkátol, a’ Mágog és Madai nagy-attyától vették eredeteket mint-szintén más Nemzetek-is.  4)-szer.  Azt is beszéllik holmi emberek, hogy a’ Magyarok Indiának észak felőll való részeiböl, a’ nagy Mágol Királly birodalmának szomszédságábol költöztenek volna ki, holott régentén a’ Szák nevü Nemzettségek laktanak Usbeck nevü tartományon tul, kiknek maradéki több attyafiaival együtt idövel öszve szövetkezvén, Tatár Országbol Cin Chán, és Themir Chán Királlyságok alatt Indiába bé-ütöttenek, és a’ nagy Mágol birodalmának azt a’ gyöngyel rakott országát el-foglalták ;  a’ honnan egy Mannis Niger nevü ember nem ok nélkül irta, hogy annak a’ föld népének vezeték neve a’ mint ö értette Magin.

TOPPELTINUS Orig. Transylv. Cap. IV. pag. 37. a’ Szomosközi historiájábol azt irja, hogy ebböl az Országból jött volna ki nem igen régen, és talám az ő ideiben egy követ Konstántzinápolyba a’ Török Tsászárhoz ;  meg-értvén pedig azt, hogy Rudolphus Romai Tsászárnak egy Europai Magyar Országbol küldött magyar Követe volna Konstántzinápolyba, azt magához hivatta, ’s egy mással beszélgetvén a’ többi között a’ Rudolphus Tsászár, Követinek ezt vetette szemére :  „Azt hallom hogy idegen Nemzetnek adjátok Léányitokat, és idegen Nemzetek közül vésztek magatoknak Feleséget." — Mellyre a’ Rudolphus Követje ezt felelete. — Meg-esett, és már szokásban is ment ez a’ dolog mi közöttünk ;  a’ mellyre az Asiai Magyar ezt mondotta : „Ez az oka hogy ama vitézi erö és természet, mellyel régen az egész világot el-rémitettétek, ti-bennetek lassan lassan el-alutt és meg­tompult. — Mi pedig (a’ kiktöl szármoztatok a’ mint itélem) magunkat az idegenek közé való Házosságtol, és el-kortsosodástol ugy-annyira örizzük, hogy a’ ki azt tselekedné, a’ halállal büntettetnék-meg.  Innen vagyon hogy noha a’ mi Országunk körül sok bárdolatlan népek laknak, mindazonáltal még-is a’ mi régi és tiszta Nemzetünk tulajdon vitézi erejével magát azok ellen eleitölfogva mind e’ mái napig meg-oltalmazta. — Most sem azért küldött engemet a’ Magyarok Királlya, hogy a’ Török Tsászártol félvén, tölle békességet avagy Szövettséget koldulna, hanem tsak esmerettségnek és baráttságnak okáért küldött hozzája ’s a’ t.”

Tegyük-fel azért, hogy akár holott lett légyen nap-keleten a’ Magyaroknak tulajdon leg elsö fészke :  De

Kérdés.  Mi modon szármoztanak azok ollyan meszszünnen Sarmátiába, és onnan miképpen nyomultanak-ki rész szerint Északra, rész szerint pedig Nap-nyugotra ?

Felelet.  Én ennek semmi egyéb okát nem találhatom, hanem a’ mit STRÁHLEMBERG ir sokszor emlitett könyvében pag. 164. hogy Ogus Chán a’ Mungálok Királlya Kristus Urunk születése elött 670. esztendökkel SOGDIANA Tartománnyában, a’ mellynek ma Cozaki-Horda a’ neve, és a’ Caspium tengerének Észak és Nap-kelet felöll való oldala mellett fekszik, igen temérdek sereget gyüjtött egy­ben , a’ mellyel Dél felé el-indulván USBECK Tartománnyának ment Buchara és Balck avagy Battra nevü várossa felé, a’ holott seregét meg-bövitvén Persiának Chorasan nevü Tartomannyában és Médéa Országon által (a’ mellyröl Esdr. a’ VI.R.2.w. és Dán. IX. II. 1. w- emlékeznek) a’ Kanahán földére le-ereszkedett, és éppen Egyiptomig le-ment ;  és mind ezeket az Országokat tüzzel vassal pusztitván ’s fel-prédálván Syria és Assyria felé viszszá tért, holott egy darab ideig Damaskus Várossában meg-telepedett és meg-nyugodott, arrol tanátskozván az alatt, hogy az erövel fel-szedett, és vélle vitézkedö teméntelen sereggel mit kellessék tselekedni :  annak-okáért Seregének egyik részét, mellyet Assiriábol hozott, a’ fekete Tengeren tul Paphlagonia és Pontus Tattománnyai küzött, holott régentén Galatzia volt meg-telepitette, és meg-állitotta.  Erröl a’ meg-telepedésröl vagy meg-állásrol vették a’ magok nevezeteket a’ Galaták, Colatak, avagy Gallusok ;  mert Mungál nyelven chalkall annyit tészen mint magyarul áll, vagy megáll, el áll, Callos Gallos annyit tészen mint állott, el-állott, meg-állott ;  a’ honnan idövel annakutánna ez a’ nép Európába jött, és a’ mái Gallus vagy Frantzia Nemzettség ennek a’ népnek maradéka.  Seregének pedig másik részet, mellyet Médéá Tartománnyábol szedett volt-fel, a’ Caucasus hegyén által a’ Tanais és Volga vizéig helyheztette, melly uj Coloniának annak-utánna a’ Görögöknél Sauromata neve lett, a’ Romai Historicusoknál pedig Sarmat avagy Sarmata, az Országnak pedig mellyben laktattak Saurmádia vagy Sarmádia, melly nevezetet mind, a’ Görögök mind a’ Romaiak ennek a’ Nemzetnek tulajdon született nyelvéböl vettenek. — Ez az ujj Colonia idövel meszsze kiterjedett, és Scythiában a’ Volga vize mellett éppen az északi jeges tengerig ki-szélesedett, ’s Tribusonként el-osztott.  Nevezte pedig öket Ogus Chán Vigur avagy Uigur nevezettel a’ kik annak-utánna sok idökkel két részre szakadván, a’ szomszéd nemzetektöl Unn-uigur, és Dokos Uigur nevezeteket vettenek magoknak.  Ezt a’ historiát STRÁHLEMBERG DIODORUS SICULUS irásának II-dik könyvéböl pag 127. probálja még, mellyet HALICARNASSUS HÉRODOTUS historiájának IV-dik könyvében egy kevéssé külömb szokkal ád elönkbe.  Midön a’ Médusok az Assiriai Monarchiat Dárius és Cyrus elött mint egy 80. esztendökkel Cyaxar Médiai Királly ideiben elakarták volna foglalni, és már Ninus Várossát meg-is szállották vólna, egy Madües nevezetü Scythiai Király téméntelen Scythákkal hirtelen a’ Médusok Taborára ütett, és öket meg-győzvén, egész Asián, Nap-kelettöl fogva Egyiptomig 28 Esztendök el-folyások alatt uralkodtanak.  Vegézetre a’ Médusok a’ Scythák uralkodását el-unván, egy estve öket jol elvendégelvén és meg-részegitvén, nagyobb részét azon éjjel meg-ölték, és a’ Médiai Monarchiát Asiában ismét fel-állitották.

II.)-szor. A’ mi a’ Magyaroknak külömb külömb féle neveit nézi lássuk azokat illyen rendel :

1.)-ben. A’ Magyaroknak Kálmuk és más Scythiai szomszéd Népek között Vigur Uigur, és Oigur nevek volt, mellyet nékiek ama hires és nevezetes Mungálok Királlya, UGUS CHÁN adott vólt, melly annyit tészen, mint öszve szövetkezett Atyafiságos Nép.  Minek-utánna, pedig ez a’ Nemzettség Scythiában igen el-szaporodott, és mint egy két részekre oszlódott vólna, annak­utátana a’ két szomszéd Népek is, két különös Nevekkel kezdették öket egymástol meg-külömböztetni, ugymint egyik Részének Neve lett Unn-oi­gur, a’ másiknak pedig Dokos vagy Nokos. — Ui-gurr, Unn és Vonn a’ Jakuti, Kazoni, és Krimi ’s más Tatárok nyelvén annyit tészen, mint mellyre nézve Unn-uigur, nem egyebet, ha­nem tiz öszve szövetkezett atyafias nemzetet tészen.  Dokos Tokos, és Bokur, ugyan az emlitett Tatátoknak nyelvén annyit tészen, mint Kilentz ;  minek okáért Dokos Uigur, semmit nem egyebet, hanem kilentz öszve-szövetkezett Atyafias Népet tészen.  Ettöl a’ Mungál és Sibériai ’s Krimi Tatár Nemzettöl szármoztanak a’ Romai Historicusok Irásaiban ama sok tekervényes fatsaros, és sok roszszul pronunciáltatott Magyar Nemzetnek nevei, minémüek :  Urgus, Ugrus, Unogarus, Únugrus, Igurcus, Ungarus, Kut-urgurus Ut-urgurus, ’s többi.

Meg-tartásra méltó dolog ez-is, hogy üt és ütia annyit tészen a’ Magyarok Scythiában lako maradéki között, mint mi nállunk viz ;  minekokáért Ut-urgur viz mellyéki Magyarokat jelent.  Innen vészen nevezetet a’ Székely földön ama folyo viz mellynek neve Fekete ügy, az az Fekete Viz.

II.) Második emlékezetes Neve a’ Magyaroknak a’ Sidok Irásaiban Hassármauth, mellyet Arnoldus Montanus in Adparatu Biblico igy magyaráz ;  hogy a’ Halál házat, és iszonyu veszedelmes helyet ’s népet tészen.  De a’ Sidok abban a’ Vélekedésben szoktanak lenni, hogy tulajdon nevezeteket vették volna Joktánnak harmadik Fijátol, Hébernek Unokájátol, kinek neve volt Hasarmáveth 1.Mos.X.26.w.  A’ Görögök között Magyaroknak neve Sauromatos vólt ;  melly felöll némellyek azt tartják, hogy a’ Görögök a’ Magyaroknak ezt a’ nevet azért adták volna ;  mert ennek a’ Nemzetnek szeme állása vagy ábrázatja ollyan ki-düllyedett és sárgállo, mint a’ Gyéknek, melly állatnak neve a’ Görögöknél Sauros :  De senki ne gondollya, hogy a’ Görögök olly gorombák lettenek volna, hogy a’ mi jeles Nemzetünket tsufságbol, egy ollyan alávaló, és haszontalon Állathoz hasanlitották volna, a’ millyen a’ Gyék ;  hanem azt a’ nevet magoktol a’ Magyaroktol hallották és tanulták, a’ mint ezt alább mingyárt ki-beszéllem. — A’ Romai régi Historicusok ezt a’ nevet igy fejezték ki :  Sarmata, Sargata, Saurmadera, kiket VALERIUS-FLACCUS Lib.VI.Flavos Crine Satorchias szokkal irt-le, melly annyit tészen, mint sárgahaju Satárka.  Hellyesen irta VALERIUS FLACCUS, mert a’ mi Nyelvünken Sár Sárig Sárga, annyit tészen mint, luteus croceus, flavus, Artlim, Chin Chum annyit tészen mint Masculus, Vir, Mas. Mádia, vagy Média pedig annak a’ Tartománynak neve a’ mellyben a’ mi Nemzetünk eleintén lakott ;  mellyre nézve Sarmadiár annyit tészen, mint flavus crine Medus, az az Média Tartománnyábol való sárga haju ember, és igy Médiár Magiár vagy a’ mint a’ mostani emberek irják Magyar, annyit tészen mint Médus.

Igy magyarázta STRAHLEMBERG ezt a’ nevet fokszor emlitett Könyvében.  Nem is ok nélkül, mivel HERODOTUS Lib. I-mo. mellyet Clio neve alatt irt-le ezt mondja :  Média Tartománnyában, az ő ideiben ollyan nevü Nemzettségek laktanak, kik igy neveztettenek :  Busæ Paretaceni, Struchates, Arizanti, Budi Magi ;  mellyek közül az utolsot a’ negyedikkel ha őszve ragasztják e’ lészen belölle :  Magi Arizánti ;  hadd-el ennek két utolso sillabaját, és Magi Ari nevezet szármozik belőlle.  De Libr. VII. Világosabban fejezi-ki, a’ dolgot, midőn igy szoll :  Medi eodem ornatu instructi militabant, ac Persœ, nam haec Armatura Medica est, non Persica, Habebant autem ducem Tigranem Achaemenidem Hi quondam ab omnibus vocabuntur ARII.  Ezekhez képest valamiképpen a’ Nap-keleten lako Mungál Nemzet, fekete Mungál, és sárga Mungál, különös nevezettei meg vagynak egy mástol külömböztetve.  Ugy szintén a’ Magyar Nemzet is mind ma, mind régenten meg volt külőmböztetve ;  melly szerint némelly része Nemzetünknek neveztetett Sár vagy sárga Magyarnak.  Innen vagyon hogy a’ mint STRAHLEMBERG pag. 165. irja :  még ma is Scythiában, Báskiri, Cozáki-Horda, Ostiaki, Permiai, Votiaki népeknek, kik többnyire a’ Magyarok maradéki, veressel sárgállo hajok és Ábrazatjok, ’s kék szemek vagyon, és némely Attyok-fiai között ezeknek nevek Sár-üstökü.  Ellenben pedig a’ Czeremissi, Kálmuki, Vogulitzi, Morduabéli, Lapponiai, és némely Finniai Magyarok Attyafiainak, barna hajok, és kisdeg barna szemeík vagynak.

Azt irja STRAHLEMBERG, hogy a’ Kristim nevü Tatárok között, kik a Culim és Jenizei follyo vizek mellett, nevezetesen pedig Crasnojahr Scythiai Városban laknak, ollyan Tatárokat-is látott, a’ kik közül némellyeknek mind testek, mind hajok, tarka barka volt, mint a’ párdutz böre ;  némellyeknek hoszszan le-nyulo tarkasága, mint a’ Tigris börének, másoknak pedig jobb felöll hajok fejér mi a’ hó, balfelöll pedig fekete, mint a’ szén ;  kik közül némellyek természet szerint ugy születtettek, némellyek pedig betegségböl lettének ollyanokká.  Ezeknek vezeték nevek Piegaga, a’ vagy Piestra—Horda kiket a’ régiek Pictus Embereknek neveztek.

III.  Vagynak a’ Magyaroknak több Nevei­is az Historicusoknál, u.m, Hun, Chun, melly szók után a’ Magyarok Us Terminatiot vetettenek, lett belőlle Hunus, Hunnus, Chunus, Chunnus.  De ezek a’ szok a’ mi Nemzetünknek, nem tulajdon nevei, hanem vették az Europai Népektől ; vagy ama fellyebb emlitett Unn és Vann nevezetektől ;  vagy pedig Chun, akár Mungál, akár Magyar Nyelven annyit tészen, mint Him, Férjfi, vagy déákul Mas, Masculus, Vir.  Innen vagyon, hogy a’ Magyarok között Kunság annyit tészen, mint férjfiakból állo sereg, avagy sokaság, mint szintén a’ Németeknél-is Mannschafft annyit tészen, mint Férjfiakból állo sereg vagy sokaság.  Ne gondold pedig, hogy ennek a’ Szónak Hunus vagy Chunus a’ Kummánus nevezettel valami rokonsága vólna ;  mert egy tsep-is nintsen ;  mivelhogy Chumin Tatár nyelven annyit tészen mint főveny, Mann annyit mint Ember ;  és igy Chummánn, semmit egyebet nem tészen, hanem fővenyes hellyen lako Embert.

Némelly emberek ezt a’ Hun és Chun nevezetet ama két magyar szotol Honn, vagy Honnya, akarják le-hozni, mások pedig ugy gondolkodnak, hogy Média Tartománnyában vagyon egy régi Királlyi Város, éppen az Aktamár Tava torkában, mellynek neve Van, és talám arról a’ Városról származott a’ Hunnusi Nevezet.  Ennek a’ Chun vagy Hunnus nevezetnek Synonimája az Arr Nevezet, melly-is a’ mint fellyebb rolla emlékezém, tsak annyit tészen mind Mungál, mind Magyar Nyelven mint Him, Férj, Bak, Kan.  Innen Szármoztanak a’ külsô Nemzetek között, amaz idegen és helytelen pronuntiatiok minémüek :  Abar, Avar, Akar, Ur, Urius, Ororius, ’s a’ többi.  Ezeken kivűl HERODOTUS a’ régi Scythiai Magyarokat a’ maga Irásâban Neurus névvel illette :  De e’ Krimi Tatár szó, holott Neuviz annyit tészen, mint hajnal, avagy Nap-keleti Népség.

III.  A’ Magyaroknak Nemzettségi közül leg régibb Attyokfia Elsöben a’ Mungál és Kálmuk Nemzet.  Lako hellyeit ennek a’ Népnek nézzed a’ Geographica Mappában.  Ollyan szokás vagyon ő közöttök, hogy minekutánna az Aszszonyok szülnek, nem mehetnek másoknak Társaságába mind addig, valamig egy rakás tüzön, a’ Pap és a’ maga Attyafiai elött tisztulásnak okáért háromszor által nem ugordnak.  Melly tzérémoniát ők Tisztulásnak neveznek.  A’ nyakokban egy három fejű kitsiny képetskét hordoznak, mellyet külömb külömb materiákból formálnak, és házokban-is tartanak.

Ez a’ Nemzet régentén háromszor ütött ki Oszágából, és sok Országokat fel-koborolván számtalan Népeket őszve-rontott.

Elsö ki-rohanása esett Kristus Urunk Születése előtt 670 Esztendőben Ogus Chán idejében, kiről oda fel emlékeztünk.

Második ki-rohanása ennek a’ Népnek esett a’ XIII-dik Seculumban, Kristus Urunk Születése utánn 1240 -41 -42 Esztendőkben Bátsius Chán idejében.  A’ ki Erdéllyen, Magyar Országon és Silésián által-menvén, HENRICUS Legniczi Hertzeget Tseh Országban meg-verte, ’s kilentz Sákokat keresztény fülekkel meg töltvén, gyözedelmi pompául magával haza vitte.  Ezek vóltanak ama nevezetes Tatárok a’ kik IV. Béla Királly idejében, Erdélyben és Magyar Országban hét Esztendökig laktanak, ’s annakutánna ki-verettettenek, mint a Kalendáriumban rövideden fenn van jegyeztetve.  Ennek Két-Hadnagyjával u.m. NAZÁJA, és THELEBUGA Fejedelmekkel útközött meg 1259 Esztendöben BOLESLAUS Lengyel Király, kiket erösse meg-vervén, az ő hartza hellyén kilentz ’Sákokat tőltőtt-meg Kálmuk fűlekkel és igy a’ Tseh Országban véghez vitt Vér-ontást egy summába meg-tromfolta.

Harmadik ki-rohanása ennek a’ Népnek esett fo XV-dík Seculumban, Kristus Urunk születése után 1412 esztendőben, midőn THÉMIR CHÁN Bajazétes Török Tsászár hadát Anghuria Várossa mellett igen meg-verte, magát Bajazétes Török Tsászárt, kinek a’ Törökök Gelder, az az, Meny­kő a’ Görögök Lajlapa, az az, Szélvészi nevet adtanak, Feleségestől edgyütt a’ hartzon el-fogatta, és igen nagy betsűlletben tartotta.  Egykor pedig, mikor egy Szönyegen űllnének ketten, Thémir Chán illyen beszélgetéshez kezdett :

„ Nagy hála adással tartozunk mi mind ketten az Istennek, hogy én­nékem sánta lévén ollyan nagy Országot adott, melly Indiától fogva Sebestia kapujáig terjed :  Tenéked pedig fél szemü lévén, Szythiátol fogva a’ Birodalmat éppen Magyar Országig terjesztette.  Ha tettzenék fel-osztani a’ Főldet, mit adhatna többet egy sánta és vak embernek ?  Azt kérdem azért tőlled oh Tsászár ! meg-köszöntedé valaha a’ mindeneket teremtö Istennek, ezt a’ veled közlött jó akaratját, hogy Tégedet Török Tsászárrá tett ? ”

Kinek felele Bajazétes :  Hogy ő arról soha nem-is gondolkodott.  Mellyre mondá Thémir Chán :  „ Ne tsudáld tehát hogy háládatlanségodért illy nagy nyomoruságba estél.  Egyébaránt hogy tégedet Isten fél szemü lévén Török Tsászárrá, engemet pedig sánta lévén ennyi sok ép szemü és ép tagu emberek felett Tatár Chánná tett, ne gondold hogy a’ mi érdemünkért tselekedte vólna.  Azt-is kérdem te Tölled, hogy ha Te engemet el-foghattál vólna, ugyan vald meg mit tselekedtél vólna velem ?”

Mellyre mérgesen felelvén Bajazétés azt mondja :  „ Tégedet ha el-foghattalak vólna, egy Vasbol tsinált kalitzkába tétettelek vólna, és mindenütt magammal hordoztalak vólna.”

Mellyet halván Thémir Chán, Bajazétest egy vasból tsinált kalitzkába rekesztette, és mint valami fogoly madarat, mindenütt magával hordoztatta, míglen Bajázétes fejének sokszori vasba való verődése miatt végezetre meg-hólt.

Ez a’ Thémir Chán Bajazétésnek számtalán ezer Vitézeit vágta-le, és kissebb Asiát minden Gazdagságából fel-prédálta.  A’ Caspium Tengerén tul, Usbeck Tartománnyában egy Othuvár nevezetü Városban ez a’ Vitéz Thémir Chán meg-hólt és Samaricánd nevezetü Városban temettetett-el.

Második és legközelebb való Attyafiai a’ Magyaroknak a’ Vogulitzi Népek, a’ kik Sibériában Muszka Országon tul Ugoria Tartománnyában laktanak, és az ő nyelveken a’ magok nevek Nándschi-Dschin. — Ezek ma-is pogányok, és tsudálatos Isteni tiszteletet visznek véghez, tudni illik vagyon fából imigy amugy öszve-rakott Templomjok, és abban egy Asztalok, ’s az Asztal alatt három nyúzott medvéket állittanak-fel, a’ melly mellett két felőll két ember áll két hoszszú veszszővel, és azt a’ kezében mozgatja, a’ harmadik pedig haragoson egy nagy fejszével bé-mégyen a’ Templomban és nagy rikoltással a’ medvékhez futamodván a’ fejszét fejekhez méregeti, és tettéti mintha öket agyon akarná verni.  Ama két veszszős ember pedig azt a’ haragos fejszés embert tsendesitti, és magokat mentegetik, ezt mondván  :  hogy ők annak nem okai, hogy a’ Medvék meg-lövettettenek, hanem annak a’ Nyil és a’ vas az oka, a’ mellyet az Olaszok és a’ Muszkák szoktanak készitteni. — A’ mig pedig az illyen tzérémonia közöttök véghez megyen, az alatt az idö alatt más rendbéli Férjfiak és Aszszonyok Medve hust sütnek és föznek, a’ mellyböl minekutánna jól vendégeskednének, annakutánna vigadnak és tántzolnak. — Innen vagyon hogy LOCCENIUS Leg. West. Goth. pag. 107 azt jegyzette-meg, hogy a’ Hunnusok régentén három kutya fejekkel áldoztanak, noha ezt Loccenius roszszul irta, mivel azok a’ mellyekkel a’ régi Hunnusok áldozatokat tettenek nem kutya, hanem Medve vagy egyéb vadak fejei voltanak. — A’ mi a’ nyelvét illeti ennek a’ Népnek, a’ mind a’ számlálásban mind egyéb szokban a’ mi magyar nyelvünkhez leg közelebb járul.

Harmadik rendbéli és igen közel való Attyafiai a’ Magyaroknak Scythiában az Ostiaki Népek. — Ezek-is Sibériában laktanak az Irtisch folyó vize mellett, kiknek-is az ő nyelveken az ő nevek Choritso, mások pedig őket Sari Tschteck, vagy Sárga üstökü népeknek nevezik. — Ezek-is pogányok, vagyon mindázonáltal nékiek-is Templom­jok mint-egy hoszszu Tsűr, nyirfa hajjal bé-fedve és az egyik végiben magossan gerendákbol egy óltár vagyon építve, a’ mellyen fából ki-faragott két bálványok vagynak az egyik Férjfiu, a’ másik pedig Aszszony ember formára ki faragva ;  a’ mellyek minden némű rongyokkal, és külömb külömb szinű foltokkal fel vagynak öltöztetve. — Ezen bálványok körül, körös környül fábol Szarvasok, Nyulak, Lovak, Rókák, és egyéb állatok vagynak ki-formálva, és rongyoson fel-öltöztetve. -­ Midőn az emberek ebben a’ Templomban be-ménnek, semmi egyéb Isteni szolgálatot nem tesznek, hanem tsak sétálnak, és mint az egerek a’ szájjokkal tzintzognak, és sutyugnak. — Ennek a’ népnek ennek előtte ollyan szokása-is vólt, hogy minden esztendőben egy egy ifju Legényt, és férjhez menendő Leányt vetettenek az Obi folyó vizébe, a’ kiket a’ víz’ Istenének áldozatul és ajándékul adtanak, nem külömben mint az Egyiptombéliek is régentén a’ Nilus folyó vizével tselekedtenek.  Ezek magok felőll azt mondják, hogy ők a’ Gonda vize mellöl, a’ melly az Obi folyó vizében megyen, költöztenek vólna-el, és azért Condichuiaknak neveztetnének. — Azt is beszéllik hogy őket más néven Tschuludinak hivnák ;  mert Tschu közöttök annyit tészen mind föld, és magokat azért nevezik Tschuludinak, mivelhogy mint szintén a’ gombák, ök is régentén a’ földböl szintugy termettenek vólna.  Lásd STRAHLEMBERG pag. 64.  Innen szármozott ez a’ szó is hogy Tseléd.

Negyedik rendbéli attyafiai a’ Magyaroknak Viátka Tartománnyában laknak, a’ kiknek az tulajdon nevek magok között Arr és Arrintzi, avagy Arrinci. — Midőn Stráhlemberg ezek között mulatozott vólna, azt tudakozta töllek, hogy magokat miért nevezik Arrintzinak, és honnan vagyon az, hogy ők ollyan kevesen vagynak, még-is nékiek tulajdon különös nyelvek vagyon ? mellyre ők azt felelték :  hogy az ő nyelveken Arr annyit tészen mint magyarul darás, a’ meny állatnak ollyan árja vagy fullánkja vagyon, a’ melly ha az embert és a’ barmat szurdálja, és ha sokan egyben gyülhetnek, az embert és a’ barmat meg-i ölik. — Már pedig a’ régi időkben ők is igen nagy és hatalmas népek vóltanak, és sok embereket meg-öltenek mint-szintén a’ darások, ’s erre a hasonlatosságra nézve vették és vállosztatták ők-is magoknak ezt a’ nevet hogy Ar, avagy amint az Oroszok nevezik öket Arintzi. — Azt is beszéllették magok felöll, hogy egy időben régentén a ő Országokra igen igen sok számtalan kigyók rohantanak a’ melly kigyőknak ollyan nagy fejei vóltanak, mint szintén az embernek és mint a’ nap ugy tündöklettenek, a’ mellyekkel sokáig hartzoltanak, de végre meg-győzettettek, -s a’ kigyók miatt sokara el-vesztenek, Országokból el-pusztultanak. — Ugyan ezen Historiát irja felöllek HERODOTUS Lib. IV. in Melp. a’ kiket Neurosoknak-is nevezett. — A’ mi ennek a’ Népnek a’ nyelvét illeti, az a’ Magyaroké­hoz hasonlitt, a’ honnan könnyen észre vehetjük, hogy ők-is a’ Magyarok maradéki légyenek.

Ötödik rendbéli Attyafai a’ Magyaroknak Permia Tartománnyában laknak, és a’ magok nyelveken magokat Sudáki avagy Comi nevezettel nevezik. — Ezt az Országot a’ régiek Biárma tartománnyának-is nevezték, ma pedig ennek a’ Tartománynak Muszka nyelven Perma-Velikie a’ neve. — Ennek lakossai régentén mig a’ pogányi setétségben vakoskodtanak a’ tüzet, a’ vizet, és egy aranyból öntött Solotta Babba nevű Aszszony képét imádták ;  de Kristus Urunk születése utánn 1343­dik esztendőben, midőn Muszka Országban WASILIUS DEMETROVITZ, Görög Országban pedig EMMANUEL uralkodtanak vólna, ezeknek idejekben Stephanus Premszki, Hyerasim, Peterim, és Góna nevű férjfiak fáradságok által Görög vallásra állottanak, — Ezek a’ magok régi tiszta nyelveket Orosz, Tatár, és más féle nyelvekből álló Szókkal igen meg-elegyitették ;  mindazonáltal ugyan tsak megtettzik, hogy ők is a’ Magyarok’ maradéki.

Hatodik rendbéli Attyafiai, a’ Magyaroknak Scythiában a’ Czeremissi vagy Scheremeissi népek. — Illyen nevezetű tartomány pedig kettő vagyon, egyiknek a’ neve Czeremissi Lugowija, az az, tér és sík földön fekvő Czeremissi Tartománnya, a’ másiknak pedig neve Czeremissi Sanagornya, az az, Czeremifsi hegyes völgyes Tartománnya. — Ezek jobb felőll, amazok pedig bal felőll a’ Volga vize mellett laktanak, a’ kik minnyájan pogányok, és a’ Casani Gubernátorságtól függenek. — Semmi kőből vagy fábol faragott bálvánnyok, vagy öntött képek nintsen, hanem az Istent a’ magok nyelveken JUMALA nevezettel nevezik, a’ kit a’ magoss zöld fák alá (mellyeket ők szent fáknak tartanak) seregenként gyűlvén, és az ég felé kiáltván, ugy tisztelnek. — Azt hiszik, hogy az Isten örökké való és mindenható, minekokáért semmi némü ábrázatban ki-formálni nem lehet. — Néha néki barmokat áldoznak, a’ mellyeknek bőreiket és tsontjaikat magoss zöld fákra terittik, ’s aggatják, és ott hagyják, hogy a’ szél miatt el-rothadjanak. — E kivül midőn igen nagy szükségekben ettől a’ Jumálától valamit kérnek, az áldozatot az ő számára illyen módon készittik-el.  A’ tűzben egy darab kenyeret és hust vetnek ollyan véggel, hogy annak füsti kedves áldozat gyanánt légyen ;  azon közbe szájjokat az ég felé forditván ezt kiáltják, JUMÁLA sargala !  JUMÁLA sargala ! az az, Ur’ Isten könyörülj mi rajtunk. — Semmi-némü Templomjok nintsen, hanem tsak a’ zöld fák alá szoktanak gyülekezni. — A’ Péntek napot mindenek felett szentebbnek tartják. — Semmi némü Könyv vagy irás és betű közöttök nintsen, hanem mikor ezekről ő töllök tudakozódnak ezt szokták felelni ;  Hogy nékiek a’ régi időkben mind irásai mind betűi mind pedig Könyvei vóltanak ;  de egy nagy tehén oda menvén azokat mind meg-ette. — Ezek magokat a’ magok nyelveken Moré vagy Möré nevezettel nevezik.  A’ régi Hunnusoknak ezek vóltanak a’ törsökei, a’ kik felöll azt hazudta Jornándes, hogy egy More vagy Máre nevű tisztátalan lélektől szármoztanak vólna.

Hetedik rendbéli Attyafiai a’ Magyaroknak’ Mordua Tartománnyában lakó népek. — Ezek-is pogányok, és Muszka Országon tul laknak a’ Nisehneygorodi Gubernatorság alatt.  Házakban laknak, a’ mellyeknek ajtait dél felé épitették a’ végre, hogy a’ Napot annál inkább szemlélhessék, és midőn imádkoznának a’ nap felé fordulhassanak. — A’ Kementzéjeket és tűzhelyeket a’ háznak észak felöll való részében hátul épittik, hogy azzal a’ Czuwaschi Tatároktol, a’ kikkel öszve elegyedtenek, és a’ kik a’ kementzéjeket az ajtó magé jobb kéz felöll épittik, meg-külömböztessenek. — Az ő Isteneknek, kinek neve JUMISHIPAS ökröket áldoznak, és azonközben kérnek tölle mindeneket, a’ mellyek az életnek táplálására nézve szükségesek. — Ló húst nem esznek, hanem inkább disznó húst mint szintén a’ Keresztények. — A’ halottakat mint szintén a’ ’Sidok egyenesen fel-állitva szokták eltemetni. — Több Feleséget nem tartanak ha­nem tsak egyet ;  de ha a’ magtalan találna lenni, rajta minden bántódás nélkül elébb adhatnak, és magoknak mást vehetnek.  Ezek is a’ Magyarok maradékai és attyafiai, a’ mint a’ nyelvekből meg­tettzik.

Nyoltzadik rendbéli attyafiai a’ Magyaroknak a’ Finniában lakó népek, a’ kiknek nevek magok tulajdon nyelveken Soumalain avagy Soumeis, de a’ külsö Nemzetek őket Finnusoknak hivják.  Miért ?  Némellyek azt mondják hogy Hunnus Vunnus Vinnus Finnus mind-egy, és egy népet jelent.  Mások azt mondják, hogy az ettöl a’ Mungál szótól jő hogy Van Vián avagy Bán, a’ melly annyit tészen mint Fejedelem.  Harmadik rendbéliek pedig azt mondják, hogy ez a’ nevezet ettől a’ magyat szótól szármozott hogy fény avagy fényes, clarus, lucidus, illustris, vagy pedig fene, ferus, dirus, crudelis ;  item sylva opaca terribilis, ac ferarum plana.  Némellyek azt is itéllik hogy ez a’ név Finus a’ Vim és Nim folyó, vizeknek nevéről szármozott vólna, a’ melly Permia Tartománnyában vagyon.  Én ezt tovább nem visgálom, hanem tsak azt jegyzem-meg, minthogy ennek a’ Népnek neve a’ maga nyelvén Soumalain avagy Soumeis, ama nevezet Soutz, Svetz, Svecus, is kéttség kivül onnan szármozott. — A’ Finnusokhoz tartoznak, véllek egy nyelven beszéllenek a’ Lapponia Livonia Jugria Estomia és Curlandiának némelly keves tartománnyaiban meg-maradott Népek, a’ kik minnyáján egy nyelven beszéllettenek, és azoknak nyelvek a’ mi magyar nyelvünkhez igen közel járulna.

Kilentzedik rendbéli Attyafai a’ Magyaroknak a’ Thora és Tomszkoi Városok között lakó Barabintzi népek. — Ezek is pogányok, de külömben hadakozáshoz szokott népek.  Dobot és Zászlót ollyant viselnek, a’ millyent a’ Finniai Lapponiai emberek. — Ezek a’ Népek a’ feljebb említett Ostiaki néppel régentén egy Nemzet vóltanak, a’ mint ezt önnön magok is mind a’ két részről tartják, a’ honnan úgy aránnyozhatjuk, hogy ezen emlitett népek a’ mi magyar Nemzetünknek igen közel és vér szerint való Attyafiai. — Ezeknek a’ Muszkák között Barabutz a’ nevek, az Ostiaki Lakosok között Baramma, a’ Krimi és Butsáki Tatároknál Barabuts, a’ külső Historicusok irásaikban pedig Adsbara és Assbara, a’ kik régentén Permia Tartománnyában laktanak, és onnan költöztenek-ki.  Ezt a’ Baramma nevezetet pedig ama Finniai szótól vették hogy Varammo, a’ melly annyit tészen mint hegyes, halmos, és dombos vagy város Tartomány, A’ nyelvek az Ostiaki Népek nyelvekkel meg-egyezvén különös Táblában fel-jegyezni nem vólt szükséges.

Ezen kivül a’ Magyaroknak sok Tribussai a­vagy Nemzettségei és Attyafiai-is vóltanak, minéműek a’ Cummanusok a’ kik IV-dik Béla Király ideiben Magyar Országban jöttenek, és a’ kikről alább bővebben fogunk szóllani.  Némellyek a’ Jászokat is ide számlálják, a’ kiket OTROKOCSI valóságos magyar Tribusnak nevez, és azt mondja, hogy Colcis Szigetiből szármoztanak, a’ honnan régentén Jáson és Herkules Görög Király Fiak, ÆTES Király ideiben Médéa Colcis Szigete Király­nak leánya árultatása által az arany gyapjat el-lopták, és Görög Országba vitték vólna, a’ mint irja OVIDIUS Metamorph. Lib. VII.

Ezeknek felette a’ Médéa Tartománnyában lakó Népek minémű nyelven beszéllenek ma, én azt meg nem irhatom, hanem más embereknek jó igyekezetekre bízom ;  hanem utoljára éppen tsak azt Jegyzem-meg, hogy Scythiában alig vagyon egy Nemzettség, a’ mellynek nyelvében a’ józanon okoskodó ’s visgálódó ember bővséges magyar szókat nem találna, a’ melly dologgal én időt tölteni nem akarok, hanem tsak azt jelentem, hogy a’ Magyaroknak ha több maradék Attyafiai, avagy több adó fizető ’s szolgáló Tartománnyai vóltanak, mind­azok más Népekkel mind nyelvekre, mind pedig lakó hellyekre nézve öszve zavarodtanak, és elszéledtenek.  Nevezetesen pedig Kristus Urunk születése utánn 1200 esztendő tájban Zingis Chán MUNGAL Király ideiben a’ Nap keleti Indiának észak felöll való résziben számtalan sok ezeren takarodtanak, a’ holott a’ Nagy Mongól Birodalma fundáltatott, és mind, e’ mái napiglan tulajdon Királlyoknak igazgatása alatt ott laknak. — Ne felejtsük-el itt ezt a’ meg tartásra méltó dolgot, hogy a’ Maja folyó vize mellett lakó Kistim avagy Kamatzintzi, Népek között az Istennek neve ESS.  Az Akrasznajár várossa körül lakó emberek között, a’ kiknek nevek Ar, vagy Ara az Istennek neve ISS.  A’ Méotis és Pontus Tengerének nap kelet felöll való partján lakó régi Magyarok közt ASS.  A’ Mungálok között BURCHÁN és TENGRI.  Magyarok között pedig annak a’ Felséges ditsősséges méltóságú Valóságnak neve, a’ ki a’ Mennyet, a’ földet, és minden bennek való állatokat teremtette ISTEN.  A.’ melly nem ama ’Sido szótol jő hogy Ess az az tűz, nem-is ama két német szótol ist ein szármozik, amint ezt b.e. Kaposi Sámuel Uram le akarta hozni, hanem a’ fellyebb emlitett Scythiai szóknak ereje szerint az esőnek, Viznek, tengernek, és minden áldásoknak Urát jelenti, mellyel én is a’ Magyaroknak Attyafiairól való irást itten bé-fejezem.

IV.  Azoknak a’ Néhány Fejedelmeknek neveik következnek immár, a’ kik a’ Magyarokat Scythiában fel-szedvén, Erdély és Pannonia Tartománnyokba őket ki-hozták, és meg-telepitették.  De mivelhogy ezt a’ Historiát nállomnál régibb és tudósabb más emberek szélesen bőven és szépen meg-írták ;  erre nézve én tsak rövideden, és tsak két három szókkal illetem.

1.)-ben.  Leg első és nevezetes Fejedelem, a’ ki a’ Magyarokat felszedte volt, BÉLA, a’ kinek a’ neve a’ külső Historicusok Irásaikban BÉLÁMBER és BÉLAMIR. — Erről ezeket jegyezzük-meg 1)-ben, Hogy az ő Attyának a’ neve (a’ mint a’ Magyar Historicusok tartják) KHÉLE, a’ két Testvérének pedig KÉME és KADITSA.  2.)-szor elsőben is megverte és birodalma alá hódoltatta az Alanusokat és Roxalanusokat, a’ kik Nemzettségekre nézve Oroszok és Rátzok vóltanak, a’ melly a’ Finniai nyelvből meg-tettzik a’ mellyben Rox annyit tészen mint Rusz, avagy Rojo, Alain pedig annyit tészen, mint ember vagy Férjfiu.  3.)-szor.  Kristus Urunk szüle­tése utáun 376-dik Esztendőben nagy erővel és harag­gal a’ Gothusokra rohanván, őket meg-verte, a’ kitől HERMÁN-VITZ a’ Gothusok Királlya megijed­vén magát féltiben meg-ölte.  4.)-szer.  VITHIMIRI annak fiját, és a’ Gothusoknak Királlyát, három vérengező és mindenikben győzedelmeskedő hartz utánn Lovárol le-vervén meg-ölte, és Országát el­foglalta.

II)-szor.  A’ Magyaroknak második fejedelme ULDIN a’ kiről rövideden ezeket tartsuk-meg 1)-ben.  Ennek hatalma alatt volt Sárus a’ Gothusok Királ­lya, Hadnagygya.  2)-szor.  Erdélynek és Magyar Országnak némelly részeiben lakozott, a’ honnan Kristus Urunk születése utánn 405-dik esztendőben Róma Városa segittségére ment, mellyet RHADA­GAILILIUS Vizi Gothusok’ pogány Királlya 400000 Gothusokkal meg-szállott volt ;  de STILICHO a’ Ma­gyarok segittsége által igen meg-rontatta, a’ kik Erdélybe, és Pannoniába viszsza tértenek.

III.)-szor.  A’ Magyaroknak harmadik Fejedelmek RUA avagy ROHA, a’ kiről rövideden ezeket je­gyezzük meg 1.)-ben.  A’ Scythiábol ki jött, és Pan­noniában meg-telepedett Magyar Fejedelmek közül leg elsőben e’ kezdett a’ Királlyi Titulussal élni.  Meg-mondottam pedig oda feljebb, hogy Khir an­nyit tészen mint vállasztom, Alain pedig annyit mint Ember, és igy Khir-Alain, vagy rövideden Királ, annyit tészen mint váltasztott Fejedelmi Férifiu.  2.)­szor.  A’ Római Imperátorokhoz egy ELSA nevű Követet küldett illyen Instructioval, hogy ha a’ Ró­mai Tanáts a’ közikbe szökött Scythákat viszszá nem adatná, tehát a’ véllek kötött Szövettséget fel bontaná.  3.)-szor.  A’ mig a’ Római Tanáts a’ Kö­vettség, iránt tanátskozott volna, az alatt a’ Király meg-holt.

IV.)-szer.  ÉTHELE vagy ÉDELE Kristus Urunk születése utánn 428. Esztendőben vállosztatott és emeltetett a’ Magyarok között Királyságra. — Ezt a’ nevet a’ Magyarok mellett vitézkédő Gothusok elvállosztatták, és a’ magok nyelveknek tulajdonsága szerint így fejezték ki :  Addilai, melly annyit tészen mint Édelinis, mivelhogy ő az Édel vagy a’ Volga vize mellyéki körül való Magyarok közü való fejedelmi ember volt, melly folyó víznek a’ Krimi Tatárok között még ma is a’ neve Addis.  PRISCUS Rhétor Görög Historicus Irásaiban ennek a’ Királynak a’ neve ATTILLAS.  A’ Római Tudósoknál ATILLA, a’ mái Magyarok között is közönségesen ATILLA, a’ kiről summáson ezeket tartsuk-meg.

1.)-ben.  Az ATILLA Attyának a’ neve MUNZUK, a’ kit másképpen BENDEGUZNAK is hívtanak, a’ mint némelly Historicusoknak is tettzik.  Két testvér Attyafiai voltanak, KÉVE és BUDA, avagy BLÉDA.

2.)-szor.  A’ mint a’ Historicusok irják sok feleségei voltanak, azok között pedig leg nevezetesebbek Rékán, Kréka, Eska, Ildiko, és úgy tartják, hogy ezen utolsóval való lakadadalmának alkalmatosságával éjjel a’ vére el-folyván L. esztendős korában meg-holt.

3.)-szor.  Mihellyt a’ Rómaiak meg-értették hogy a’ Magyarok Atillát tették Királlyá, a’ Tanáts mingyárt egy Plintha nevű követet küldött ő hozzája illyen négy dolgokból álló Instructioval :

1.)-ben.  Hogy a’ Római Tanáts a’ közikbe szökött Scythákat mind-egyig ki-adja ;  de a’ rabbá esett ’s a’ Magyarok őrizete aloll el-szökött Római vitézekért nyoltz nyoltz arannyokat fognának le-tenni.

2)-szor. — A’ Római Tanáts a’ Magyarok elleségével szövettséget a’ végre nem köt, hogy azokkal együtt a’ Magyarok ellen hadakozzon.

3)-szor.  A’ Római Nép a’ Magyarok földén, és a’ Magyarok a’ Római Birodalomban a’ kereskedést szabadoson folytathassák.

4.)-szer.  A’ Római Tanáts ezen Szövettségnek meg-erössittésére a’ Magyarok Királlyának esztendőnként 700 fontbol álló arannyat rendelt.

4.)-szer.  Ezeket a’ fel-tételeket Atilla el-fogadta ugyan, de a’ Római Tanáts a’ rendes Adót meg nem akarván fizetni, a’ Magyarok ellene hadat inditottanak , és a’ Rómaiak meg-verettettenek ;  mellyre-nézve a’ Római Tanáts Atillához egy Anatolius nevezetű Követet küldvén, illyen fel-tételek allatt meg-egyeztenek :

1.)-ben.  A’ Római Tanáts az által szökött Scythákat Atillának kezibe adja.

2.)-szor.  Az el-mult esztendőben meg­nem fizetetett 700 font Arany helyett 6000 font Aranyat adjanak.

3.)-szor.  Attól a’ győzedelemtől fogva a’ Római Tanáts Atillának Adóba minden esztendőnként 2100 font Arannyat fizessen.

5.)-ször.  Az Atilla lakó helye Jászberényben volt, holott egy deszkábol öszve gyalult szép palotát építtetett a’ végre, hogy a’ mellette lévő számtalan sok vitézeknek a’ táborozásra tágos mezejek lenne, és a’ körüllette lévő nagy folyó vizek az ellenségnek hirtelen való reá rohanása ellen bástyája gyanánt szolgálnának.

6.)-szor.  A’ mi az Atilla Temperamentumát illeti Cholerico Melancholico sangvineus volt, és nagyra vágyodott, a’ mellyet nem fegyverének öl­tözetének és egyéb szerszámjainak tzifraságában mutatott-meg, hanem a’ hírnek, névnek, ditsőség­nek, vitézségnek, az okosságnak meg-szerzésében, és a’ kövekezendő dolgoknak előre való el-látásában ’s meg-előzésében jelentett-ki. — Az egyenes Szivü embert szerette, ellenben pedig a’ tökéletleneket és álhatatlanokat gyűlölte.

7.)-szer.  PRISCUS Rhetor Irásaibol azt jegyzette-meg OTROKOCSI Orig. Hung. Part. I. Cap. IV. pag. 113. 114. Hogy a’ többek között Atillának egy ÉDEKON nevezetü Követje mulatozván Konstátzinápolyban az ifijabb THEODOSIUS Görög Tsászár Udvarában, a’ Tsászárnak egy Tanátsossa a’ kinek neve CHRISAPHIUS EUNUCHUS volt, azt kezdé a’ Követnek titkon javallani, hogy Atillát orozva ölné-meg, mellyet ha meg-tselekedne, a’ szerint ő Konstántzinápolyban nagy Uri Méltóságra fogna fel-emeltetni. — Édekon az Eunuchus Tanáttsának ellent nem mervén mondani, tettetés képpen vélle 50. font arannyokba meg-egyezik, mindazonátal ugy, hogy azokat nékie minél hamarább el-küldje, a’ mellyekkel a’ maga igazgatása alatt lévő Vitézeknek kedveskedhessen, és hogy a’ magára vállalt gyilkosságban annál jobban elő-mehessen. — EUNUCHUS Tanáts Ur az Edekonnal tett titkos alkalmat az ifjabb THEODOSIUS Tsászárnak meg-jelentvén, tettzett nékie a’ szándék :  ÉDOKON pedig mind addig a’ dologhoz fogni nem akarván, míg a’ követtségben el nem jár, és Atillának választ nem viszen, Konstántzinápolybol ki-indul, meg-hagyván hogy az arannyokat nékie siettséggel küldjék-el.  Édekon haza érkezvén a’ THEODOSIUS és Eunuchus szándékjokat Atillának mingyárt ki-beszéllette, és meg-vallotta, hogy ő a’ dolgokat ugyan szájjával fel-vállolta, mivel attól tartott, hogy ha az Eunuchus javaslására a’ gonoszságnak végben vitelére igéretet nem tészen ;  tehát őtet Konstántzinápolyban meg-öletik, — De hogy a’ szivének a’ gyilkosságra semmi hajlandósága nem lett légyen, azt ezzel mutatta-meg, hogy azt a’ gonosz végezést a’ Királynak értésére adta. — Mind ezekben THEDOSIUS Tsászár semmit nem tudván, Atillához két Követeket botsátt :  ugy mint egyiket Maximinust a’ ki a’ gyilkosság iránt való tanástkozásba semmit nem tudott ;  másikot pedig Bigilást a’ ki a’ Király halálára 50 font arannyokat vitt Edekonnak, és a’ maga fiját is el-vitte vala magával. — A’ Követek meg-érkezvén Atilla őket Királlyi módon fogadta, annak-utánna pedig az Erszényt, a’ mellyben az 50. font arany volt Bigilástol el-vévén, őtet fenyegetni kezedette, hogyha mindeneket meg nem vall :  tehát a’ vélle jelen lévő fiját szeme láttára meg-öleti.  Bigilás szánván a’ maga fiját, a’ Király előtt mindeneket meg-vallott. — Ezeknekutánna elé szóllitván két fejedelmi tanult vitézeit, ugymint Orestest és Eslást monda nékiek :  Te Orestes ! vesd a’ nyakodba ezt a’ zatskot a’ mellybe Bigilás az arannyokat hozta, ’s vidd THEODOSIUS Tsászár eleiben, és az Imperator előtt kérdezd meg Eunuchust ha ismeri é ezt az erszényt vagy nem ?  Te pedig Eslás ! ezt mondjad az Imperatornak :  THEODOSIUS fejedelmi Atyának maradéka, Atilla is fejedelmi Atyának maradéka, Atilla is fejedelmi hírrel névvel fénylő Atyának MUNDZUK-nak (ki is Nemzettségének örökség szerint reá szálott ditsösségét meg-tartotta) valoságos Fija ;  De THEODOSIUS a’ maga eleinek szabadságát el-vesztette, midőn Atillának Adó-fizető szolgájává lett ;  mellyre nézve THEODOSIUS szolga levén gonosz dolgot tselekedett, midőn hitetlenül a’ maga Ura élete utánn olálkodott :  tudja-meg azért THEODOSIUS, hogy mind addig hitetlen szolgának nevezni meg nem szűnöm, valameddig Eunuchust meg nem öleti. — Mindazonáltal az Eunuchus meg-öletésében semmi nem tölt, mivel Atillának mind maga az Imperator, mind pedig Eunuchus sok arannyokat ajándékozván, azokkal őtet le-tsendesitették.  Meg-öletteé Atilla a’ maga öttsét Budát avagy nem, aminthogy PRISCUS erről az eröszakos halálról semmit nem emlékezik, némellyek kéttségben hozzák, (noha ő ebéden Blédának egyik Felesége asztalánál volt.)

8.)-szor.  Atillának egyéb viselt dolgait elő számlálnom nem szükség, minthogy azok más Historicusoknál bővebben meg-vagynak irva, tsak azt jegyzem itt meg, hogy ő is életének L-dik esztendeiben Kristus Urunk születése utánn 450-dik esztendőben meg-holt. — Meg-tartásra méltó dolog ez is, hogy az alatta való Népnek irásba akart törvényt szabni, a’ mellyek mindazonáltal el vesztenek.

9.)-szer.  Atillának a’ többi között két fija maradott, ugymint DENGEZITS a’ nagyobbik Kréka nevézetű feleségétöl való, a’ ki még az Atilla ideiben Pannoniátol fogva a’ fekete tengerig lakó Népeknek Præfectussává tétettett.  A’ Kissebbik pedig IRNAK a’ ki az Attya haláta utánn égészsz Pannoniát bírta.

10.)-szer.  Ezek ketten LEO Konstantzinápolyi Királyhoz Követeket küldvén azt kivánták, hogy az emlitett Imperator, és az Atilla fijai között az ellenkezésnek szakadjon vége, és mind a’ két részről baráttságoson, és békességesen éljenek.  A’ kereskedést egyik a’ másik földén gyakorolhassák.  De Léo Imperátor az Atilla fiainak izeneteket semminek állitván, és őket meg-utálván nékiek tisztességes váloszt nem adott.

11.)-szer.  A’ melly dologért Dengezits felette igen meg-boszszankodván, az öttsével Irnákkal az iránt tartott tanátsot, hogy Léo Imperátor ellen hadat indittanának, mellyet Irnák e’ következendő okokra nézve nem jovallott 1)-ben.  Mert a’ Sarág, Ariag vagy Ariák nevezetű népek a’ Persák ellen mentenek hadakozni.  2)-szor.  Az Ország határán kivül hogy valakivel hadakozzanak, azt szerentsésnek nem tartja, az az jobbnak itéli az Országot megoltalmazni és meg-tartani, mint sem az Országon kivül hadakozván, mind a’ Sereget el­veszteni, mind pedig az Ország nélkül el-lenni.  De Dengezits azzal nem gondolván a’ Római haddal meg-ütközött, és a’ Hartzon el-esvén, a’ feje Constantzinápolyba vitettetett.

12)-szer.  Ezeknek utánna egy által szökött Magyar Uri ember, a’ ki a’ Tsászár udvarában fö­tisztséget vitelt, a’ Magyaroknak és Gothusoknak az Imperator nevével ezt izente.

„ LÉO Imperator (a’ Magyaroknak) a’ Scytháknak lakásra való földet ád ugyan, melly mindazonáltal a’ Gothusoknak nem fog használni, hanem a’ Magyaroknak ;  Mert a’ Magyarok jól tudják azt, hogy a’ Gothusok rest és henye emberek lévén a’ föld mívelését el-mulatnák, a’ mellyböl a’ fogna következni, hogy a’ Magyarok mint meg-annyi ragadazó farkasok, a’ Gothusoknak sors szerint jutott örökségeket el-foglalván, őket tsak ollybé tartanák, mint meg-annyi kenyér nélkül szűköllködő koldusokat, és még végtére szolgákká és jobbágyokká tennék.”

A’ melly izenet a’ Magyarok és a’ Gothusok között való gyülölség­nek, ’s háboruságnak, és tsak nem végső veszedelemnek oka lett, a’ mint mingyárt a’ következendő Részbem bővségesen meg-fogjuk látni.