Huszti András, Erdélynek állapotjáról való historia, 1791

Huszti András (Endre), tudományos író, szül. a XVII. sz. végén Erdélyben. Tanulmányait nagy buzgalommal végezte Nagy-Enyeden, Kolozsváron és Frankfurtban. Hazatérte után Kolozsváron tanár lett, de csakhamar elhanyagolta hivatalát. A felettes református egyházi hatósággal addig makacskodott, mig zsinati itélettel a református egyház gyülekezetéből ki nem zárták (1742). A nyomorral küzdve halt meg 1755-ben. Kiválóbb tudományos munkái : De Christo primigenito (Frankfurt 1727); Jurisprudentie hungaricotransilvanica (Nagyszeben 1747); Commentarii de rebus Hunnorum. Megírta Erdély történetét is 1696-ig. E művet magyarul Dienes Sámuel bocsátotta közre : Ó- és Új-Dácia címen (Bécs 1791).

Ó és Új Dácia, az az Erdélynek régi és mostani állapottyáról való rövid Historia. Mellyben elő adatik ennek az országnak régi és mostani lakosainak eredete, nevekedése és némellyeknek el-enyészése... Huszti András által 1716 (sic!) Esztendőben Kolosvárat mostan pedig Kováts Gábor által Midőn a N. Enyedi Collegiumban mulatna... Mutató Táblával egybe le-irattatott 1755-dik Esztendőben.
A kéziratos könyv megegyezik Huszti András 1791-ben nyomtatásban megjelent művével. Többletet jelent a 24 lapos "Toldalék", amely 1718-ig egészíti ki Huszti 1699-ig tárgyaló művét. Rendkívüli érdekessége, hogy Kováts Gábor (szintén nagyenyedi diák) a Huszti által (Szinnyei szerint 1736-ban) írt kéziratot másolta le 1755-ben, a bécsi 1791-es megjelenést 35 évvel megelőzve. (A kézirat címlapján olvasható 1716-os évszám elírás, Huszti ezidő szerint tizenéves diák lehetett.) A kézirat 1755-ös keltezéséhez az OSZK szakemberei, valamint szakértő gyűjtők egybehangzó véleménye alapján nem fér kétség.

Demetrius Phalereus Ptoléméus Királyt arra intette vala, hogy magának az Órszág és a’ Hadi Dolgok’ Igazgatásáról készíttetett Könyveket szerezne, és azokat szorgalmatoson olvasná ; mivelhogy a’ mellyekröl a’ Királlyokat a’ magok Baráttyai meg-inteni nem merik, azok az óllyan Könyvekben fel-jegyeztetve vagynak.
PLUTAR. in Græcor. apoph, & LAERT. Lib. V. Cap. V.

MÉLTÓSÁGOS
FRITSI FEKETE LAJOS
Ú R N A K,
A’
NAGY ERDÉLY ÓRSZÁGI
MÉLTOSÁGOS
KIRÁLYI TÁBLÁN
HOSZSZAS IDEIG VOLT
ÉRDEMES TANÁTSOS URNAK,
ALÁZATOS TISZTELETTEL.

Méltóságos Ur,
Különös Tiszteletre méltó Uram !

Valahányszor meg-gondolom azoknak az érdemes, jó érzékenységgel, és elöre meszsze el-látó elmével biro igaz Hazánk fiainak tselekedeteiket, a’ kik a’ magok igyekezeteket mások felett egyéb rendes foglatosságokon kivül különösen arra kivánják fordittani, hogy a mi Nemzeti nyelvünknek pallirozása mellett a’ mi Ifjainknak óllyan könyvek adattasanak kezekben, a’ mellyek nem tsak az hogy az olvasásra kelemetesek, hanem leg előbb is szükségesek és hasznosok légyenek, mind annyiszor egy belső örömet tapasztalok magomban ; minthogy illyen modon azt az utat, a’ mellyen eddig a’ Tudományok’ megszerzésére menni kelletett, rövidebbé, és annak meg-nyerésére szolgáló modot könnyebbé tétettetettnek lenni gondolom. A’ Tudományokat pedig, a’ mellyek az embert mind azokra, valamellyek ötet boldoggá tehetik, mint egy kézen fogva vezetik, azoknak a’ roszszaknak pedig el-kerülhetésekre, a’ mellek az embert boldogtalan állapotban ejthetnék, és a’ mellyek a’ magok meszszire való lételek miatt sokaktol láthatalanak, mintegy nagyitto, és a’ Tárgyat közel hozo üveg, az embernek szemei eleibe terjesztvén, utat mutatnak, mi modon lehetne az embernek könnyebben magáévá tenni, mint ha az, az azt megtanulni akarónak a’ maga született nyelvén tanittatik. Ennek előtte is sokan vóltanak illyen gondolattal biró emberek a’ mi Nemzetünk között, és mind a’ Nemzeti nyelv pallirozására, mind pedig a’ Tudományoknak már valaha azon való tanittathatásokra nézve Nemzeti nyelvünkön könyveket dolgozni el nem mulatták ugyan, de azok kőzül tőbbnyire vagy az időnek viszontagságai, vagy pedig magoknak a’ Könyv szerzőknek kevesen jöhettenek. E’ vólt a’ sorsa a’ mi Hazánknak állapottyáról készittetett ezen könyvetskének-is, melly mind eddig nyomtatásba ki nem jöhetett, a’ melyet a’ sok izben ujjonan való le-irás által ejtett feles számu hibáktol meg-jobbittanam, és mostan a’ nyomtatás által közönségessé tennem, és mind a’ két Nemen lévö Ifjainknak illyen módon kezekbe adnóm szükségesnek lenni itéltem, mellyet-is a’ Méltóságos Urnak, az egyenes szivüeknek itéletek szerint, mint egy igaz szivet viselö jó Hazafinak, semmi sem egyéb Tzélbol, hanem annak a’ tartozo Tisztelet adásnak e’ részben-is lejendö tellyesittéséböl kivánok alázatosan ajánlani, a’ mellyel élete fogytáig tartozik

A’ Méltóságos Urnak

alázatos Szolgája —
Diénes Sámuel.

Első Rész
Erdélynek külömb külömb féle Neveiröl.

Leg elsö, és leg régibb Neve ennek az Országnak DÁVIA vagy DÁCIA Mediterranea, az az, Közepsö Dácia, mellyel a’ Görög, és Római Historicusok éltenek, a’ kik a’ Dácia nagy Birodalmát három különös Tartományokra fel-osztván, mindeniknek külömbözö Neveket adtanak, ugy mint : 1) szőr A’ Prut Vize kut-fejétől, és a’ Kárpatus Hegyeitől fogva le a’ Dunán által az Hémus hegyig , a’ melly Moldavát, Havas-al-földinek, és Mésiának egy darab Részét magában foglalja, Alpestris DÁCIÁ-nak, az az, Havasi DÁCIÁ-nak nevezték. — 2) szor. A’ Tisza, Duna, Maros, és Olt Vize környékét Ripensis DÁCIA-nak, az az, Vizek mellyékin fekvö DÁCIÁ-nak hivták. — 3) szor. Mediterranea DÁCIÁ-nak pedig Erdély Országának a’ Tisza, Körös, Szamos, Maros, Olt Vizek, ’s közép Kárpatus hegyei közé szorult részeit nevezték, a’ melly a’ Lengyel Országi, Moldavai és Havas-al-földi hellyeken, belöll Vas-kapuig, Déváig, Váradig, Aradig, és Szeged Várossáig nyulik-le.

Második neve ennek az Országnak GÉPIDIA a’ mely nevezet kiktöl vette eredetét és azon emberek minémü Népek lettenek, ’s a’ Romai Tsárzárnak birodalma utánn miképpen szármoztanak légyen Erdélyben, alább világoson meg láthattyuk.

Harmadik neve ennek az Országnak Erdély, mellyet a’ benne lévö Magyarok magok vettenek-fel, nem azért mintha az Ország tsupa Erdöböl állana ; mert itt tágas Mezöség is vagyon ; hanem azért kivált-képpen ; mert az egészsz Tartomány széles, és magoss erdös hegyekkel, mint valami Koronákkal, s. kö-falakkal környül vagyon vétetve, mellyek Erdélyt Moldava, s. Havas-al-földe, Magyar, és Lengyel Országtol el-válosztják : söt ha a’ valósághoz közelebb akarunk szollani ; Erdélly Országa tsak egy magoss Domb, és sok völgyü Hegy, melly innen is meg-tettzik, hogy Érdélybe tsak egy Viz is bé nem foly, hanem a’ belölle ki-folyo Vizek benne fokadnak.

Neve pedig ennek a’ nagy Hegynek a’ régi Geographusok könyveiben Kárpatus hegye, mellynek a’ föld lakossai magok tulajdon Nyelveken, az Havasok Szakaszszai szerint külömb féle neveket adtanak. Innen vagyon, hogy ezen Országban lako Oláhok között is, ezen emlitett Tartománynak neve ÁRDIAL, a’ Töröknél és Tatárnál, HARA ORNIÁN, az az, Fekete.

Negyedik neve, melly az András Királytol az Erdélyben lako Szászoknak adatott Privilégiumban fordul elö leg-elöbbször, TRANSYLVANIA, az az, Erdön tul lévö Tartomány. Ez a’ Nevezet a’ Magyar Országi Királlyok Udvarában támadott. Ott irta BONFINUS ANTAL a’ Magyar Nemzet viselt dolgairol való Historiát, mellyben Erdélyt TRANSYLVANIA-nak nevezte. Kinek nyomdokát követték az utánna következett Historicusok, és már ma Déák nyelven ez a’ Név TRANSYLVANIA közönségessé lett.

Ötödik neve, SEPTEM CASTRENSIS REGIO, az az, Hét Táboru vagy Váru Tartomány, melyröl rövideden tartsuk-meg. 1) Némellyek azt a’ nevezetet amaz hét Magyar Hadnagyokrol akarják lehozni, a’ kik Scythiábol két száz tiz ezer fegyveres vitézekkel ki-jövén, s. Erdélyben meg-nyugodván, Magyar Országnak el-foglalására hét szakasz Táborokbol állo Seregekkel rohantanak-ki ; kiknek Neveiket a’ Magyarok viselt Dolgait le-iro Historicusok igy adják elönkbe. 1. ÁRPÁD Fö Hadnagy. 2. GYULA. 3. KEND. 4. SZABOLTS. 5. URSUL. 6. LÉEL. 7. VERBULTZ.

2) Mások az Erdéllyi hét keritett Várasokra alkalmaztatják, mellyek fundáltatásoknak régiségekre nézve rendre igy következnek : 1) MEDGYES Erdélyben kezdett épülni Krisztus Urunk születése után 1146-dik esztendöben. 2) SZÁSZ SEBES 1150-ben 3) KOLOSVÁR 1178-ban 4) SEGESVÁR 1198-ban 5) BRASSO 1203-ban 6) BESZTERTZE 1216-ball 7) NAGY-SZEBEN 1160-ban. Melly hét Városak az Erdélyben lako Szász Nationak közönséges Tzimeréül fel is vétettek.

Némellyek ugy gondolkodnak, hogy talám inkább a’ Hét Vármegyékröl, a’ mellyek Erdélyben vagynak, s. azoknak Várairol származatt volna a’ fellyebb emlitett nevezet minémüek : 1) Fejér-Vármegye. 2) Küküllö-vármegye. 3) Thorda-Vármegye. 4) Kolos-Vármegye. 5) Doboka-Vármegye. 6) Belsö Szolnok-Vármegye. 7) Hunyad-Vármegye. Mellyek közül mindenikben régentén, egy egy Anya-Város volt, mellyröl a’ Megye is, vagy a’ Tartomány magának nevezetet vett, és a’ mellyekben a’ Fö-Tisztek az alattak való Népeknek Törvényt, és igasságat szolgáltattak. Ezekböl a’ Vármegyékböl szakasztották-ki a’ régi Királjok a’ Szász Natio lako helyeit, kiknek GYULA Hadnagy idejében semmi emlékezetek, sem lako Hellyek nem volt.

Akármint lett légyen a’ dolog, én nem vitatom ; elég az ; hogy JÁNOS PANNONIUS régi Magyar Poëta, mások is ö utánna hasanloképpen Erdélyt, SEPTEM CASTRENSIS Regionak nevezték, Német Nyelven SIEBENBÜRGEN, az az, Hét Várok, vagy Kastélyok. Tot nyelven, Szedmo Hradkka Krajno, az az, Hét váru Tartomány.

II. RÉSZ.
A’ DÁV, TAV, avagy DÁK, TAK Nemzet
birodalmárol Erdélyben, és a’ GÉTA nevezetröl.

Melyekröl ezen következendö dolgokat jegyezzük meg. — 1) A régi Geographusok ennek az idegen Nemzet nevének végsö betüje utánn, ugyan a’ Görög Nyelvnek természeti tulajdonsága szerint, még két betüket ragasztottak, ugy mint os, és igy mondották Dávos, Távos, Dákos, Tákos, melyet a’ Romai Historicusok us terminatioban forditottak, és illyen modon irtanak-le, Dávus, Távus, Dákus, Tákus. Erre nézve ezen Tartományokat mellyekben a’ Dáv vagy Dák Nemzet lakozott , Daula vagy Dávia nevezettel jegyezték-fel.

Ezek a’ Dákusok leg régibb lakossai voltanak Erdélynek, Moldavának és Havas-al-földinek, igen vitéz, és hadakozásokban telhetetlen lévén e’ Nép, mind a’ Görögöknek, mind a’ Romaiaknak, s. mind pedig más Szomszéd Nemzeteknek sok bajt tsináltanak, és adtanak ; melyre nézve minthogy a’ Görög Nyelvben ez a’ Szo Δαις, annyit tészen mint Hartz, némely Irást-tudok ugy gondolkodtanak, hogy ez a’ Név DÁKUS, annyit tészen mint Hartzos, avagy Vitéz. De nem jol vélekednek ; mert ez a’ Szo Δαις appellativum, és nem Proprium Nomen ; azért nem tsak a’ Dákusokra, hanem minden vitéz, és hadakozo emberekre lehet alkalmaztatni.

Mások olly értelemben voltak, hogy ez a’ Tartomány azért neveztetett volna Dáviának, mert majd minden benne lévö Városoknak Nevei ezeken a’ két Syllabákon végezödtenek-el — Dáva ; Ugymint : Moldáva, Utidáva, Décidáva, Comidáva, Singidáva, Neutidáva, Sergidáva, Marcidáva. Mellyek mind a’ régi Dákusok Várai voltanak. De ez a’ vélekedés sem hellyes ; mivel ugy tsak fenn marad az a’ Kérdés. Mi az oka hogy régentén Erdély Országa DÁCIA avagy DAULA volt, és abban majd minden Városoknak nevei Dáva Sillabában határoztattak-meg ?

Azért nem szükség hogy sokáig ezen a’ Neven fáraszszuk elméinket ; mivel Dák, Ták, Táv, Dáv, Dáva Sibériai Tatár Szó, és annyit tészen mint Halom, Domb, Hegy ; mellyre nézve DÁVIA vagy DÁCIA a’ Scythiai nyelvnek ereje szerint, halmos, dombos, hegyes, és kösziklás Tartományt tészen. Lássad PHILIPPUS STRAHLEMBERG Könyvében, mellyet Német nyelyen irt, Europának és Asiának nap-keleti Tartománnyairol, Népeiröl, és azoknak nyelveikröl, Pag. 328, A’ honnan könnyű immár meg-ítélni ; Mi az oka, hogy, a’ régi Geographusok Irásaiban Nándor Fejérvárnak, Taurunum, Krimi Tatár Országnak Taurica Chersonésus, az Asiai magos hegyeknek, Montes Taurici, nevei légyenek. Észre vehetjük azt is, hogy ez a’ nevezet Dacus nem annyit tészen, mint Deusch az az, Német, a’ mint némelly Erdélyben született Szász tudos Férjfiak vélekednek, minémüek TOPPELTINUS, MATHIAS MILES, KELPIUS, SMEITZEL, és mások, kik az Erdélyben lako Szászokat a’ Dácusok maradékinak, és a’ Magyaroknál régibb Lakosoknak tartották ; ’s még ma is ugy tartják. Mind a’ három DÁCIA kissebb és különös Szakaszokra volt fel-osztva, mellyeknek neveit a’ régi Geographica Táblákbol akárki-is könnyen ki-tanulhatja.

Kérdés A’ Géták mitsoda Nemzetek voltak ? Felelet. Neveket a’ mi illeti : 1) Azt mondják némenyek, hogy ez a’ szo Géta, ezen Görög Szotol szármozik : γ___, melly annyit tenne mint Kopja vagy Dárda, menyhez képest Géta nem egyebet, hanem Kopjás és Dárdás Népeket ’s vitézeket jelent. De ez a’ vélekedés meg nem álhat ; mert a’ Gétákon kivül más Nemzetek is hadakoztanak kopjákkal és Dárdákkal, még-is öket sem a’ Görögök , sem a’ Romaiak, soha Géta nevezettel nem illették. Tóvábbá, ez a’ szo γ___ se jo Görög szo.

2) Mások igy gondolkodnak, hogy ez a’ Nemzet, egy Géta nevü Hadnagytol vette magára ezt a’ nevezetet. Olly értelemben is vagynak, hogy Gét, vagy Geut, Oriás termetü, és vitéz népet tészen : Mind ezek pedig fundamentom nélkül való vélekedések, mellyeket tovább visgálni nern szükség.

3) Közelebb vetnek azok a’ Dologhoz ’s. valósághoz , a’ kik e’ képpen okoskodnak. Noé fija volt SEM, annak Fija ÁRÁM, ennek Fiai US, HUL, GÉTER, MÉSEK, kik Arméniában meg-szaparodván, mindön látták volna, hogy azon a’ földön el nem férnének, tehát a’ Géter Fiai Észak felé nyomultanak, és a’ Káspium s. Fekete Tengerek partjai körül el-terjedtenek, s. éppen a’ Dunáig nyomultanak, és a’ Tanais s, Tisza környékit el-foglalták.

4) PHILIPPUS de STRAHLEMBERG felyebb megnevezett könnyvében pag 41 azt irja, hogy Török és Tatár nyelven GAEDZ vagy GAEZ, annyit tészen, mint Sikság, a’ vagy Térhelly : melyre nézve ez a’ név Géta, nem egyebet, hanem sik, és tér-földön lako népet tészen, kik a’ magos hegyek és havasok között lako Dákusoknak Szomszédi, és Attyafiai lehettenek, és a’ kik felöll HERODOTUS azt írja : hogy a’ Tráx nevü népek között leg nevezetesebbek voltanak. Fel voltavak pedig ök is mint szintén a’ Dácusok Tribusokra, vagy különös Szákaszokra osztva ; a’ honnan külömbözö nyelveket-is vettenek magoknak ; mert ugyan is : 1) A’ Kik a’ Duna vége körül laktanak, tsupán Gétáknak neveztettek. 2) A Kik a’ Tyrás, vagy Tarlo vize mellet laktanak, Tyragétáknak. 3) A’ kik a’ Boristhenes follyo vize között telepedtenek volt meg, Thruslagétáknak. 4) A’ Kik a’ Méotis Tava mellett laktanak, Jázigétáknak. 5) A’ Káspium Tengere, Gyaik és Ukfártes follyo vize körül lakok pedig Mászugétáknak, az az, Viz környékén lako Gétáknak mondottattak ; mert Ma Környéket, Szu pedig Tatár nyelven vizet tészen, a’ mint a’ Lexiconbol meg nézhetni.

Kérdés. A’ Géták mitsoda nyelven beszéllettek ? — Felelet. Noha közöttök sok Görög Coloniák voltak, a’ mint ezt bizonyitja OVIDIUS Pöeta Lib.III. Eleg. 9.

Hic quoque sunt igitur Grajœ (quis crederet?) Urbes
Inter inhumanœ nomina Barbariœ,
Hue quoque Mileto missi venere coloni,
Inque Getis Grajas constituere domos

De panaszolkodik ezek felöll a’ Coloniák felöll, kogy született Görög nyelveket, a’ Géták parasztos, és durva nyelvével annyira egybe-zavarták, hogy tsak alig maradott légyen meg közöttök a’ Görög nyelvnek valami nyomdoka. Trist. Lib. V. Eleg 7.

In paucis remanet Grajœ vestigia linguœ,
Hœc quoque jam Getico barbara facfa fono.

2.) Nem beszéllettek a’ Déák s. Romai nyelven is, a’ mint ugyan Ovidius Pöeta bizonyitja Trist. Lib. V. Eteg. 7.

Unus in hoc populo non est, qui forte latinè
Quœlibet e medio reddere verba queat.
Ille ego Romanus vates (ignoscite Musœ)
Sarmatico cogor plurima more loqui.
En ! pudet, et fateor jam desvetudine longa
Vix sabeunt ipsi verba latina mihi.

3.) Német nyelven sem beszéllettek, a’ mint némellyek álmadnak ; mert a’ Géták maradéki ma is élnek, és ott laknak, ahol az ő elei laktanak, azon a’ nyelven beszélnek, mellyen az Attyai régentén szollottak ; már pedig nyilván való dolog : Csiták, vagy Dsiták, Tatár, Butsáki, Krimi, Czuvafi, Jabut, Taboltzki, Tumen, és Tata Városokban lako Usz-béli, Báskivi, Kyrgizi, Turcomanniai Constantzinápolyi Tatárok s. Törökök egy nyelven beszéllettek, tsak hogy (mint hogy a’ Nemzetekben szokott meg esni) Dialecto külömböznek. Lásdmeg PHILIPPI de STRAHLEMBERG Harmoniam Linguarum Gentium Orient. Classe 2da.

4.) Beszéllettek tehát a’ Géták mind régentén, mind pedig e’ mái napon beszéllenek Constántzinápolyi Török, és Butsáki Tatár nyelven. Már pedig STRÁBO VII-dik Könyvében, ’s ő utánna más sok Historicusok-is, ugy mint PLINIUS Lib.IV. Cap. 12. DIONYSIUS Lib. XXVII. JUSTINUS Libro. XXXII. PAUSÁNIÁS Lib. LII. azt irják, hogy a’ Dákusoknak és Getáknak azon egy nemzetséges, atyafias nyelvek volt ; azért a’ Dákusok is Constántzinápolyi Török Dsiták, Butsáki, Krimi, Sibériai, Usz-beli, Báskivi, Turcomanni, Kirgetzi Tatár nyelveken beszéllettek.

Kérdés. A’ Dákusok Birodamoknak mitsoda formájók volt ?

Felelet, Monárchiai, az az, egy Kiralyság, avagy Fejedelemség alá rekesztetett formája volt. De minthogy ennek a’ Respublicának ábrázatja a’ Romaiakkal, és más Nemzetekkel való hoszszas, és veszedelmes hadakozásoknak miatta egészszen ki-fordult, és a’ Dáciai Birodalomnak Historiáját más idegen Tudosok le nem irták : erre nézve, én is ezen könyvben, tsak egy néhány Királlyoknak neveit hozhatom elö.

I. ZÁMULX. Ki élt Kristus Urunk születése előtt 1402. Esztendöben Scythiában a’ Géták, nem Dácusok között, ki felöll JORNANDES Historicus Cap. II. azt írja, hogy ő lett legyen a’ Dákusoknak első Királlya, HERODOTUS Lib. IVto. pag. 290. 292. 293. A’ holott a’ Gétákat a’ Tráx Nemzetek kőzött leg erössebb, és igasságot szeretöbbeknek nevezi, azt mondja, hogy Pithagorás Philosophussal tanulni Égyiptomba ment volna, a’ honnan viszsza térvén, a’ Gétáknak Királlya, és Fejedelme lett, kit a’ Gétá annak-utánna Isten gyanánt kezdettenek imádni.

II. GOTHILAS, ki felöli ugyan IORNÁNDES Cap. X. azt irja, hogy PHILIPPUS MACEDO, a’ Nagy Sándor Attya annyira betsüllötte, hogy nem tsak nagy baráttságat tett vélle ; hanem MÉDOPA nevü Léányát magának Feleségül el is vette légyen.

III. SÁRMIS. E’ felöli azt mondják, hogy az Özön-viz után 1971. esztendöben élt, és Nagy Sándorral, a’ Mátzédoniai Királlyal hadakozott. E’ Háttszeg vidékin, Vas-kapun belöll egy nagy Királlyi Várost épittetett, és a’ maga nevéröl ZÁRMIZEGETHUSÁNAK nevezte, mellyet annak utánna ULPIUS TRAJANUS Romai Coloniával meg-rakott, és nevét-is elváltoztatta, a’ mint alább bővebben meg-fogjuk irni. Irásban hagyta SZOMOSI, hogy ennek elötte mint egy 240 esztenökkel tanáltanak Erdélyben egy régi pénzt, mellynek edgyik oldalán illyen Görög betük látszottak APMIΣ ΣIΛE, már pedig ha ezeknek eleit és végit ki-potolják, ez a’ név szármozik belölle ΣAPMIΣ BAΣIEΛEΥΣ. Déák betükkel. Sármis Basileus. Magyarul Sármis Királly, a’ másik oldalán pedig az emlitett pénznek egy Vad-Kan fö volt le-rajzolva, a’ melly fogaival egy nyil veszszőt harapott keresztül, melly a’ Serviai és Dardániai Királlyok Tzimere volt régentén, Némelly Emberek ugy gondolkodtanak, hogy ennek a’ Királynak nevétől szármoztanak a’ Magyarok közöt ezen következendő nevezetek, Szirma, Sármás, Sármaság. A’ ki el-hiszi lássa.

IV. SITÁLK, a’ ki Nagy Sándor halála után élt, és Odessum, (mellyet Várnonak itélnek) Vára felett hadakozottPerdicával, a’ Nagy Sándor Successorával.

V. BÉRIOSTA, avagy BOERIBISTA. A mint irják a’ Romai Tsászárok ellen hadakozott ; de az ő hada meg-verettetett, maga pedig a’ hartzon elesett : mellynek alkalmatosságával a’ Romaiak Ripensis DÁCIÁT el-foglatták, el-nyerték. E’ felöll némellyek ugy vélekednek, hogy Kristus Urunk születése előtt 82 Esztendőkkel-élt vólna.

VI. KOTISON. Élt az Augustus, és Julius Imperatorok idejekben, Kristus Urunk születése előtt 2 esztendőkkel, és a’ mint a’ régi Geographica Táblákból arányozhatni, Moldovában fogott lakni, a’ honnan nagy haddal által-költözvén, Tráciát az az, Rátz Országat, tüzzel vassal kezdette pusztittani. Kitöl Augustus Tsászár annyira meg-ijedett, hogy békesség fejében a’ maga Léányát feleségül néki igérte légyen, a’ mint SVETONIUS irja in Aug. Cap. XXXVI. mellyet midőn Augustus Tsárzár megtellyesitteni nem akart volna ; tehát ANTONIUS pártjára állatt, és Augustusnak, és a’ Romai Birodalomnak igen sok károkat tett. Hor. Lib. IV. Cap. 12. Ennek a’ Hadakozásnak alkalmatosságával éneklelte ama Verseket HORATIUS Lib. III. Oda. 6.

Pene occupatam Seditionibus
Delevit Urbem Dacus, & Aethiops ;
Hic classe formidatus, ille
Missilibus melior sagittis.

Utoljára pedig Augustus Tsászár CORNELIUS LENTULUS Hadnagysága alatt, nagy és eröss Romai Sereget küldvén a’ Kotison hada ellen, a’ Dákusoknak három Fejedelmeket a’ Hartzon el-ejtette, őket a’ Dunán által kergette, és Romát a’ Dákusoktol való félelemtöl meg-szabaditotta. Erről a’ Gyözedelemröl irja Mécénásnak HORATIUS ama vigasztalo Verseket :

Sume Moecenas Cyathos amici,
Sospitis centum ; & vigiles lucernas
Profer in lacem : procul omnis esto Clamor & ira.
Mitte civiles super Urbe curas :
Occidit Daci Cotisonis agmen. &c.

VII. COMOSICUS. VIII. CORILLUS, NB. Ezekrül a’ Historicusak semmit sem irnak.

IX. DIURPÁN. A’ ki Kristus Urunk születése utánn 82 esztendőkkel élt. Ez is a’ Dákusoknak igen hires Királlya volt, a’ mint felölle ditséretesen emlékezik FLORUS, Romai Historicus. Lib. IV. Cap. 12. Hadakozott Domitziánus Romai Tsászár ellen, kinek hadát tsak nem a’ végső veszedelemig le-vágta, el-esvén azon a’ Hartzon két nevezetes, jeles Romai Fejedelmi Vitézek is, u. m. OPPIUS SATINUS, és CORNELIUS EUSEUS.

X. DÉCÉBALUS. E’ volt a’ Dákusoknak leg utolsobb, és az Historicusoknál leg hiresebb, és emlékezetesebb Királlyak. Lakott Erdélyben Háttzeg Vidékin, Vas-kapun belőll, ZÁRMIZEGETHUSA, nevü Városban, holott ma egy Vár hely, s’ Vetzel nevü Falu vagyon. Mig ifju erejében volt, Domitiánus Romai Tsászár ellen sokat hadakozott, kitől Roma Várorrát, melly annak előtte, tsak nem az egész Világnak Királyné Aszszonya volt, el-vette, és tizenkét esztendők el-folyásak alatt Ado-fizetövé is tette, melly esett Kristus Urunk születése utánn 90-dik Esztendőben.

DOMITIÁNUS halála utánn pedig midőn a’ Romai Birodalorn ULPIUS TRÁJÁNUS Tsászár birodalma alá szállott volna, meg-szégyenlette magát ; hogy Roma Várossa Ado-fizetővé tétetett volna ; annakokáért az emlitett Imperator hadat inditott DÉCÉBALUS ellen Kristus Urunk születése utánn 102 Esztendőben : Kinek Thordán tul, a’ Keresztes Mezején, a’ Dákusok ellene álván, mind két részről, egyenlő dühősséggel meg-ütkőztenek ; de végre a’ Dákusok a’ Romai Vitézeknek oly szőrnyü Veszedelmekkel verettettenek-meg, hogy Trájánus Imperátornak nem lévén elégséges ruhája a’ sok sebes Vitézeknek be-kőtésére, a’ maga bibor bársony ruháit kéntelenittetett erre a’ végre fel-darabolni. Ez az oka, hogy az Oláhok kőzőtt, ennek a’ Mezőnek neve, még mái napon is Prát de la Tráján. El-szaladván pedig Décébalus a’ Hartz hellyéről, és a’ Dákusok el-széledvén, Trájánus Imperátor elsőben is TÁRMIS Várossát, mely most Károly Várnak hivattatik, ostrommal meg-vette ; annak utánna Zármizegéthusát a’ Décébalus Király lako hellyét meg-szállotta, mellyet Décébalus meg-értvén, tanátsul adták néki, hogy magának, és az egészsz Országnak, le-esvén Trájánus Imperátor előtt, mint kegyelmes Imperátortol grátziát kérne, mellyet nagy nehezen illyen Conditiok alatt meg-is nyer. 1)ben. A’ Romai pártos Vitézéket adja kezébe. 2)szor. A’ Fegyvert tegye-le. 3)szor. A’ hadakozo eszközöket, és annak Mester-embereit a’ Romaiaknak adja által. 4)szer. A’ Romai Népnek legyen jo Baráttya. 5)ször. Esztendőnként fizessen adot a’ Romaiaknak. Mely Conditiokra hitet adván Décébalus, és a’ Dákusok, Trájánus Romába viszszá ment.

A’ Romaiaknál pedig eleitől fogva szokás volt, hogy mikor valamely Imperátor valamely Nemzetet meg hodoltatott, olyankor, annak tisztességére, Győzedelmi nagy pompát vittenek véghez. A’ Győzedelmeskedő Tsászárt ditsérték, és néki ujj nevet adtanak : Szintén ugy tselekedett a’ Romai Tanáts Trájánus imperatorral, kinek ujj nevet adtanak, hogy a’ Dákusokon vett győzedelemnek jutalmául, lenne az ő neve is ULPIUS TRÁJÁNUS Dacicus. Mellyet meg-értvén Décébalus, hogy a’ Romaiaktol annyira meg-tsufoltatott, mindgyárt pártot ütett, fegyvert fogott. A’ kőrös kőrnyül való Tartományokat, a’ Romaiaktol való el-hajlásra ősztőnözte; és a’ Titus Vespásiánus fegyvere miatt el-széledett Zsidokat is, maga szárnya alá vette ; és ő nékik egy Város helyet is adott Veres-Torony mellett, holott most egy falutska vagyon, melynek neve Thálmis. Füleiben menvén Trájánusnak is a’ Décébalus szándéka, Kristus Urunk születése után 103-dik Esztendöben vállogatott temérdek Légiokkal bé-érkezett Erdélybe, és őt Esztendök el-folyásak alatt hadakozott Décébalus ellen, mind a’ két Résznek nagy vér-ontásával.

Utoljára látván Décébalus a’ dolognak szerentsétlen ki-menetelit, minek-előtte az utolso hartz meg esett volna, két illyen fortélyt gondolt-ki magában : 1)ben. Egynéhányat a’ maga vitézei közül ki-vállasztott, és által küldett Trájánus Pártjára, olly Instructioval ; hogy tettetnék magokban, mint ha ők pártot ütöttek volna Décébalus ellen, melly szin alatt bé-álván a’ Római Vitézek közé, mihellyt alkalmatosságot nyerhetnek, a’ Tsászárt mingyárt öljék-meg ; de ezen gonosz szándék tsak hamar ki-nyilatkozott, és a’ Tsászátr halálal utánn leselkedő Dácus Vitézek meg-ölettettek.

2)szor. Tartván a’ Hartznak véletlen ki-menetelétől, Décébalus Hunyad Vármegyében Boldog-falva mellett a’ Sztrigy-vize régi folyását más felé árkoltatta, és az elébbeni árkának fenekére, köböl, egy eröss Boltot tsináltatván, minden kintsét, és Gazdagságát belé rakta, és a’ vizet ismét réá botsáttatta, ne hogy valami modon Trájánus a’ Decébálus Kintsére réá-akadván, azt magával el-vigye ; annak okáért a’ Rabokat is, a’ kik által a’ Boltot épittette, meg-ölette ; hogy azok az el-rejtett Kints felöll, senkinek is hirt ne mondanának. Nem is tudott ezen dologban más semmit ; hanem a’ Királynak egy Tanátsossa, kinek neve Bicilis volt. Végezetre meg-esvén a’ két Fél között a’ leg utolso Hartz 105-dik esztendőben a’ Dácusok szörnyen meg verettettek : Décébalus Király pedig némelyeknek értelmek szerint Kolosvár felé szaladván, a’ Hid-kapu előtt maga fegyverébén ereszkedett, és meg-holt. Mások ugy vélekednek, hogy a’ Hartzon esett-el, és a’ fejét győzedelmi Pompával Romába bé küldvén, az átal a’ Koponya által Trájánus Imperator olly nagy őrőmet szerzett a’ Tanáts előtt , a’ minémü félelmet szerzett ’s gerjesztett vala Décébalus életében a’ Romai közönséges népnek sziveikben. Egyéb Testét (a’ mint a’ Historicusok irják) Déván temették el, mellyet az ő nevéről osztán Décidávának, az az, Décébalus Hegyének ’s Várának hivtanak : kinek emlékezetére, egy fejétől meg-fosztatott, márvány kőből szépen kifaragott emberi Bálványt is emeltek. E’ képpen lett vége a’ Dáciai nagy Birodalomnak, melynek határai voltanak, a’ Prut, Tisza, és Duna Vizei mellyeket a’ Geographica Mappábol, jó, és szép dolog lészen az olvasónak utánna nyomozni.

A’ Dácusok közül a’ mi kevesen meg-maradtanak vala-is, rész szerint a’ Római Coloniákkal (a’ mint alább meg látjuk) vagy öszve zavarodtanak, vagy a’ sokszori Párt-ütések miatt, a’ Romaiaktol levágattattak ; vagy a’ Gothusokkal meg-elegyedtenek, véllek együt el-bujdostanak ; vagy a’ Géták, kőzőtt magokat meg-vonták. Innen van, hogy ma a’ Duna vége, és Turco Vize ki-menetele körül lako népeknek nevek Tsit-ták Dit-ták Tatár, Butsák, Tatár, mely annyit tészen Geto Dacus, Budimo Dacus, vagy pedig Bussuk, el-oszlott, el-romlott Népet, Budjáck Török és Tatár nyelven Szegeletet tészen. STRAHLEMBERG pag. 129. a’ mint hogy Butsákban három rendbéli Tatárok is laknak, ugy mint : 1.)ben Akkermen Várossában laknak régi Tátár Népek. 2.)szor. Oragula, az az, Ország fijái, kik másunnan szŕrmoztak. 3.)szor Oronber-ula, Oronbet fijai, kik azzal kérkednek, hogy ővék volt régen Molduva, Havas-al-főlde és Erdély Országa.

III. R É S Z.
A ROMAI IMPERÁTOROK BIRODALMÁROL
Erdélyben, és annak elenyészéséről.

Minek-előtte Dáciának Trájánus Imperátor által lett reformátioját, az az, ujjabb állapatban lelt hellyheztetesét le-irnok, szükség meg-tudnunk ezen egy néhány meg-tartásra mélto dolgot. 1.)ben A’ Romai Birdalomnak határa Nap kelet félé Europában kezdődött, a’ Fekete Tengernek attol a’ részitöl fogva, holott a’ Duna bé-foly az említett Tengerbe, és a’ Dunán fel-nyult a’ Rhénus Vize mentében, az Also Német Országi Tengerig : Mely meg nevezett két folyo Vizeknek partján tul, külőmb külőmb hellyeken, 12. Legiok strásáltanak, és a’ Romai Birodalmát, a’ Géták Dácusok, és a’ Németek bé-rohanása ellen, éjjel nappal őrzik vala. Állott pedig egy Legio 6100 Gyalogokbol, és 730. tanult Lovas Vitézekből, melly summa szerint egy Legio 6830. fegyveres Személlyeket foglalt magában. Ezeket midőn az Imperátorok hadakozni, vagy Országokat hodoltatni viszik vala, néha meg is kötöztetik vala ; valaholott pedig meg-telepedtenek, vagy gyözedelmeskedtenek, többnyire vagy fáragott köböl állo Oszlopokat, vagy földből tsinált töltéseket, vagy széles, vagy temérdek téglákbol számtalan épületeket hagynak vala magok után emlékezetül. Már pedig a’ kik a’ régi Romaiaknak Erdélyben meg-maradott emlékezet Köveirül, vagy széles Tégláirol Könyveket irtanak, az Erdélyben meg-fordult Légiokrol emlékeztenek, u.m. 1.) Legio Adjutrix. 2.) Legio V. Macedonica. Gemica 3)tio. Legio VI. Victrix. 4.) Legio VII. Apulensis. 5.) Legio XII. 6.) Legio XIII. Gemma Ulpiana 7.) Legio XVII. 8.) Legio XXX. Ulpiana ; mellyekben summáson 68300 Vitezék foglaltattak, kiknek véres fegyverek által Trájánus Tsászár egész Dáciát a’ maga Birodalma alá hajtotta.

2)szor. Bicilist a’ Décébalus Király Tanátsossát-is elevenen el-fogatta Trájánus ; ki hogy az Imperator előtt magának életet, és kedvességet nyerhessen, a’ Décébalus kintses Boltyát ki-nyilatkoztatta ; mellyet az Imperator fel-bontván, a’ sok Arany, ezüst, és drága kővekből állo Gazdagságot Romába küldötte.

3)szor. Ezen említett Kintsböl Trájánus Imperátor Orsován aloll, Sevérinum nevü Városnál, a’ Duna Vizén által, faragott kővekböl egy tsudálkozásra mélto mesterséges eröss hidat épittetett a’ végre, hogy a’ Romai Tsászárok a’ külsö Provintziák felé azon könnyen, és szabadon járhatnának, és ha Dáciában, vagy egyebütt, Párt-ütés támadna, a’ tüzet mingyárást akadály nélkül el-olthatnák. Melly Hidat annak-utánna HÁDRIÁNUS Tsászár el-rontatott.

4)szer. Épittetett Romában egy magoss Oszlopot is, mellynek tetejére belöll szász ötven nyoltz faragott kövekböl állo keringö gráditsokon kellett fel-menni. A’ külső részén pedig az aljátol fog a’ tetejéig a’ DÉCÉBALUS Királlyal, és a’ DACU-sokkal véghez vitt hadakozásának, és gyözedelmének modját, márvány kövekre mesterséges faragással ki-mettzettette, illyen formán :

1)ben. Leg aloll voltegy náddal, és kákával környül vétetett burtokos fejü szakállu öreg vaskos ember, ki egy vizzel tellyes vederre könyökölvén, az edényböl a’ Duna vizét botsátotta-ki, 2)szor, Következett az-után a’ TRÁJÁNUS hidja, mellyet a’ Dunán által épittetett, és a’ Hid liábai közé szorult kevéllyen hánykodo habok. 3)szor. A’ Kárpatus hegyeken, és a’ Vas-kapu kőrül lévö setétes erdök, mellyeken által Trájánus, és a’ Romai Vitézek Dáciába rohantanak. 4)szer. A’ Keresztes Mezején esett Hartz, és az erdőkőn meg-veretettet, ’s el-széledett Dácusok, ’s Dácus Vitézek. 5)ször. Miképpen kért Trájánustol Gratiát a’ maga életének Décébalus Király térden álva esedezve. 6)szor. Miképpen verettettek-meg másodszor-is a’ pártos Dácusok a’ Trájánus Vitézeitöl. 7)szer. Mint hordozták s. mutogatták a’ Romai Vitézek Táborában a’ DÉCÉBALUS Királynak karoban fel-szegeztetett fejét. 8)szor. Minémü hadi mesterséges eszközökkel ostromlotta, s. vette-meg Décébalus lako Várossát ZÁMIZEGETHUSÁT több jeles viselt dolgaival egyetem-ben, ezen kö Oszlopon Trájánus emlékezetnek okáért mind ki-rajzoltatta. Azt irja pedig EUTROPIUS, hogy Trájánus Imperátor Testét a’ Roma Város-béliek ezen Oszlopnak alájja temették légyen el. EUTROPIUS Libro. VIII. Cap. 2do.

Kérdés. Mi modon reformalta vagy változtatta-el Trájánus Tsászár Dáciának elébbeni abrázatját.

Felelet. 1)ben. Az egész Romai Imperiumbol számtalan sok ezer embereket szedvén fel, Dáciát Coloniákkal meg-rakta, és a’ Romai Imperiumnak Provintziájává tette, mindenikben különös Præseseket helyheztetvén, és azoknak illyen Törvényt szabott elejekben ; hogy a’ Mediterranea és Ripensis Dácia Praesessei, az Alpestris Dáciában lako Pro-Consultol fügjenek ; mind a’ hárman pedig a’ Nap-keleti Illiriának Praetorátol halgassanak.

2)szor. A’ nagyobb Városokat Romai Lakosokkal töltette-meg, és a’ meg-maradott Dácusokat Falukban szoritván, a’ Városi Magistratusnak páltzája, Tőrvénnye, és igazgatása alá rekesztette, hogy valamiképpen pártot ne üthessenek, hanem a’ földet mívelnék, és vad termeszeteket el-változtatván, a’ Romai Néptől szelidséget, és engedelmességet tanulnának.

Mellyek légyenek pedig nevezet szerint azok a’ Városak, minek-előtte elő számlálnok, szükség meg-tudnunk, mínémü szép dolgot hagyott légyen mi-nékünk emlékezetben egy ULPIÁNUS nevű régi Törvényt tudo Ferjfiu irásábol IUSTINIANUS Romai Tsászár, ugyan az ő Törvény Könyvében. „ De Censibus.Tit.XV.§.8.9. In Dacia quoque Zernensium colonia a Divo Trajano deducta, juris Italici est. Zarmizegthusa quo que, ejusdem juris est : Item Napocensis colonia & Apulensis & Patavicensium vicus, qui a Divo Severo jus Coloniæ impetravit.” Az az, Dácciában is, (Erdélyben) a’ Zárma Város-béli Lakosok, kiket b.e. Trájánus szállitott oda, Olosz Országi Szabadsággal élnek. Zármizegethusának is azon Privilegiuma vagyon ; A’ Nápoka és Apulum városok lakossinak is, és a’ Pátáviai mező városiaknak is, kik SÉVÉRUS Imperatortol nyerték magoknak azt a’ Privilegiumat, Olosz Országi szabadságok vagyon.

I. Leg elsőbb Coloniája tehát Trájánusnak ZÁEMA várossa : de bizonyoson még eddig nem tudta meg-határozni senki, mellyik részében fekütt légyen Erdélynek az a’ nevezetes Város : hanem némellyek ugy vélekednek, hogy talám a’ Bartzaságon, közel Brassohoz lett volna, holott még, ma is egy Oláh Falu vagyon, melynek neve Zernyest.

II. Második Coloniája Trajánusnak ZÁRMIZEGETHUSA volt, Vas-Kapun belöll, holott Décébalus Király lakott, mellyet Trájánus nagy erővel meg-vevén, Romai lakosokkal meg-töltött. A’ Városnak kö-falait, Házait, és egyéb részeit meg-épitvén, Tornyokkal, tsatornás, és fel-buzgo forrásokkal, köböl ki-mettzett feredökkel, küszködö hadakozást tanulo, és jádzo hellyekkel meg-ékesitett, és a’ maga nevéről ULPIA TRÁJÁNA Várossának nevezetett. El-érkezvén pedig a’ Magyarok annyira lerontották, hogy tsak a’ hült henye láttzott, a’ holott ma egy falu fekszik, melynek neve Várhellyi Vetzel.

III. Harmadik nevezetes Coloniája Trájánusnak Napocensis, az az, NAPOKA Várossának lakossi. Mellyik légyen Erdélyben ez a’ Colonia, még eddig az Emberek végire nem mehettek. Mi pedig számláljuk-elé rendre a’ Böltseknek e’ felett való Disputatioit.

I)ben. Némellyek azt írják, hogy ez előtt jó darab időkkel találtatott egy Márvány kő, mellyen mingyárt említendő régi írás volt le-metzve : a’ honnan azt hozták ki, hogy Nápoka Várossa nem más, hanem KOLOSVÁR lett légyen Erdélyben. Az emlitett köven pedig illyen Irás volt :

NUMINI AUG. M. ULP. CAECIL. BASSIANUS.
MAG. AUGUSTALIS COL. NAP. D. D.

II) szor. Mások ennek a’ vélekedésnek ellene mondanak, és ugy gondolkodnak, hogy Kolosvárnak neve régentén ZEUGMA lett légyen, melynek Historiáját illyen modon számlálják elönkben : Kolos-Monostoron fellyül regentén egy Tündér Váratska volt, menyet még a’ Dácusak építettek vala ; de minek-utánna Trájánus Erdélyt el-foglalta volna, az emlitett Várat Római Vitézekből álló Præsidiummal meg-rakta, ő utánna pedig a’ következendő Imperatorok el-hagyván pusztulni, végezetre egy CLAUDIUS nevü Tsászár Hadnagyja, annak köveit ide a’ Kömál alá hordatván, belölle a’ mái Kolosvári Ó-várat épitettette, mellynek egy ideig amaz elpusztult Monostori Várnak nevéről Neve Zeugma volt. Annak-utánna a’ Claudius Imperator Parantsolatjábol, annak neve a’ maga nevéről Claudia, avagy Claudiopolis lett. Innen vagyon, hogy még ma is az Ó-Várban egy Uttzának neve Zeugma, más pedig Claudias Imperatorrol Claudiusnak hivattassék.

Kérdés. Mit szollunk ehez a’ Historiához ? — Felelet. 1)ben. Senki azt még eddig valami hiteles Historiábol meg nem bizonyította. 2)szor. Ki tekerte-ki a’ Claudia nevü uttzát a’, Claudias Névből, holott ma még a’ Gyermek is ki tudja mondani, a’ Cladius, Claude, Claudas nevezeteket. 3)szor. Kristus Urunk születése után 251. Esztendőben a’ Gothusok és Gépidák, mind a’ három Dáciát el-boritották, és Tráciában-is el-hatottanak volt, holott DÉCIUS Tsászárral meg-ütközvén, lovastol együtt egy Tóba ugratták, és belé holt, a’ Fija pedig a hartzon elesett. 4)szer. Claudius Imperator, tsak egy esztendeig, és kilentz vagy tiz honapig birta a’ Tsászárságot : az alatt az idö alatt pedig a’ Dunán tul a’ Gothusokkal hadakozott, és a’ Táborban Pestisben esvén meg-holt. Azért által nem láthatom mi modon lehessen Kolosvár eredetét Claudiusrol le-hozni.

III)szor. A’ harmadik renden lévő Emberek azt beszéllik, hogy az a’ Zeugma, Claudia, vagy Claudia Vára, a’ régi időkben sokáig pusztán hagyattatván, a’ nagy gaz, tövis-bokor, és a’ magossan felnőtt sürü erdőben mintegy el-tünt, el-veszett ; és ollyan feledékenységbe ment, hogy ennek a’ Földnek lakossai közül senki arról semmit nem tudott ; hanem idő jártában, Kolosról egy ketske Pásztor, el-veszett Juhait keresni indulván, abba a’ rengeteg erdőbe bé-ment, és történet szerint erre a’ tündéres Várra akadott. Ki Juhai keresését félben hagyván ; nagy örömmel Kolosra viszsza tért, és a’ Várost egyben gyűjtvén, a’ Népnek meg-beszéllette hogy ő egy kietlen erdőben, egy Puszta tündér Várra akadott ; azért a’ nép mennyen-ki, és a’ Várat lássa-meg. Fel-zendülvén azért a’ Város, sokan a Pásztor után indultanak, és a’ Várat meg-találván a’ mellete folyó Szamos vizét meg kóstolták, melynek egésséges íze ellopván mint egy a Kolosi embereknek sziveket, a’ mezőségen való lakást meg kezdették unni, mellyre nézve tettzett a’ Mező-Kalosi fővebb Embereknek, hogy abba a’ puszta Várba Coloniát (Lakosokat) szállittsanak, és erre a’ tekintetre nézve hivattatik immár ez a’ Királlyi Város Kolosvárnak.

Kérdés. Mit mondunk mi ezekre ?

Felelet. Semmit nem felelünk : mert akárki észre veheti, hogy e’ semmi nem egyéb ; hanem valami Mesét tsináló embernek nevettségre méltó találmánnya.

IV)szer. A’ Negyedik Vélekedést Kolosvár nevezetinek eredetiről BONFINIUS találta fel ; vagy inkább a’ Magyarok közül valaki ádta elméjére. Ő azt mondja, hogy Kolos Scythiai Magyar nyelven annyit tészen, mint Schola, vagy Oskola mellyre nézve Kolosvár nem enyebet, hanem Oskolás várat jelent. Ugy vagyon ugyan, hogy Kozák Országban vagyon egy folyó vizetske, mellynek neve Oskol, e’ mellett vagynak két Városok is, mellyek közül edgyiknek neve Statoi Oskol, az az. Végi Oskol, a’ másiknak pedig neve, Statoi Oskol az az, Ujj Oskol. De innen nem jő Kolosvárnak nevezete ; mert más Oskol, s’ más Kolos. Azonban még a’ Gyermek is tudja, hogy Schole, vagy Schola Görög Szó, és a’ mi Magyar nyelvünken annyit tészen, mint Tanuló s’ Tanittó hely, melly Görög Szó eleiben, mint hogy két Consonanson kezdődik ; némellyek vagy I. vagy É. vagy O. vocalisokat tesznek, ’s illyen képpen szokták ki-mondani : Iskola, Eskola, Oskola. De innen se, szármozik Kolosvár nevezete ; mert más Schola, más Kolos.

Kérdés. Honnan szármozik hát ez a’ név Kolosvár ? Felelet. I. Hihető dolog, hogy itt a’ Dákusoknak valami Falujok, Városok, vagy Kastéljok lehetett.

II. A’ Hid-Kapunál lévő Római Coloniák emlékeztető kövén való irásbol világoson meg-tettzik, hogy Kolosvár Claudius Tsászár előtt, tsak nem száz esztendőkkel, u.m. ANTONIUS PIUS, és MARCUS AURELIUS Imperátorok idejekben kezdett jobban épülni ; Mely köven ez az irás vagyon :

I. O. M. FAVIANO, PRO SALO. IMP. ANTONINI ET M. AURELII CAES. AE. CONSISTENTES MUNICIPIO POSUERUNT.

III. Vég-béli Vára volt a’ Rómaiaknak, mellyben bizonyos számu Vitézek szüntelen azt a’ szoross utat örzették, mellynek torka Kolosvárnál kezdődik, és a’ Kalota Havassa között Sebess-Vár mellett a’ Körös Vize folytában által mégyen Várad felé ; már-pedig nyilván való dolog, hogy az illyen szorosságoknak, mellyeket a’ Természet vagy hegyekkel, havasokkal, erdőkkel, kősziklákkal, és folyó vizekkel bé-zárt : vagy pedig az emberi Mesterség bé-rekesztett, a’ Régi Rómaiaknál Claustrum, vagy Clausa volt a’ Nevek ; melly ettől a’ Római Szótol jő, Claudo, az az, bé-Zárom ; mellyre nézve ennek a’ Kastélynak-is, mellyet a’ Római Coloniák itt épitettek, holott most Kolosvár fekszik, a’ Római Lakosoknál a’ Neve Clusa volt. Innen vagyon, hogy az Oláhok, (kik Erdélyben nagyobbára a’ Régi Római Coloniáknak maradvánnyi) ezt a’ régi Nevezetet még ma-is tsupán igy nevezik ki : CLUS. A’ Magyarok Kolos. A’ Szászok és Németek Clausa, a’ honnan per constructionem Genitivi cum Nomine (a’ mint a’ Deákok szeretik szóllani) ettől a’ Szótól Clausa, a’ Constructioban Clausenburg lészen. Igy ettől a’ szótól is Mária, Marienburg lészen.

Ne vesd szememre, hogy tsak magam költöttem ezt a’ Derivatiot ; hanem vesd öszve azokkal, a’ mellyeket OTROKOCSI Origin. Hungar. Part. I. LUITPRANDUS Crémona Város-béli Püspök, és SIGERTHUS Historiáiból mond illyen igékkel.

*) Pagina 249. Arnulphus, earum, quœ sub Arcturo sunt Gentium Rex fortissimus, quum Zwentebaldum Maravanorum Ducem sibi viriliter repugnantem, debellare nequiret, depulsis his (pro dolor) munitissimis interpositionibus, quas vulgo clusas nominari pœrdiximus, Hungarorum gentem, cupidam, audacem, omnipotentis Dei ignaram, scelerum omnium non insciam, cœdis et omnium rapinarum solummodo avidam, in auxilium convocat.

*) Paginis 250. 251. Hungarorum Gens, cujus omnes pene Gentes, Nationes, expertœ sunt sœvitiam, quœ miserante Deo, sanctissimi atque invictissimi Othonis potentia, mutire non audet, exterrita, nobis omnibus tunc temporis habebatur ignota : Quibusdam namque dissicillimis separata a nobis erat interpositionibus, quas Clusas nominat vulgus, ut neque ad meridiem, neque ad occidentem plagam, exeundi habuerit facultatem.

*) Pagina 257. Hungarorum Gens barbara, quibusdam clusis remota, nec ad Meridianam, nec ad Occideutalem plagam, exeundi antea habuerat facultatem, per Arnulphum ruptis Clusis emissaquœ Arnulpho vivente, aliquantulum temperaverat rabiei fuœ, modo eo mortuo, per totam Galliam, Germaniam, Italiamque ut fera tempestas dissunditur.

Látod immár melly sok hellyeken fordult elé a’ Clusa nevezet, melly mindenütt a’ Tartományok vég hellyeiben a’ Természettöl épittetett szoros, és járhatatlan helységeket jelent, vagy pedig emberi Mesterséggel készült rekeszt, zárt, sántzot, vagy vég-béli Várat tészen. Mellyekbül illyen dolgok következnek. 1)ben. A’ Napocensis Colonia juris Italici volt, Kolosvár, avagy Clausa nem juris Italici Colonia, hanem Municipium volt. Azért Kolosvár, avagy Clusa, nem a’ Napocensis Colonia ; Oka ennek ez ; mert e’ kettő a’ Romai Törvényben egymástol külömböz. 2)szor. Nem Kolosvár neveztetik Kolosról, hanem inkább a’ Mezőségi Kolos, Kolosvárrol : mert az Aknát, vagy innét vitték oda, minek-utánna a’ Szomos-falvi Határon el-süllyedett volna a’ Kolosvári Akna ; vagy pedig a’ Kolosi Aknának Praefectussi a’ Kolosvári Aknának Praefectussitól függettenek : Innen vagyon, hogy Oláh nyelven még ma is Klus - Aknának hivattatik. 3)szor. Kolosvárnak valóságos Neve Déák nyelven Clusa, Clausa, Clausiopolis, nem Claudiopolis. 4)szer. Többet most Kolosvárrol irni nem akartam, azokat a’ mellyek ezt a’ Királyi Várost illetik, más alkalmatosságra halasztván.

IV. Negyedik Coloniáját helyheztette Trájánus a’ Dácusoknak TÁRMIS nevű Várossában, mellyet is a’ Romaiak szépen meg-épitvén, és hoszszan ki-terjesztvén, az Ompoly Vizétől fogva, a’ Portus felé, szintén a’ Maros partjáig nyult-le. Mellynek régi nevezetét el-változtatván a’ mellette le-follyo vízröl tettzett a’ Lakosoknak, hogy neve Apulum lenne. Azt írja Bonfinius Dec. r. Lib. 1. Pag. 5 . 18. Item Lib. IX. pag. 104. Hogy a Magyarok - bé érkezvén Erdélybe, azt a’ Várat GYULA Hadnagy vadászni ki-menvén a’ nagy sürü erdőben ő találta-fel, mellyet meg-épitvén, magának lako helyül el-foglalt, ’s Gyula Fejér Várnak nevezett. Mint hogy pedig ez a’ Magyar Szó Gyula, Deák nyelven annyit teszen mint Julius ; tehát minek-utánna a’ Magyarak Keresztényekké lettenek, és a’ Déák nyelvet tanulni kezdették, a’ mint emlittém, ugyan ő magok nevezték Alba Iuliának GYULA Hadnagyrol nem pedig IULIUS Tsászárról, avagy IULIAROL, ANTONIUS PIUS Annyárol. Már ennek az Imperatornak ideiben, a’ mint fellyebb is emlittém, ennek a’ Városnak neve a’ Romaiaknál Apulum volt, melly nevezet Justiniánus Imperator idejében-is meg volt, és GYULA Magyar Hadnagy idejéig tartott. Ma Magyar nyelven, Károly Fejérvárnak, Déákul Alba Carolina-nak Német nyelven pedig Karlsburg-nak neveztetik, mivel CAROLUS SEXTUS Kolnai Imperátor, Magyar Országnak Királlya, és Erdély Országi Felséges Fejedelem, a’ Várnak régi romlodazott kő-falait, egész fundamentomábol el hányattatván, és 1715. Esztendőben, akkori Erdély Országi Generalis Fö Commendans Méltoságos Groff Stephanus Steinwille, és ugyan azon idő-beli Erdély Országi Gubernator, Méltóságos Groff Kornis Sigmond Ur ő Eccellentiájok által annak ujj Fundamentomát meg-vetvén, ’s annak utánna ditsősségesen meg-építtetvén, Károly Fejér-Vár nevezetet vett volt. Melly dolognak emlékezetére ő Felsége Pénzt-is verettetett. Mellynek az egyik felén ez az Irás vagyon ki-metzve :

LVCe saCra CaroLI sIMILes aLba aCCIPIt ortVs,
In soLIDa prIMVs ponItVr arCe LapIs. IVLla nata fVI, CaroLVs VIM, robVret aVXIt,
IVLIa sIMLIbeat, IaM CaroLIna VoCer.

Az az Világ Teremtése után, hét ezer, és negyven-egyedik Esztendőben.

Szent Károly nap, Fejérvár vón oly nevezetet.
Bástyája nyert illy írott fundamentom követ.
Julia voltam ; és hogy már meg-erősödtem.
Károly Fejér-várrá lett régi nevezetem.

A’ másik oldalán ezen Pénznek maga Károly-vár vagyon le rajzolva, mellynek felette egy Sas ül, ezen irás lévén feje felett : Tutissima quies, az az, Leg bátorságosabb nyugodalom.

Ebben a’ Városban vagyon az Erdélyi Fejedelem főbb lakó hellye, ’s rend szerint való lakozása midőn az Országban vagyon, mellyet II-dik IÁNOS Király épittetett ; de BETHLEN GÁBOR szebben elkészittetett. Itt vagyon az Ország Tárháza. Itt váitják és verik az Erdéllyi Arannyakat. Itt lakik a’ Fő Kamarás Ur : Itt lakik a’ Római Méltoságos Catholicus Püspök Ur ő Excellentziája.

V. Ötödik Coloniája Trájánusnak volt PATAVICENSIS VICUS, melly magának (a’ mint fellyebb pag. 19. láttuk) Severus Imperatortol későre nyerhetett Olosz Országi Privilegiumat. Ma ennek a’ Mező Városnak senki nem tudja, hogy hol lett légyen hellye Erdélyben ; hanem ha aranyazás képpen Kolosvár Szomszédságában Pata nevü Falut, vagy pedig Hunyad Vármegyében Klopotivát, annak lettnek gondoljuk lenni ; mind-azáltal bizonytalan Vélekedésünket valósággal nem erőssitjük.

VI. Hatodik Coloniáját a’ Rómaiak telepitették-meg a’ Dácusoknak egy DIERNA nevű Várossokban, a’ mint némelly embereknek erről a’ nevezetről vélekedni tettzik. Ennek hellyeben a’ Rómaiak egy négy szegaletü széles, és közép magosságu (az az, Kolosvárnál valamivel kissebb) várat épitettek, mellynek Római nyelven Salinae, az az, Só Aknák volt a’ neve, mivelhogy, mind ott helyben, mind pedig körös környül só-aknák voltanak. Ennek fundamentoma még ma-is látszik, a’ mint Ó Thordábol ki mennek jobb kéz felöll, a’ leg felsőbb szölö Hegy teteje felett való Lapájon, ez előtt mint egy 79. Esztendökkel még fenn állott a’ Kapuja ; mellynek belső részén álló kövén a’ Pogányok költött Isten Aszszonya, PALLÁS volt ki-faragva ; a’ ki kezében a’ Jupiter Paissát tartotta, mellynek közepén egy MÉDUSA nevű szép Abrázatu Leány haja szálaibol nőtt kigyókkal környül vétetett fejének tzimere volt le-rajzolva : mellyel a’ Pogányok más embereket ijeszteni, és rettenteni szoktanak. Oka pedig, hogy a’ régi Pogányok a’ Pallás képét a’ Várakban tartották é volt ; mert azt gondolták, hogy a’ Várakat minden Istenek, az Isten Aszszonyok között pedig, ez a’ Pallás nevű Pogány Isten Aszszony őrzi, és oltalmazza. Illyen volt Trojában a’ Palládium. Illyen Görög Országban Athéné Várossában ugyan ezen Isten Aszszony képe, mellyet egy Fidiás nevű Görög Mester Ember Eléfánt Tetemből faragott, ’s Rézből öntött volt ki. Mellyröl szoll OVIDIUS Poëta. Lib. IV. de Ponto-Epistola 1.

Arcis ut Actœœ vel eburna, vel Aenea custos
Bellica Phidiaca stat Dea facta manu :

Ez is meg jegyzésre méltó dolog ; hogy ennek a’ Várnak lakossi, a’ több Pogány Római Istenek között az Egyiptombéli ISIS nevű költött Istent-is tisztelték, holott ennek tiszteletét Rómában igen későn, és nehezen vették (botsátották) bé. Nézdmeg erről a’ dologról azt a’ régi Római emlékeztető követ, melly vagyon Mlgs L. Báro Josika Moses Ur ő Nagysága Arannyas Lonai Udvar házánál a’ kő-falban, mellyet Thordáról az emlitett kövek közül vittenek oda, és magad meg látod hogy ez az Irás lészen a’ Köven. ISIDI MIRIONI MAEC. IUL. MARTIALIS PATER & LUCIUS VICTORINUS QUAESTOR COLLEGIO ISIDIS D.D. Vagyon-még más kő-is, mellyet Ujj Thordánan lakó Sáska Pál talált azon Várnak le omlott, és földel bé-boritott kövei között, mellyen ezen következendő Római emlékeztető Irás vagyon : IMP. CAES. P. SEP. SEVERUS P. PECT. AUG. ARAD. ADIA. BENIC. PONT. MAX. TRIB. PONT. III. IMP. 7. COSS II. PROCOS. P. P. LEG. V. MAC. II. DON. DEDIT. DEDICANTE P. SEPTIMIO. GETA. LEG. AUG. PR. PR. CURA AGENTE TRIB. CO. CLAUDIANO. LEG. AUG.

Ezen Várbol az Arannyason egy kö hidon jártanak által, holott a’ hid végin lévő Kastélynak fundamentoma, még ma is meg-vagyon, és a’ Lakosoktol Léány Várnak neveztetik. Onnan nyult által a’ Maros vize felé egy kőből tsinált széles szekér-ut, mellyen a’ faragott sokat szállitották alá.

Némellyek a’ Historicusok közül ugy gondolkodnak, hogy a’ Magyarok Erdélybe bé-érkezvén, ezt a’ szép és meg-betsülhetetlen Várat földig le-rontották ; Lakossait rész szerint le-vágták, rész szerint a’ hegyek közé kergették : a’ melly Magyar Hadnagy pedig a’ Vár alatt való völgyet el-foglalta, azt a’ helységet a’ maga Vezeték nevéről Thordának nevezte. Vide STRAHLEMBERG pag. 329. 330. Holott azt jegyzi meg, hogy Scythiai nyelven Turr annyit tészen, mint álj-meg, a’ honnan Turr, Turra, Turruja vagy Turullya álló helyet, és Várost, avagy Várat jelent.

Nyilván való dolog, hogy a’ Magyarok vitelt dolgairól könyveket Iro Historicusok emlegetnek egy régi Scythiai Fejedelmet (az az Magyart) kinek neve Thorda volt. De ezen kivül ez is valóság, hogy a’ Scythiában maradott Magyarok maradéki közül két Nemzettség, mellynek egyike Muszka Országon tul, Ugoria nevű Tartományba lakik, az Istennek nevét Thornak mondja, a’ másik pedig, a’ melly Sibéria Tartománnyában, az Irtis folyó vize mellet lakik Thorumnak nevezi. Azért ki tudja, hát ha a’ Régi Magyarok is ezt a’ Várost arról a’ névről nevezték volna Thordának, avagy Thoradának, az az, Isten halmának. Innen vagyon, hogy még ma-is a’ Vendégségeknek, mellyek a’ halottaknak el-temettetések után esnek, a’ mi Nemzetünk nyelyén neve THOR. A’ Templomok magoss szarvazásinak TORONY, a’ Törvényes helyeknek THORIA. Söt még ez az Ige is TÖRVÉNY, a’ fellyebb emlitett Scythiai szótól vészen magának eredetet, mert mind ezek Isten Tisztességire rendeltetett hellyeket és dologokat jelentenek. Ide tartoznak, Thorotzkó, Thordos, és más ezekhez hasanló nevezetek-is.

Végezetre, hogy most az ott lévő Só-Aknáknak régi, avagy ujj állapotjokrol semmit ne szoljunk, tsak azt jegyezzük-meg ; hogy a’ mái Ó és Ujj Thordai lakosoknak attyai, Krisztus Urunk születése után 1455 Esztend : annak a’ régi Római Várnak köveit a’ dombról le-hordván, ezekből a’ Völgyben a’ Patak mellett Templomokat, Kastélyokat, Házakat, és Pintzéket kezdettek épitgetni, holott-is a’ Hazának minden változásai között ez óráiglan laknak.

VII. Hetedik Coloniája volt a’ Rómaiaknak Erdélyben Római nyelven AURARIA, avagy AURAGIARIA. Oláhul AAVRUD. Magyarul ABRUD-BÁNYA. Ezis igen jeles Város volt, mellyben minden féle Bányász Mesterséghez tudo Emberek telepedtenek volt meg. Itt volt az Arany Pénz verő Ház. Itt laktak a’ Bányák Præfectussai, kiktöl a’ több aprobb Bányáknak Gondviselői, függettenek, a’ minémüek Erdélyben Ossen-bánya, Körös-bánya, Almás-bánya, Triszna-bánya, Radna-bánya, Zalathna-bánya s.a.t. Azt irják némely Historicusok, hogy a’ Római Præfectusak ezekböl az Erdélyi Bányákból milnden héten két két mázsa, és 8. font Arannyat vittenek-bé a’ Tárházba, olly gazdag hellyek voltak ezek, és olly szorgalmatossággal keresték a’ régi emberek a’ föld gyomrában el-rejtetett kintseket. Ma pedig, t.i. mikor ezen Könyv szerzője ezen Könyvet dolgozta, a’ Kamara esztendőn által Száz ezer Arannyoknál többre szert nem tehet ; és ő’ Felségének bé nem adhat. Mellynek okait FERDINÁNDUS Római Tsászár 1552-ben nyomoztatván, ugy adta a’ dolog elő magát, hogy minek-utánna a’ Magyarok a’ Törökökkel kezdettek hadakozni ’s hartzolni ; tehát tsak ugy folytatták a’ Bányák és’ Só-Aknák dolgát, a’ mint lehetett ; melly miatt sok Bányák el-pusztultanak, és néhány só-Aknák el-sűllyedtenek ugy-annyira hogy a’ Magyar Fejedelmek soha fel nem állithatták, ’s rendbe nem szedhették, miglen a’ Felséges Római Tsászárok segittségek által a’ Törököket az Országból ki-verték, és annak utánna a’ Politiai Oeconomiát, és Cameralis dolgokat is helyre állittani kezdették.

Ez-is meg-tartásra méltó dolog ; hogy az Erdélyi Bányákban a’ föld szinén porul terem inkább az arany, hogy nem mint a’ föld gyomrában értzül ; mellyre nézve sokszor az ár-vizek az arannyas helyeken kárt is tesznek, sőt még a’ Lopok is sokat el-titkolnak, és a’ Kamarába az arany-port bé nem viszik. De a’ Bányákról való írás azokhoz értő Embereket illet inkább, mint engemet.

VIII. Nyoltzadik Coloniája Erdélyben a’ Rómaiaknak PETRIUSSA volt. Még ma-is ugy haljuk, hogy az Oláhok nyelvén Petra avagy Ptyátra annyit tészen mint kő vagy kőszikla : Ussa annyit, mint Ajto vagy kapu : Annakokáért Petriussa, a’ mi Magyar nyelvünkön Kő Kaput, vagy Kősziklák között való szoross utat jelent, melly Hunyad Vármegyében, a’ Volkányi Passuson belöll volt, holott ma egy Petrász nevű Oláh falu vagyon.

IX. Vagyon még Zálathnához nem igen meszsze egy régi el-pusztult Városnak hellye, mellynek neve az Oláhok nyelvén PETREZAN. Itt is a’ Római Coloniák laktanak, a’ mint a’ hellynek minémüségei mutatják.

X. Tizedik Coloniája volt SÁRD, mellyet a’ Római Sárdiniai Szigetböl telepitettek Fejér-Vármegyében, holott még ma-is maradéki vagynak.

XI. A’ Trájánus viselt dolgaihoz még egy kövekből rakatott hoszszú ut tartozik, mely Vas-kaputol fogva Vétlig fel-nyul, és ennek neve Via Trajana ; az az TRAJANUS Tsászár utja. Hihető, hogy ezt Trájánus maga kezdette-el a’ Dunán való Hid épittésinek alkalmatosságával, és ő utánna a más Imperátorok, a’ nevezetes Városok, de kiváltképpen a’ Só-Aknák felé ágaztatták. Ennek nyoma a’ Maroson tul még ma is láttzik, Szász Város, Alvintz, Károly-Vár, Töviss, Nagy Enyed, Thorda, Kolosvár, Bethlen, Somkerék, Véts, és Radnoth körül. Némelyek azt gondolják, hogy Trájánus, és más Imperátorok, ezt az utat a’ vitézékkel rakatták volna 1)ben. A Római Birodalomnak tisztességére. 2)szor. Hogy a’ Vitézék hevertekben a’ Tábori fanyaruságtól el-ne szoknának. De hihetőbb, 3)szor. Hogy nem a’ Vitézekkel, hanem inkább, a’ föld népével és a’ magok Római Mester Embereikkel rakatták a’ Præfectusok, mind a’ magok járásának mind pedig a’ Sós szekereknek könnyebbittésekre nézve.

XII. Ezeknek a’ Római Lakosoknak emlekezetekre tartoznak a’ sok hoszszu, széles, és vastag téglák, a’ sok faragott márvány kövek, és ezekre rajzolt emlékeztető Irások. A’ sok kő-Bányák, és azokban találtatott sok-faragot Képek, és Bálványok, mellyeken minthogy az irások Római Nyelven vagynak, azok is-pedig vagy tsonkák, vagy igen nehéz magyarázatuak, ide le-irni nem szükség ; mellyet Római, az az, Deák nyelven, még pedig réz Táblákra le-rajzolt formában kelletnék ki-fejezni : mind az által még-is ezt az edgyet meg-jegyzem, mellyet TRAJANUS Tsászár egy Márvány kőre maga jedzett-fel, és ez előtt kevés Esztendőkkel Ulpia Trájána város kövei között meg-találtatott ; illyen irás lévén a’ kőre ki-metzve :

IOVI INVENTORI DITI PATRI, TERRAE MATRI, DETECTIS DACIAE THESAURIS DIV. NERVA. TRAJANUS CAES. AUG. VOTUM. SOLVIT.

Egy néhány rendbéli pénzt is veretett ez a Imperátor, maga nevének, és gyözedelmének emlékezetire, mellyeket itt Erdélyben bövségesen lehet találni. Példának okáért : Veretett 1)ben. Ollyan Pénzt, a’ mellyre ezt mettzettette-fel : DACIA CAPTA ; az az , Meg-veretett Dácia. 2)szor. Más Pénzt is veretett, mellynek egyik oldalán ez a Irás vagyon : PROVINCIA DACIA AUGUSTI. Másik oldalán pedig egy kéz iv, és egy földön heverő Kard vagyon le-rajzolva, illyen Irással : VICTORI AUGUSTI. 3)szor. Harmadik rendbélit-is veretett mellyre CEREST, a’ Pogányok Gabona Isten Aszszonyát formáltatta-le ; kinek jobb kezében egy Gabona felyekkel tellyes Szárut vagy Tsomot, bal kezében pedig egy kis Táblátskát helyheztett ; mellyre ezt iratta : ABUNDANTIA DACIAE. A’ melly formában a’ sokszor emlitett Imperator Dáciának termékeny, és minden jokkal, ’s gabonákkal bövölködő voltát példázoltatta-ki.

Ez a’ Trájánus Imperator volt tehát az a’ Vitéz, emlékezetre mélto, és ditsősseges Fejedelem, a’ ki mind a’ három Dáciát, u.m. Erdélyt, Moldavát, és Havas-al-földet, a’ Római Birodalom alá leg elöszször bé-hódoltatta, és annyira meg-zaboláztatta, hogy az ő életében a’ Dákusok közül senki tsak a’ leg kissebbik ujját-is a’ Római Imperatorok ellen fel-emelni vakmerő-képpen nem merészelte. Ő utánna pedig a’ következendő Imperatorok ezt a’ földet mint egy hetven esztendök el-folyások alatt birták ; melly időben a’ Római Imperium-is arannyal, ezüstel, és minden némü gazdagságokkal virágzott. Minek-utánna pedig Dácia a’ kezéből ki-esett, le-tört a’ Római Birodalomnak egy igen drágalátos Boglára ; mivel egyik Provintziábol is annyi kintset Rómába nem takarithattak, mint kivált képpen Erdélyből ; melly a’ Római Birodalomnak ugyan Tárháza, és kintses kamarája volt.

A’ régi mesterséges költeményben gyönyörködő Rómaiak Dáciának a’ Római Birodalomhoz lett hozzá foglaltatását jeles mesében adták ki, mellyet egy valaki az Oloszok Cronicájábol Magyar versekben foglalt, tudniillik : AKLÉTUS KIRÁLY és MÉDÉNA Királyné Aszszonynak Fia ÁRGIRUS, egy Arany haju tündér Leánynál szerelemben esvén, annak személlyéért sokot szenvedett, bujdosott, ’s tsak nem halálra is vetemedett ; midön meszsze utra utánna idulván, mind addig fáradott, miglen Királlyi Várossában érkezvén, házossági szövettség által őtet magáévá tette ; melyet mind két részről lakadalmi Pompával meg-is erőssitettek : Ennek a’ Fabulának magyarázatját pedig igy értsd meg :

I-ben. AKLÉTUS Görög Szó, (mellyet a’ Rómaiak szintén ugy tanúltanak, mint mi ma a’ deák nyelvet) és annyit tészen, mint Ditsősségétől megfosztatott Király. Ez alatt a’ nevezet alatt Róma Várossa avagy a’ Római Tanáts értettetik, melly annak előtte e’ Világon lévő Országok’ nagyobb részének Feje ’s ditsősséges Királlya lévén, utoljára (a’ mint oda fellyebb-is látok) a’ Dacusok’ adófizető Szolgája lett.

II-szor. MÉDÉNA ; ez is Görög Szó, és annyit tészen, mint senki, semmi, vagy üressé lett. Ez, alatt a’ Név alatt Italia, vagy Olosz Ország értettetik, melly az egészsz Világon lévő Országok között, annakelötte mint-ecgy Bibor bársonnyal, és mindenféle Gazdagságokkal fel-ékesittetett Királyné Aszszony fénylik, ditsekedik, és Fejedelmeiben, ’s Vitéziben ; mint meg annyi Frajjiban gyönyörködik, ’s igen bizik vala. Utoljára Özvegygyé, semmivé, ’s adó-fizetővé lett ; és a’ Dákusok által tizenkét esztendők el-folyásak alatt, tsak’ nem minden gazdagságától meg-fosztatott, meg-üressittetett, és meg-mezittelenittetett Szolgálóvá lett.

III-szor. ÁRGIRUS. Ez is Görög Szó, és tulajdon-képpen annyit tészen, mint Ezüst. Tudjuk, hogy az ezüst drága, betsülletes, és kedves ; annak-okáért az Ékesen szóllásnak mestersége szerint, ez alatt a’ Név alatt TRAJÁNUS Római Imperátor értettetik, a’ ki tanult Vitéz, és mint az Ezüst betsülletes, drága, Rómának igen kedves Fija, és fejedelme volt az Imperiumnak, ki midőn az ő Attyának és Annyának kertét őrizné, az az, a’ Fejedelmi Méltóságban, az Őr-állói Hivatalban volna az ő népe között, egy Arany haju Tündér Leánnyal, az az, az Aranyat termő Dáciával, és Erdély Országával szerelemben esett, mellynek Lakossai maga gazdagságával bővölködő, és Arannyal virágzó földekkel meg nem elégedvén, minden Esztendőbe Rómába mennek vala, és annak Arany és ezüst Pénzeit, drága Portékáit fel-szedvén, a’ Római Lakosoknak nagy boszszuságokra és szomoruságokra magokkal el-hordják vala.

IV-szer. TÜNDÉRNEK nevezete alatt adja-elé Dáciát a’ Fabula író. Tün, éjjelt, és setétes magoss hegyek között fekvő Tartományt tészen, mellybe midőn az emberek bé-mennek, ugy tettzik mintha valami éjtszakai setétes homályba borulnának. LEÁNYNAK is mondja ; mert a’ Dáciai Imperium tsak ollyan ifju volt a’ Róma’ Imperriumhoz képelt, mint egy Szüz-Léány a’ meg állapodott idejü, férjhez ment koros Aszszonyhoz képest. Arany haju Leánynak nevezi ; mert Dáciában, kivált Erdélyben, sok Kints, Gazdagság, és Arany termett, a’ mellyekkel a’ Lakosok önnön magokat ékesitették. Szüznek is mondja ; mert a’ Dácusok Trájánus idejéig más Nemzettség Birodalma alatt nem voltanak, hanem magok felekezetekből fel-kent Királlyok alatt uralkodtanak.

Ki-indulván annak-okáért Trájánus Tsászár Rómából temérdek haddal és vér-ontással, mint valami ember husból álló Lakadalmi eledellel, és véres fegyverekkel meg-ékesitett Pompával, ezt az északi Tündér Dáciát, mint valami házos Társat, maga tulajdon örökségévé, és a’ Római Imperiumnak Provintziájává tette, ’s mind halálig bírta.

Kérdés. Mi módon enyészett-el a’ Római Imperátorok Birodalma Erdélyben ?

Felelet. I. TRAJÁNUS Imperátor halála után következett Imperatorságra ELIUS HADRIANUS a’ meg holt Tsászárnak vér szerint való Testvér Attyafia 117. Esztendőben. El-terjedvén pedig a’ Dákusok veszedelmének hire Nap-keletre, Nap-nyugotra, Északra és Délre, minden felöll a’ Népek fegyvert kezdettek küszörülni a’ Rómaiak ellen. Leg elsőben is azért a’ Trájánus halála utánn, Asiában a’ Párthusok Arméniát, Assiriát, Mésopotámiát, a’ Római Imperiumtol el-szakasztották, kikkel Hádriánus Imperátor nem birván, őket oda hagyta. Ezeknek utánna, Scytiábol-is sok gyülevész Népek rohanván a’ Dákusok segittségére ; a’ mostan emlitett Imperátor azoktól annyira meg-ijedett, hogy ha a’ Dáciában telepedett számtalan ezer Coloniáknak végső veszedelme és romlása, szivét szánakozásra nem gerjesztette volna ; tehát egészsz Dáciát is prédára hagyta volna : de ettől az októl viseltetvén, Dáciát az ellenség markábol meg szabaditotta. Ez az ELIUS HADRIANUS irigységtől viseltetvén-é ? avagy pedig a’ Dákusokkal egybe elegyedett Népeknek koborlásoktól való félelemtől indittatván, a’ Trájánus hidját a’ Dunárol el-rontattatta ; mellynek mind azáltal romladazott kő-falai, még ma is meg tettzenek.

Vagynak Érdélyben sok emlékeztető irások Márvány kövek, mellyeket ezen Imperator tisztességére a’ Coloniák emeltenek. A’ többi között hagyott maga után egy Pénzt, mellynek egyik oldalán Dácia egy magoss hegynek tetején vagyon le-rajzolva ; a’ melly jobb kezében a’ Légioknak Zászlóját, balban pedig egy olajfa ágat tart, másik oldala pedig magának az Imperátornak képe van ki metzve, feje felett ez az Irás levén : HADRIANUS AUG. CAES. 3. P. P. NB. Ennek idejében kezdődött a’ Comesi Titulus.

II. ANTONINUS PIUS Kristus Urunk születése utánn 138-dik esztendőben lett Római Imperatorrá, a’ ki olly méltosággal és böltsességgel uralkodott, hogy a’ Római Birodalmat minden hadakozás nélkül 23 esztendőknek és 8. hónapoknak el-folyások alatt békességben, és szakadozás nélkül meg-tartotta, annak-utánna pedig életének LII-dik esztendeiben megholt. — Némellyek azt irják, hogy a’ Dákusok Kristus Urunk születése utánn 145 dik esztendőben fel-zendültenek volna ; de az Imperátor követeket küldvén ő hozzájok, őket a’ Provincialis Præfectek által le-tsendesitette.

III. MÁRKUS ANTONINUS Philosophus, a’ kit Antoninus Pius fiává fogadott, ki is életének XL-dik esztendeiben meg-holt. Meg-jegyzésre méltó pedig itten az is, hogy ennek az Imperatornak Uralkodása alatt Antoninus Pius LUCIUS VERUS-t is fiává fogadta, mellyre való nézve Márkus Antoninus a’ maga Leányát néki adta felefégül, s’ maga mellé vévén, néki-is az’ uralkodásra tellyes hatalmat és méltóságot adott, és igy ugyan azon egy időben a’ leg nagyobb egygyességben két Imperatorok uralkodtanak. Kezéhez vévén ezen Imperator a’ Birodalmat a’ Marcomannusokkal, Quoclusokkal, Vandalusokkal, és Svékusokkal három egész észtendők alatt hadakozván, és őket meg-győzvén, végtére Kristus Urunk születése utánn 180-dik esztendőben Béts melett életének LIX-dik, uralkodásának pedig XIX-dik esztendeiben meg-holt.

IV. LUCIUS AURELIUS COMMODUS Márkus Antoninus Imperatornak minden ditséret nélkűl való Fija következvén az Uralkodásra, birodalmának IV-dik esztendejében, a’ Dákusok a’ Rómaiak ellen ismét pártot ütöttenek, Kristus Urunk születése után 185. esztendő jártában ; de őket akkor is le-nyomták. Ezt az Imperatort Kristus Urunk születése utánn 192-dik esztendőben életénekXIX-dik uralkodásának pedig 12-dik esztendeiben és 9-dik honapjában meg-ölték.

V. Ennek halála, utánn PERTINAX lett Imperátorrá ; de midőn a’ Birodalmat jó karban és rendben igyekezett volna helyheztetni, holmi zenebonás emberek fegyverek által, Uralkodásának 88-dik napján, életének pedig LXVI-dik esztendeiben erőszakoson meg-öletett.

VI. Ennek utánna DIDIUS IULIANUS következett Imperatorrá ; de, ez is 75. napok alatt való uralkodása utánn Septimius Severus parantsolatjábol életének LX-dik esztendeiben meg-öletett.

VII. SEPTIMIUS SEVERUS elfoglalván a’ birodalmat 17, esztendeig. 8. Honapig és 3. napok alatt uralkodott, a’ ki is Angliában Kristus Urunk születése utánn 222. esztendőkkel, életének XLVIII-dik esztendeiben meg-holt. E’ Pescennius Nigert Syriának Præfectussát, és Clodius Albinust Britanniának Præfectussát meg-győzte, ’s meg-ölte, és az Albinos fejét Rómába küldötte. Annak utánna a’ Párthusokat, Adiabenusokat, és Arabsokat nap-keleten meg-birván, Római, Provintziává tette. Ez az Imperator adott Erdélyben a’ Patavicensis Coloniáknak Olosz-Országi szabadságot. Ennek emlékezetire irták ’s emelték-fel ama Márvány követ, mellyet Thordán Sáska Pál talált. Lásd oda fel a’ 30. lapon. Azért ennek a’ mindefelöll győzedelmes Imperatornak ideiben a’ Dákusok is nyugodtanak, kikhez a’ mint tsak a’ most meg-nevezett lapon lévő Inscriptiobol meg-tettzik Gétat a’ maga második fiját, és Cornelius Claudianust küldötte követtségben.

VIII. Ennek-utánna ANTONINUS CARACALLA és GÉTA, Sévérusnak két fiai következtenek az Imperatorságra. Ezt a’ Gétát minek-utánna egy esztendeig, és 22 napokig uralkodott vólna, életének XXI-dik esztendéjében Caracalla meg-ölte. Annak-utánna pedig Caracallát-is az Opilius Macrinus Præfectus parantsolatjából, Marcialis Százados uralkodásának 6-dik esztendeje, és második honapjában, életének pedig XXIII-dik esztendéjében, Kristus Urunk születése után 221-dik esztendőben meg-ölette.

IX. Ezeknek-utánna MACRINUS következett az Imperatorságra, a’ ki a’ maga fiát Dioduménust maga mellé Tsászárnak nevezte, E’ XV. esztendős korában meg-holt, az Attya pedig Macrinus minekútánna egy esztendeig, ’s két honapokig uralkodott vólna, életének LIII-dik esztendejében a’ vitézektől meg-ölettetett.

X. Ennek hellyébe AURELIUS ANTONINIUS HÉLIOGABALLA a’ maga Nagy-annyának Sévérus Tsászár feleségének mesterségéből lett Imperatorrá. Ez igen álhatatlan, és minden embereknél fajtalanabb, avagy katipilább vólt ugy annyira, hogy aszszony ember köntösbe öltözvén az Aszszonyok közé ült fonni ’s deredutsálni, a’ ki-is minekutánma három esztendeig ’s 9. honapokig uralkodott volna, életének XIV-dik esztendeiben Kristus Urunk születése utánn 223-dik esztendőben az Annyával Sémirámiával együtt meg-ölettetett.

XI. Ez utána ALEXANDER SEVERUS kezdett uralkodni, Kristus Urunk születése után 222-dik esztendőben ; a’ ki-is életének XVI-dik esztendeiben meg-holt. Ezen Imperator tizen három esztendeig és 9. napokig uralkodott. Igen ditséretes Imperator volt mind a’ hadakozásra nézve ; mert a’ Persákat meg-győzte : mind a’ békességre nézve, mellyben az alatta valókat törvénnyel igazgatta, az igasságnak ki-szolgáltatásában hét Római Consulatusoknak tanáts adásokkal élvén, kik nevezet szerint ezek voltanak. ULPIANUS, POMPONIUS, CELSUS, MODESTINUS, PAULUS, VENULETUS, PROCULUS, mind a’ heten törvényt tudó fejedelmi Férjfiak, kiknek irásokbol áll ma nagyobb’ része a’ Római Tőrvény Könyvnek, mellyet JUSTINIANUS Imperator Tribonianus Jure Consultus-sal öszve szedetvén Corpus Juris formában foglaltatott. Erről az Úlpiánusról a’ fennebekben emlekézetet tettünk vala, mellyet a’ 19. lapon meg-láthattz. Onnan meg-látod hogy a’ Dákusok ezen ditséretes Imperatornak ideiben a’ Római Præfectusok alatt tsendefen nyugodtanak, a’ kik közé a’ Római Törvény bé-is vétettetett. Ne halgassuk-el azt-is, hogy ez az Imperator a’ Keresztényeket szerette, és a’ Jésus Kristust a’ maga belső házában titkon imádta ’s tisztelte.

XII. Ez-utánn MAXIMINUS kezdett uralkodni Kristus Urunk születése után 239-dik esztendőben, ki-is Trátziában alatson sorsu szüléktöl szármozott. Ez a’ maga fiját Maximinust az uralkodásra maga mellé vette, a’ ki XVIII. esztendős Korában megy holt, végtére pedig maga Maximinus is három esztendei uralkodása utánn meg-ölettetett. Minthogy a’ Maximinus Attya a’ Gothusok közül, az Annya pedig az Alamusok közül való vólt, által-láthatjuk hogy már ekkor a’ Gothusok a’ Rómaiakkal esmérkedni kezdettenek.

XIII. Ennek-helyébe GORDIANUS az Afrika-béli Gubernator lett imperatorrá, a’ ki tsak egy honap, és 6 napok alatt uralkodott, meg-hólt pedig életének LXXX-dik esztendejében. Ez az Imperator az uralkodásra a’ maga fiját, második Gordiánust maga mellé fel-vette, a’ ki a’ maga Attyával együtt egy napon az ütközetben életének XLVI-dik esztendejében meg-ölettetett.

XIV. Ezek után az ifjú GORDIÁNUS a’ második Gordiánus fija lett Imperatorrá, a’ ki gyermek korában két Tutorok u.m. Barbinus és Papiennius alatt kezdett uralkodni, kinek két Tutorai midőn őtet az Imperatorságbol ki-akarnák vetni, Gordiánus őket a’ Vitézekkel meg-ölette, annal-utánna pedig egyedül uralkodott ; De 244-dik Esztendőben Philippus Arabs titkon pártot ütvén ellene, némelly zürzavaros vitézek által Gordiánust uralkodásának hatodik, életének pedig XIII-dik esztendeiben meg-ölette. Ezen Gordiánus igen ditséretes, és minden jóra hajlando Imperator volt, a’ ki a’ maga Apjának Misitheusnak, a’ ki igen bőlts, és fejedelmi ember volt, és a’ kit ugyan Philippus Arabs titkon meg-öletett, mindenekben tanáttsától függett. A’ Párthusok ellen szerentsésen hadakozott. — Ezen Imperátor a’ Thordai romlott várban egy szép Tanáts Házat épittetett, mellyről való emlékezet, de tsonka követ a’ Templom oldalába tették, mellyen ez az irás vagyon : IMP. CÆS. M. ANT. GORDIANUS. PIUS. FELIX. INVICTUS. ALIG. BASILICAM. LEGUM. AC. A’ honnan meg-tettzik hogy a’ Dákusok ennek idejében-is a’ Római birodalom alatt tsendefen nyogodtanak.

XV. Ez-utánn PHILIPPUS ARABS alatson születésből való Arabiai Kapitány lett Imperatorrá Kristus Urunk születése utánn 244-dik esztendőben, a’ ki Kereszténnyé lett ugyan ; de Fábiánus Püspök néki Sacramentummal élni mind addig megnem engedte, mig kőzönséges hellyen nyilvánságoson penitentziát nem tartott, mivel hogy a’ maga előtt való Imperatort meg-ölette. Ez a’ maga fiját Philippust maga mellé Tsászárnak nevezte, maga pedig uralkodásának 5-dik esztendeje utánn Vérona Várossában meg-ölettetett. Ez a’ Dákusokat szabadsággal meg-ajándékozta, és az adó-fizetés aloll felszabaditotta vala illyen véggel, hogy a’ Rómaiakhoz való hűségben inkább megmaradnának, és a’ szomszéd Országban fel-zendült, és koborlo Népeknek nagyobb serénységgel ellene állanának.

XVI. Ennek helyébe DÉCIUS lett Imperátorrá, a’ ki Pannoniában születtetett, és mind maga, mind pedig a’ fija igen hadakozó tanult emberek ’s vitézek voltanak, a’ kiknek idejékben, a’ Gothusok Moldavát és Havas-al-földet el-boritván a’ Dunán által Mésiában költözvén, véllek temérdek sereggel szemben szálván, a’ Rómaiak meg-verettettenek. Décius hogy a’ Gothusok kezébe ne ették, lovastol együtt egy Tóba ugratván el-nyelettetett, a’ fija pedig Kristus Urunk születése utánn 251-dik esztendőben midőn 2. esztendőknek és 6. honapoknak el-folyások alatt uralkodott volna, a’ hartzon vitézi módon el-esett. Némellyek azt mondják, hogy ennek az Imperatornak idejében támodott volna a’ Gothusi nevezet, és a’ Rómaiak nem más Nemzetet, hanem magokat a’ régi Dákusokat nevezték volna Gothusoknak.

Ezt mások tagadják, és azt mondják, hogy a’ Rómaiaknál a’ Gothus nevezet már annak előtte régen meg volt, és más népek voltanak a’ Dakusok ’s mások a’ Gothusok. Mi pedig erről alább bővebben fogunk szóllani.

XVII. Ennek utánna GALLUS VOLUSIANUS lett Imperátorrá, a’ ki két esztendeig és négy honapokig uralkodott. Ennek idejében a’ Gothusok magokat meg-bizván, a’ Rómaiakat annyira megkezdették szorongatni, hogy ez az Imperator kéntelenittetett véllek szövettséget kötni, és esztendőnként nékik adót fizetni. De végtére a’ Római Vitézek reájja támádván, őtet is életének XLV-dik esztendeiben Kristus Urunk születése utánn 254. esztendőben meg-ölték.

XVIII. Ezeknek utánna AEMYLIANUS és VALÉRIANUS Imperátorok idejekben midőn a’ Rómaiak között sok pártos Fejedelmek támodtanak volna, ujjabb alkalmatoságot nyérven magoknak a’ Gothusok, a’ Római Imperiumba bé-ütöttenek ; és Chalcédon, Niceá, ’s Efésus várossát, a’ Diánna Templomával együtt fel-gyujtották ; Magokat sok prédákkal meg-terhelvén Dáciába viszsza tértenek, a’ Rómaiak a’ sok magok között való viszszá vonások miatt ellenek nem álhatván. Ezen idő tájban Valériánus Imperator nap-kelet felöll egy Szapor nevü Fejedelemmel meg-hartzolván ; ettöl Kristus Urunk születése utánn 260-dik esztendőben a’ hartzon el-fogattatott, és ollyan nagy bestelenséggel illettetett, hogy mikor Szapor a’ Lóra fel-ült, lábát mindenkor az emlitett Rab Imperátor nyakára veti vala ; és vélle egy darabig kengyel gyanánt él vala ; annakutánná pedig bőrét le-vonatván a’ húsát bé-sózatta, melly miatt a’ Válériánus életének is LXX esztendős korában vége lett.

XIX. — FLAVIUS CLAUDIUS Kristus Urunk születéte utánn 268-dik esztendőben lett a’ Római Birodalomban Imperatorrá, a’ ki a’ Mesiában prédáló Gothusokkal szemben szálván, őket két erőss hartzon meg-verte ; 20300 vitézeket vágván-le közüllök és 2000 hajójokat el-boritván, a’ többit a’ Gámus hegye közé szorította, holott rész szerint le-vágattattak, rész szerint pedig a’ pestis közikbe esvén, a’ dög miatt vesztenek-el, és igy valami későre Dáciának-is valamelly határait viszsza nyerte, de végtére maga-is pestisben esvén minek-utánna az Imperátorságot két esztendeig, vagy pedig némellyeknek számlálások szerint mint egy huszon két honapokig birta vólna, ő is életének véget vetett.

XX. Hogy többet elé ne számláljak AURELIANUS Imperator idejében, Kristus Utunk születése utánn mint egy két száz hetven egy esztendő tájban, midőn Rómában a’ Fejedelmek között való egyenetlenség jobban nevekednék, és a’ sok féle ellenségek minden felőll szaporodnék ; a’ Gothusok-is magoknak ujjabb erőt vévén, Mésiaban, Trátziában, Illiriában bátron bé mertenek rohanni, és ezeket a’ Tartományokat tűzzel vassal pusztitván, a’ Rómaiakat leg először meg-verték ugyan ; de annak utánna a’ szerentse meg-fordulván, a’ Gothusok nagy nehezen a’ Dunán által nyomattattak.— A’ Rómaiaknak ezt a’ nyomoruságát látván Auréliánus, Dáciábol sok ezer Coloniákkal és Vitézekkel a’ Dunán által költözött, ’s Mésiába meg-telepedvén, azt a’ maga Dáciájának nevezte, és e’ képpen Dáciát a’ benne maradott Coloniákkal együtt a’ Gothusoknak hagyván, attol az időtöl fogva a’ Római Birodalomnak határa a’ Dunán tul Mésia és Trátzia lett, mellyeket az ő utánna következett Imperatorok a’ Gothusok koborlásoktol alig alig oltalmazhattanak-meg. Így szakadott vége a’ Római Imperiumnak Dáciában, minekutánna a’ Trájánus győzedelme utánn Erdélyt, Havas-al-földet, és Moldavát mint egy 170 Esztendők el-folyások alatt birták vólna.