A Lengyelország megtámadásáig terjedő időszakban nagyon jól látható amint a titkos erők szinte kecsegtették Hitlert német területek visszafoglalására . A Moses Seif zsebében lévő Churchill miniszterelnökségéig Anglia hallgatólagosan beleegyezett a német külpolitikába . Egy időre felszínre kerülhettek a Hitlert és a németekkel való békességet támogató személyek, kik angol-német baráti társaságokat szerveztek, lapjaikban nácibarát cikkeket jelentettek meg és angol fasiszta csoportokat támogattak, teljesen azt a látszatot keltvén, hogy Britanniában jelentős ötödik hadoszlop pártolja Németország politikáját . Hitler egy ideig el is hitte, hogy Anglia nem fog beleszólni Németország európai ügyeibe .
Frederic Sanborn Roosevelt is Frustrated in Europe című írásának egy részlete jól bemutatja a világ elleni összeesküvés háborút előkészítő mesterkedéseit :
Szükséges, hogy itt most végigvegyük München lehangoló történetét . Még történészek között sem általánosan ismert, hogy Roosevelt úr vállán nyugszik azon felelősség egy része, amit hibásan teljes egészében Chamberlain úrra hárítottak . 1938 nyarának kezdetén Hitler kancellár Csehszlovákiával szembeni követelésének kifejezésére készült, de gondosan ügyelt rá, hogy tudassa, el akarja kerülni a háborút : „Azonban csak akkor döntök a Csehszlovákiával szembeni lépés mellett, ha szilárdan meggyőződtem róla — mint a fegyvermentes övezet megszállásának és az ausztriai bevonulásnak esetében is —, hogy Franciaország nem lép közbe és következésképpen Anglia nem avatkozik be .”
1938. szeptember 23-án általános mozgósítás rendeltetett el Csehszlovákiában és másnap Prága közölte Londonnal, hogy a német követelések teljességgel elfogadhatatlanok . Szeptember 24-én Kennedy nagykövet Londonból felhívta Hull (külügyminiszter) urat és jelentette, hogy bár a brit kormány megoszlik, egyes tagok azon a véleményen vannak, hogy Angliának harcolnia kellene . Szeptember 25-én a prágai amerikai követ táviratban közvetítette Hull úrhoz Benes elnök kérését, hogy Roosevelt úr a Csehszlovákia melletti kitartásra biztassa Angliát és Franciaországot, ugyanakkor Franciaország végül is előkészületeket tett a Csehszlovákia iránt szerződésben vállalt kötelezettségének teljesítésére és részleges mozgósítást rendelt el . Szeptember 26-án Anglia bejelentette Franciaország támogatását, ha Franciaország kiáll Csehszlovákia mellett és másnap mozgósította hajóhadát . A Szovjetunió értesítette Prágát, hogy tiszteletben tartja az 1935-ös szerződésben vállalt kötelezettségét és megállapodott Romániával csapatai áthaladásáról . A Szovjetunió már korábban leszállított 300 harcirepülőt Csehszlovákiának és emellett számos szovjet repülőegység tartózkodott az ország légitámaszpontjain . Következésképpen, Lord Halifax szeptember 26-án a következő nyilatkozatot tehette : „Ha a brit miniszterelnök fáradozásai ellenére, Németország mégis megtámadja Csehszlovákiát, az közvetlen következményként azzal fog járni, hogy Franciaország kénytelen lesz segítséget nyújtani, és Nagy Britannia és a Szovjetunió bizonyosan Franciaország mellé fog állni .”
Történelmi fordulópont volt ez, mert a szemben álló táborban elkeseredett vita folyt . 1938. szeptember 27-én a német nép még nem lelkesedett sem Hitler kancellárért, sem pedig az esetleges összetűzésért . A német tábornokok meg voltak győződve róla, hogy Németország vereséget szenvedne és államcsínyt terveztek Hitler kancellár elmozdítására . A kancellár habozott és a német rádió 27-én este hivatalosan cáfolta, hogy Németországnak szándékában állna mozgósítani . Másnap reggel a hivatalos német hírügynökség is hasonló nyilatkozatot tett közzé . Az engedékenység időszaka látszólag véget ért és úgy tűnt, Nagy Britannia, Franciaország, Csehszlovákia és a Szovjetunió az utolsó pillanatban keresztülhúzza Hitler kancellár számítását .
E sorsdöntő pillanatban Roosevelt úr közbelépett és mindent tönkretett . 1938. szeptember 26-án azonos tartalmú üzenetet küldött Hitler kancellárhoz, Csehszlovákia elnökéhez, Nagy Britannia és Franciaország miniszterelnökéhez, és kérte őket, hogy folytassák a tárgyalásokat a kérdés megoldására és a háború elkerülésére . Egyetlen tisztán látó személy sem érthette félre Roosevelt úr közbeavatkozásának mélyebb jelentőségét . Roosevelt urat korábban már kérték, hogy gyakoroljon nyomást Németországra, de most nem egyedül a németeket szólította fel, hanem ellenfeleit is . Világos, hogy ezáltal Roosevelt úr nemcsak hogy szembehelyezkedett a Németország elleni háborúra készülődőkkel, de egyúttal azokat is támogatta, akik a megoszlott angol és francia kormányban a fegyveres összecsapás ellenzői voltak, kiket ma megbékélőkként emlegetnek .
Mint elnöknek, Roosevelt úrnak hatalmában állt amerikai semlegesség mellett döntenie, és a hadban álló felekre kivetendő hadianyag-szállítási tilalom megfosztotta volna őket Amerika termelési és pénzügyi erejének támogatásától . Még ha Anglia és Franciaország kormányai nem is oszlottak volna meg, ilyen válságos időben aligha merték volna megkockáztatni Roosevelt úr jóindulatának elvesztését . A megbékélők hírtelenjében nyeregben találták magukat, Hitler kancellár játszmaterve pedig nem várt támogatóra lelt . Chamberlain, Daladier és Benes még aznap visszatáviratozott, hogy teljesen egyetért az elnök nézetével és kész a béketárgyalásra .
Roosevelt úr e súlyos ballépésének magyarázata mindaddig csak feltételezésre alapulhat, amíg minden az idevonatkozó diplomáciai tárgyalás és kezdeményezés anyaga nyilvánosságra nem kerül . De addig is kezünkben van néhány útmutató és mindegyikük arra utal, hogy Roosevelt úr nem Hitlerrel való végleges megegyezésnek tartotta Münchent, hanem úgy vélte, hamarosan háborúhoz fog vezetni . Ezért folytatta tovább hatalmas fegyverkezési tervezetét — különös hangsúlyt helyezvén a repülőgépek gyártására — amiből később hadianyaggal látta el Angliát és Franciaországot és felkészítette az Egyesült Államokat az elkövetkező küzdelemben való részvételre .(1)
Harry Elmer Barnes ehhez még hozzáteszi :
„Csupán egyetlen magyarázat van Roosevelt úr müncheni beavatkozására ami szemmel láthatóan összhangban áll a tényekkel, az ésszerűséggel és józan következtetéssel, és ez az, hogy úgy gondolhatta, a Hitler elleni katonai támadás 1938 szeptemberében a háború gyors befejeződésével járna és így nem lenne ideje az Egyesült Államokat is belekevernie az összetűzésbe . 1939 szeptemberére, a cseh leszerelés és a német-szovjet szövetség következtében már hosszú háborúra lehetett kilátás és ez felelt meg beavatkozási tervének . Ma már tudjuk, hogy Hitlerrel szemben álló, befolyásos tábornokok a müncheni válság előtt határozott és megbízható értesítést juttattak el magas rangú brit politikusokhoz és diplomatákhoz, miszerint a hadsereg fellázadna Hitler ellen, ha 1938 őszén háborút kockáztatna .”(2)
Az 1944. július 20-i merényletkísérletet megszervező csoportról van itt szó, amely már 1938. szeptember 28-án is fel akarta robbantani a Vezért, de akkor a Milner-csoport lebeszélte róla . A Hitler ellen szövetkezők egyike, Moltke, (a híres tábornok család sarja) a Milner-csoport tagja volt . További résztvevők voltak még : Ludwig von Beck tábornok, korábbi vezérkari főnök, Eduard Wagner tábornok, főszállásmester, Canaris, Halder tábornok (akkori vezérkari főnök és később a Barbarossa hadjárat északi hadseregcsoportjának parancsnoka), Brauchitsch tábornok, hadsereg-főparancsnok .
Bohémia és Morvaország 1939. március 15-i német bekebelezése után tehát Roosevelt pálfordulást tett és a Hitler elleni katonai lépést kezdte szorgalmazni . A Lengyelország megtámadása miatti angol és francia hadüzenet hátterére derül némi fény James Forrestal, egykori amerikai védelmiminiszter naplójából (121.o.) :
„Ma (1945. december 27.) Joe Kennedyvel golfoztam . Érdeklődtem Roosevelttel és Naville Chamberlainnel folytatott, 1938 utáni beszélgetései felől . Azt mondta, Chamberlain 1938-ban azon az állásponton volt, hogy Angliának nincs mivel harcolnia és nem kockáztathat meg egy Hitler elleni háborút . Kennedynek az a véleménye, hogy Hitler Angliával való összetűzés nélkül harcolt volna a Szovjetunió ellen ha Bullitt (akkori amerikai követ Párizsban, azonos a korábban említett Bullittal) 1939 nyarán nem ösztökéli Rooseveltet, hogy Lengyelország ügyén vigyék kenyértörésre a dolgot Németországgal . Sem a franciák, sem az angolok nem csináltak volna háborús kérdést Lengyelországból, ha Washington szüntelenül nem böködte volna őket . Azt mondta, Bullitt azzal rágta Roosevelt fülét, hogy a németek nem fognak háborút kezdeményezni . Ő (Kennedy) pedig azon a véleményen volt, hogy igenis hadakozni fognak és le fogják rohanni Európát . Úgy mondja, Chamberlain kijelentette, a zsidóság és Amerika kényszerítette Angliát háborúba . Az 1939 nyarán Roosevelttel folytatott távbeszélgetéseiben az elnök állandóan arra hívta fel, hogy keményítsen Chamberlain álláspontján .
Amit Kennedy mondott, jórészt egyezik azzal, amit korábban már Clarence Dillontól (Lapowitz) is hallottam, miszerint Roosevelt arra kérte, hogy magánbeszélgetésekben közölje az angolokkal, Chamberlainnek nagyobb határozottsággal kellene bánnia Németországgal .”
Joseph Kennedy elmondta még, hogy „1939 tavaszán az Észtország, Lettország és Litvánia bekebelezésére irányuló szovjet követelés volt a Szovjetunió és Anglia közötti megegyezés akadálya ”.
A Németországon kívüli összeesküvőkkel egy időben, az országon belül szorgosan tevékenykedtek a szabadkőművesek . Bizonyos személyek kifejezetten alájátszottak Hitler hódítási vágyának, de ugyanakkor tevőlegesen szabotálták a háborús felkészülést . Személyi orvosa, Morell, strychnine származékot adagolt neki, aminek az volt a hatása, hogy lehangoltságában még inkább elkeserítette (Narvik), lelkesedésében pedig túlzottan felbuzdította . Ilyen hatásra született Lengyelország teljes lerohanásának gondolata . „(1939) július 3-án a Rechlin légitámaszponton Hitler és Göring megtekintette a Luftwaffe új gépeinek titkos bemutatóját . Hitler látott egy rakétameghajtású kísérleti vadászgépet . Egy jelentősen túlterhelt Heinkel 111-es bombázó látszólag megerőltetés nélkül emelkedett levegőbe a rakétameghajtású felszállási egység segítségével . Megnézte a legújabb radart és a nagy magasságú repüléshez szükséges nyomásos pilótafülkéket . Kísérletiszobában bemutatták neki hogyan lehet repülőgép motorokat fagyáspont alatt beindítani . Látott egy Messeschmitt 110-es vadászgép farkára szerelt 30 milliméteres ágyút is . De mindez csupán nagy ívű önámítás volt, aminek végzetes következményei lettek . Hitler úgy döntött, sokkal nagyobb darabot szakit le Lengyelországból mintsem csak Danzig és a Lengyel Folyosó . 1942 májusában Göring felsóhajtott : » A Vezér a legkomolyabb döntéseket alapozta arra a bemutatóra « .”(3) Sajnos Hitler nem tudta, hogy a sugárhajtású repülőt még évek múlva sem fogják sorozatban gyártani . Ugyanilyen fellobbanásra küldte el List marsalt 700.000 katonával a Kaukázus átkelésére (hogy Rommellel találkozzon) amikor 1942 nyarán már elfoglaltnak látta Sztálingrádot és Egyiptomot . Ármánykodók tevékenységére utal a Rudolf Hessként Angliába repült személy esete, aki a Milner-csoport tagjaival akarta felvenni a kapcsolatot . Hogy az illető pontosan miért ment Angliába és hogy a valódi Hess hova lett, az századunk egyik rejtélye . Rudolf Hess az első világháborúban súlyos tüdőlövést kapott, amibe majdnem belehalt, viszont azon az emberen aki Angliába repült és életét később Spandauban élte le, semmiféle lövés nyoma nem volt . Nem csoda, hogy angol ügynökök megölték az öreg ál-Hesst, amikor Gorbacsov szabadon akarta bocsájtani .
Sztálin II. világháborús hódító terveit ismerteti a Journal of Contemporary History 1991-es évfolyamának Stalin's Plans for World War II című cikke (219.o.) :
„Mi tehát Sztálin háborús céljainak e viszonylag elhanyagolt bizonyítéka, ami felboríthatja az oly régóta fennálló nézetet ? Az egész jobbára két szökevény vallomására alapszik . E két személy egyike egy neves litván » haladó «, Vincas Kreve-Mickievicius akadémikus, aki 1940-ben egyszeriben miniszterelnök-helyettessé és külügyminiszterré lett . Különös, de nem is olyan régen, a ma megvetéssel emlegetett újsztálinista években, e személy még mindig tapsot aratott a kormánypárti szovjet történészek körében .
Ötven évvel ezelőtt, nyilvánvaló gyermetegséggel, egy ideig helyesléssel tekintett a társadalmi változásokra, miket elképzelése szerint egy szovjet típusú kormány Litvániában elérhetne . Számos helyen feljegyezték Molotovval és Sztálin egyik NKVD-vágású diplomatájával, V.G. Dekanoszov, helyettes külügyi népbiztossal lezajlott korai találkozóit, melyek során hazájának Vörös Hadsereg általi megszállásáról majd pedig kiürítéséről tárgyalt .
A másik és mindezt alátámasztó vallomás egy későbbi NKVD-s szökevénytől származik, aki Andrej Zsdánov környezetébe tartozott . Ő Tallinnban látott el ugyanolyan feladatot, amilyet Molotov 1940 június vége felé Kaunasban (akkor még Litvánia fővárosa) végzett . Amint említettem, néhány történész már hivatkozott ezekre a vallomásokra, de minthogy még mindig kevéssé ismertek, érdemes itt újra elismételni őket, már csak azért is, mert eddig még nem váltak a Sztálin szándékaira vonatkozó történelmi bizonyítékok elfogadott kánonjaivá .
Ekképpen hangzik tehát e két korábbi szovjet munkatárs elmondásának lényege : Molotov és Dekanoszov kijelentette az elképedt baltikumi hallgatók előtt, biztosra vehető, hogy forradalom fogja követni a nyugat-európai országok között most folyó háborút, csakúgy, mint Oroszországban is forradalom követte a cári birodalom összeomlását . Németország vereséget fog szenvedni és forradalmi lángba fog borulni . A Vörös Hadsereg majd az ottani forradalmárok segítségére siet, hogy a döntő csatában részt vegyen — feltehetőleg az omladozó Reich megmentésére siető tőkés imperialisták ellen . (A Reich mindig is központi jelentőséggel bírt a marxista-leninista gondolkodásban) E nagy ütközet valahol a Rajna vidékén zajlana le .
Mindkét Kreml-küldött kevésre becsülte az angol-szász hatalmak és a franciák hatásosságát az eljövendő sorsdöntő küzdelemben . Felfogásuk szerint a pénzvágytól égő amerikaiak pedig majd eladják magukat . Franciaország máris megérett a forradalomra . Bár a franciák maguk nem tudták, a Kreml ezen előkelőségeinek szemében valójában máris majdnem szovjet kézen volt az ország, hiszen 50.000 francia tanár(!) állt a kommunista párt soraiban . Nyilván a tanároktól várták, hogy a KOMINTERN utasítására elindítsák e sajátos francia forradalmat . A » felszabadítók « megérkezése után a Sztálin által vezetett kommunista pártok felügyeletével egyesült volna Európa . Dekanoszov még tovább ment : előbb Európában győz a bolsevizmus, utána pedig, egy újabb világháborút követően, az egész világon a proletariátus ragadja meg a hatalmat (majdhogynem akaratlanul is a » heute Deutschland, morgen die ganze Welt « jut az ember eszébe) .
A tény, hogy magas rangú szovjet vezetők ilyetén szemléletét bemutató számos beszámoló van birtokunkban és hogy Molotov és Dekanoszov egyidejűleg tette a hasonló megfigyelést és összegzést, történelmi helyességükre utal és azt feltételezi, hogy e nézetek ugyanabból a forrásból erednek . Legvalószínűbb, hogy vozsd és bennfentesei közötti, Kremlen belüli, külpolitikai megbeszélések képezték e forrást, melyek feltehetőleg legalábbis akkor kezdődtek, amikor a nácikkal köthető legelőnyösebb megállapodás tárgyalásának tervei megszülettek .(4) E megbeszélések bizonyára hónapokon át zajlottak — ahogy a helyzet változott és a terv érlelődött — és olyan kérdéseket is magukba foglalhattak, hogy a megállapodás tárgyalása után a Szovjetunió miként tehetne szert a legnagyobb előnyre és hogy hogyan szövegezhetnék újra az egyezményt . (A titkos záradék fontos vetületeit tárgyalták újra a Ribbentroppal tartott, szeptember végi találkozó alkalmával, aminek során Hitlerrel távbeszélőn értekeztek) Annak is szóba kellett kerülnie, hogy mi lehetne a legjobb mód a szerződés Lengyelországgal, balti államokkal, Finnországgal és Romániával szembeni alkalmazására . De meg kellett vitatniuk Nagy Britannia és Franciaország finn háborúba való esetleges beavatkozásának aggasztó kérdését is .”
1941-re Hitler kutyaszorítóba került és választania kellett, hogy vagy megtámadja a Szovjetuniót és a németgyűlölő, iszákos Churchillel a hátában kockáztat egy kétfrontos háborút, vagy pedig mindörökre lemond a keleti hódításról . Vágyaira, szlávok iránti megvetésére, pontatlan felderítői jelentésekre és tanácsadóira hallgatva, a Szovjetunió megtámadása mellett döntött és remélte, egy villámgyors háborúban győz mielőtt Anglia és Amerika bármit is tehetne . Megjegyzendő, hogy a Szovjetunió elleni támadásra készülő csapatösszevonásokat a németek Anglia elleni támadás kiinduló műveleteiként adták elő a szovjeteknek és látszólag Sztálin ezt el is hitte . Az igazság inkább az lehet, hogy addigra már Sztálint nem érdekelte Hitler hova vonogat össze csapatokat, mert sokszoros túlerejével támadásra és a német haderő elsöprésére készült .
Két hét sem telt el a Vörösszakáll hadjáratból mire Hitler kénytelen volt felismerni, hogy emberei csúnyán beugratták :
„A hadjárat hatalmas szerencsejáték volt . Hitler úgy támadta meg Oroszországot, hogy csupán 10-15 hadosztálya volt tartalékban . Amikor június 27-én Ribbentrop meglátogatta, Hitler elmondta neki, úgy érzi magát mint a lovas aki tudtán kívül keresztülvágtatott a befagyott Constance-tavon és akkor halt szörnyet, amikor visszanézett és látta mit tett : » Ha csak a legkevésbé is sejtettem volna a Vörös Hadsereg ezen óriási felkészültségét, soha nem döntöttem volna a támadás mellett «.” (5)
„Jeschonnek helyettese (1941) július 15-én ezt írta naplójába az elfoglalt területek megszemlélése után : » újra és újra elképeszt bennünket a Vörös Hadsereg felszerelése. ... Hatalmas erődítményeket építettek a lembergi kiszögellés védelmére, amiknek java része nem készült el teljesen . Csupán ebben a körzetben hatvanhárom hatalmas kétpályás repteret találtunk, amik még szintén nem készültek el teljesen és amik az orosz támadási készülődését bizonyítják . « Másnap Vityebszk mellett fogságba esett Sztálin Jákob nevű fia, aki az egyik szovjet páncélos hadosztály hadnagya volt . Wolfram von Richthofen, Luftwaffe tábornok szerint » egyebek közt « a Dobromiszlnél ejtett óriási ágyú- és tankzsákmány is » azt bizonyítja, hogy az oroszok a németekkel való elszámolásra készülődtek . E zsákmány részben az ifjabb Sztálin páncélos hadosztályától származott . A hadnagy elmondta, hogy készen álltak a nagy támadásra . « Hitler megtudta, hogy Sztálin Jakabnál találtak egy levelet, amiben egyik barátja arról írt, hogy a » berlini kirándulás « előtt még egyszer meglátogatja anyuskáját . Az ifjabb Sztálin és a diktátor fogságba esett korábbi titkárának kihallgatásakor kiderült, hogy Sztálin a német értelmiséget felhasználva akarta feljavítani az orosz népesség állagát . Európa és Ázsia így a bolsevizmus megdönthetetlen bástyájává válhatott volna .
Hitlert különösen elképesztették a szovjet páncélos harcijárművek, mik mint történelem előtti szörnyetegek másztak elő az erdőkből és amelyeket szakértői egy szóval sem említettek . 52 tonnás tankok jelentek meg, miknek olyan vastag páncélzatuk volt, hogy csak a 88 milliméteres légvédelmiágyúk ejtettek rajtuk nyomot . Dubnótól délre meg 100 tonnás tankokkal találkoztak. Július 4-én az OKW naplóvezetője, Greiner magabiztosan jegyezte fel : » Az oroszok rengeteg repülőt és 4600 tankot vesztettek, tehát aligha lehet többjük belőlük . « Július közepére Hitler fáradt tüzérei már 8.000 tankot lőttek ki, de még mindig jöttek . Július végére 12.000 tankot pusztítottak el vagy ejtettek zsákmányul . A közép-hadseregcsoportot meglátogatva, Hitler augusztus 4-én lehangoltan jegyezte meg páncélos parancsnoka, Guderian tábornok előtt : » Ha tudtam volna, hogy ennyi tankjuk van, kétszer is meggondoltam volna a támadást « .” (6)
Mindezek ellenére, az állítólagosan véreskezű diktátor még állásában is meghagyta Canarist . Bár az is igaz, hogy amikor 1942-ben Gehlen havi ezres szovjet harckocsi gyártást jelentett, Hitler, felsőbbrendűségi gőgje miatt egyszerűen nem volt hajlandó elhinni, mondván, ha a germán tehetség nem tud annyit előállítani, akkor a szláv sem .
„1941 nyarán Hitler öt év óta először lebetegedett . Az orosz hadjárat feszültsége és a Farkasfészek környezetének forró, maláriás éghajlata súlyosan igénybe vette a diktátort . Ennek tetejébe, a maszuriai enyhén sós víz vérhast okozott nála és így fizikai gyengesége elejét vette, hogy határozottan felülbírálhassa tábornokait e sorsdöntő hadászati nézetkülönbség kibontakozásakor . Brauchitsch és törzse ellenezte és megkerülte Hitler haditervét, miszerint az északi és déli hadseregcsoport nagy ívben körbezárta volna Moszkvát . Ők a Bock feldmarsal középhadsereg-csoportja általi, szemből való Moszkva elleni támadást szorgalmazták . Brauchitsch Berlinben volt és figyelmen kívül hagyta Hitler parancsait, miközben a Vezért állapota a hadszintéri főparancsnoksághoz kötötte . Amikor a hadsereg-főparancsnok ritka látogatást tett a Farkasfészekben, Hitler hiába figyelmeztette, hogy a dolgok ilyetén alakulásának következményeként, az első világháborús helyzethez hasonlóan, a harcvonal most is elkerülhetetlenül meg fog ragadni .”(7)
A háború után maga Zsukov marsall is elismerte, hogy Hitler haditervének követése sokkal súlyosabb helyzetbe hozta volna a Szovjetuniót mint amilyenbe így került . Hitler Bockot és Brauchitsch-ot is életben hagyta . A főszállásmester ingujjban küldte el a katonákat a hómezőre . Bizonyára azt gondolta, a német katona mindent kibír . Mikor azután a hadsereg Moszkva előtt belefagyott a sztyeppébe, a hátországi lakosság között kellett gyűjtést indítani, hogy a frontkatonáknak meleg ruhát küldhessenek . Hitler előtt felsorakoztattak kilenc, ragyogó téli öltözetű katonát, de azt nem mondták meg neki, hogy az egész hadseregben ez a kilenc ilyen ruha volt . A főszállásmester is megúszta, sőt, a következő télen a sztálingrádi katonákkal is megcsinálta ugyanezt . Azonban minden összeesküvés és szabotálás ellenére, Adolfnak mégis majdnem sikerült győzelemre kényszerítenie tábornokait .
A háború alakulásából kitűnik, hogy bizonyos erők szántszándékkal meghosszabbították a vérontást . A terv az volt, hogy minél jobban elvéreztessék Európát . Minthogy Hitlernek és világ elleni összeesküvésre életveszélyes rendszerének mindenképpen pusztulnia kellett, Sztálin és a pénzhatalom céljainak megfelelő bolsevista rendszer megmaradhatott . Sztálinnal nem is nagyon tudtak mit kezdeni, mert az utolsó pillanatig módjában állt különbékét kötni a németekkel . A 43-as szicíliai partraszállás után a szövetséges csapatok (Jodl és Kesselring előtt is) érthetetlen módon megálltak, pedig ha komolyan tovább támadnak, az év végére befejeződhetett volna a háború . Ugyanebben az időben Franz von Papen békeajánlattal próbálkozott, de válaszra sem méltatták . Egy 1943-as béke természetesen nem felelt volna meg a pénzhatalom céljainak, mert akkor Európa tele lett volna független, hazafias érzelmű, kommunista-ellenes kormányokkal . Mit tettek tehát a bankárok katonái ? Álltak és vártak és rommá bombáztak polgári célpontokat . A szövetséges csapatok élére Eisenhower került, akinek hadászati tudománya főképp abból állt, hogy Bernard Baruch szolgálatába ajánlotta magát . Ha a normandiai partraszálláskor szabadkőműves tábornokok nem árulják el Hitlert, a szövetséges katonák mind a tengerbe vesznek . A kiváló hadász, George S Patton tábornok viszont nemhogy főparancsnokságot nem kapott, hanem amikor már majdnem Prágába ért utasították, hogy vonuljon vissza, a háború után pedig megölték, mert harcolni akart a kommunizmus ellen . A Csendes-óceáni harcokban szigetfoglalósdit játszattak a katonákkal és amikor 1945 elején Japán le akarta tenni a fegyvert, Roosevelt és barátai nem hagyták, mert atom bombájukat akarták ledobni .
A háború végül is befejeződött, de Sztálin még az atom fenyegetés ellenére sem volt hajlandó nyugton maradni és fegyverezni és élelmezni kezdte Németország, uralma alá került részét és továbbra is Nyugat-Európára vetette szemeit . Az összeesküvők így kénytelenek voltak felhagyni Henry Morgenthau, Németországot kiéheztető tervével és talpra állítani az ország nyugati részét . A sors furcsa fintora, hogy a németek Sztálinnak köszönhetik háború utáni helyzetük javulását és a napjainkra elért világhódítást .
1. Harry Elmer Barnes : Perpetual War for Perpetual Peace, 3. fejezet.
2. Barnes : Perpetual War for Perpetual Peace, 202.o., lábjegyzet.
3. David Irving Hitler's War című művének 187. oldaláról.
4. És ne mondhassa senki, hogy Rakovszky Vörös Szimfóniában leírt, Sztálin és Hitler közötti megegyezésre irányuló 1938-as indítványa csak mese .
5. Irving : Hitler's War, 388.o.
7. Hitler's War, 401.o.