 |
SECRET SOCIETIES AND SUBVERSIVE MOVEMENTS ÍRTA NESTA H WEBSTER A „THE CHEVALIER DE BOUFFLERS,” „THE FRENCH REVOLUTION,” „WORLD REVOLUTION,” „THE SOCIALIST NETWORK,” „THE SURRENDER OF AN EMPIRE” „LOUIS XVI AND MARIE ANTOINETTE” SZERZŐJE BOSWELL PUBLISHING COMPANY, LTD. 10 ESSEX STREET, LONDON, W.C.2 1924 |
Nesta H. Webster
Titkos Társaságok és Felforgató Mozgalmak
ELSŐ RÉSZ — A MÚLT
Kelet a titkostársaságok bölcsője, merthogy bármilyen célra is alkalmazták őket, a világtörténelmében fontos, színfalak mögötti szerepet játszó titokzatos szervezetek legtöbbjének módszere és indíttatása láthatóan arról a földről eredt, ahol az emberiség nagy drámájának első feljegyzett fejezetei lejátszódtak : Egyiptom, Babilon, Szíria és Perzsia . Egy részt a keleti misztika, másrészt pedig a cselszövés keleti imádata alakította ki azokat a módszereket, melyek később oly óriási és messze nyúló hatással kerültek nyugatra .
Tehát két vonalat kell követnünk a titkostársaságok tanulmányozásában : a rejtett tudás kutatásában egymást titokzatosságban átfedő szervezetekét és azokét, akik egyéb, általában politikai célokra használják a rejtelmet és a titokzatosságot .
De a titkos tudás keresése maga is kettős szempontot tár elénk . Ebben is és a földi élet minden más mozzanatában is fennáll a revers de la médaille (az érem másik oldala) — fekete és fehér, fény és sötétség, az emberi elme Mennye és Pokla . A rejtett ismeret kutatása isteni tudásba való beavatásban, de sötét és förtelmes kultuszban is végződhet . Ki tudja milyen erőkkel találkozhatunk a lepel mögött ? A (jó vagy rossz) szellemi erők igába fogásához vezető beavatás tehát képes az embert óriási magasságokba emelni, de ugyanakkor olyan mélységekbe is sűlyesztheti, melyeket soha nem érhetett volna el ha csupán fizikai síkon marad . És amikor emberek így szövetségbe egyesülnek, közös erő jön létre, ami roppant befolyást gyakorolhat a környező világra . Ebből ered a titkostársaságok fontossága .
Mondassék itt ki egyszer és mindenkorra, hogy a titkostársaságok nem mindig gonosz céllal alakulnak . Épp ellenkezőleg, sokuk az emberi szellem legmagasztosabb törekvéséből (az örök igazság ismeretének vágyából) jött létre . Az ilyen szervezetekből kinövő gonoszság általában az egykoron tiszta és szent alapelvek megrontásából alakul ki. Nem időzöm tovább e pontnál, mert máris óriási irodalma van, tehát így itt csupán a tárgykör rövid megemlítésére van szükség .
Na mármost, a legkorábbi időktől léteztek beavatottak avagy bölcsek csoportjai, kik azt állították, hogy rejtett tanok — hittitkok — letéteményesei, miket a közönséges halandó képtelen megérteni és amik az ember eredetére és végzetére, a lélek halál utáni életére és az Isten, vagy istenek természetére vonatkoznak . Ezen kirekesztő hozzáállás az alapvető különbség az ősi világ beavatottjai és a vallás nagy tanítói között, kiket a modern titokkeresők egymással felcserélni kívánnak . Mert míg a Buddhához és Mohamedhez hasonló vallási vezetők azért kutatták az isteni bölcsességet, hogy azt a világnak átadhassák, addig a beavatottak úgy vélték, a szent hittitkokat nem szabad felfedni a közönséges halandók előtt . Így, még ha a beavatás vágya a legmagasztosabb törekvésből is eredt, ezen vágy vélt vagy valós kielégítése gyakran vallási gőghöz és undorító zsarnoksághoz vezetett, ami félelmetes próbákat, alkalmakként halált okozó testi és lelki kínzásokat eredményezett, melyeknek az új megtértet elöljárói alávetették.
A Hittitkok
A titokkutató és kőműves körökben érvényes elmélet szerint bizonyos elgondolások minden fontosabb hittitokban azonosak voltak, tehát folyamatos hagyományt alkottak, amit a különböző korok és országok beavatottjainak egymást követő csoportjai adtak tovább. Állítólag ezen elgondolások között volt Isten egységének felfogása is . Míg a tömeg számára ajánlatos volt több isten hitet prédikálni — minthogy csakis így érthette meg az Istenség többszörös megjelenését —, addig maguk a beavatottak egy Legfőbb Lényben, a Mindenség mindent átható és irányító Teremtőjében hittek . Le Plongeon, kinek az volt a célja, hogy bemutassa a maják és az egyiptomiak szent hittitkai közötti rokonságot, megállapította, hogy „a mindent teremtő, egyedüli és mindenható Istenség elképzelése a korai időkben láthatóan általános felfogás volt minden olyan nemzetnél, amely magasfokú műveltséget ért el . Ez volt az egyiptomi papok tantétele .”(1) Ugyanezen író továbbá megállapítja, hogy a „legfelsőbb Istenség tantétele három, egymástól különböző részből állt, de egyet alkotott és általánosan elfogadott volt Amerika és Ázsia civilizált népei és az egyiptomiak között" és, hogy Egyiptom, Káldea, India és Kína tanult emberei és papjai „mély titokként kezelték e tudást, és csak a szent misztériumok néhány kiválasztottja előtt fedték fel .”(2) Sok más szerző is adott elő ilyen nézeteket, de még egyikük sem támasztotta alá történelmi bizonyítékokkal .
Azonban annyi bizonyos, hogy az egyisten hit már Mózes előtt is létezett Egyiptomban. Adolf Erman leszögezi, hogy „a művelt réteg már a korai időkben is" hitte, hogy az egyiptomi vallás istenségei azonosak és, hogy „a papok nem zárkóztak el ezen tantételtől, hanem igyekeztek megérteni a költészet és hitrege által különböző személyekre osztott egy Isten gondolatát. ... A papságnak azonban nem volt bátorsága, hogy megtegye a végső lépést és elvesse azon megkülönböztetéseket, melyeket lényegtelennek tartott és egy név alatt egy Istent imádjon .”(3) IV. Amenhotep-re (később mint Ikhnaton) maradt, hogy ezt a nép előtt kinyilatkoztassa. Breasted professzor jellemezte az Ikhnaton által az Amarna-i sírkamrák falára írt Napistent dicsérő himnuszokat :
Elénk tárják a fiatal király egy Istenbe vetett hitének szépségét és egyszerűségét . Arra a felfogásra jutott, hogy egy Isten teremtette nemcsak az alantasabb teremtményeket, de az emberi fajtákat is — mind az egyiptomiakat, mind pedig az idegeneket . Mi több, a király Istenben jóságos apát látott, aki kegyességével minden teremtményét életben tart. ... Az ember évezredeken át követett fejlődésében ennek előtte még senki sem látta meg így a mindenség nagyszerű atyját.(4)
Vajon nem-e amiatt nevezték Iknnatont később eretneknek, hogy megszegte az uralkodó papi réteg szabályzatát és felfedte a beavatatlanok előtt e szentséges tantételt ? Ebből eredhetett annak szükségessége is, hogy a király elnyomja a papságot, mely, kirekesztő hozzáállásához ragaszkodván, visszatartotta az általa igazságnak tartott ismeretet a néptől .
Úgy tűnik, Görögország volt a hittitkok legkorábbi európai központja, ahol az eleusisi hittitkok már a legrégibb időkben léteztek . (Eleusis Hermes fia volt) Az ie. 582-ben Szamoson született Püthagorasz néhány évet Egyiptomban töltött, ahol beavatták Izis hittitkaiba . Hazatérése után Püthagoraszt állítólag beavatták Eleusis hittitkaiba és utána Szamoson megpróbált titkostársaságot létre hozni, de nem sikerült neki és így az itáliai Crotona-ba vándorolt, ahol nagy számú követőt gyűjtött maga köré és végül is szektát tudott szervezni . E csoport két különböző beavatott osztályra oszlott. Az első réteg tagjait csupán a mester titkos tantételeibe avatták be és az öt éves próba idő lejárta előtt még csak nem is beszélhettek vele . A második rétegben voltak a valódi beavatottak, akik előtt Püthagorasz minden titkos tantételének hittitkát felfedték . Ezen oktatási folyamat — az egyiptomi mintát követve, képekre és jelképekre alapozva — mértannal kezdődött (amiben egyiptomi tartózkodása alatt Püthagorasz igen elmélyült) és végezetül rejtett értelmű, lélekvándorlással és Isten természetével foglalkozó elmélkedéshez vezetett . Az ilyen elmélkedésekben Isten mint a Mindenség mindenre szétterjedő Érteleme jelent meg . Azonban Püthagorasz szektája, mint az Európa nyugati részén később alakult titkostársaságok előfutára kerül könyvünkbe . A korai kőműves hagyományok Püthagoraszhoz vezetik vissza a szabadkőművesség eredetét . Állításuk szerint Püthagorasz járt Angliában, de egyébként is van rá némi ok, hogy elhiggyük, mértani elképzelései bekerültek a gyakorlati falazók céheinek módszerébe.
A Zsidó Kabala
Fabre d'Olivet szerint Mózes, „aki az egyiptomiak minden bölcsességét megtanulta," az egyiptomi hittitokból vette a szájhagyomány egy részét, amit az izraeliek vezetői továbbadtak.(5) Több zsidó író van azon a véleményen, hogy tényleg eredt Mózestől ilyen, a Pentateuch-ban leírtaktól eltérő szájhagyomány, amit később belefoglaltak a Talmudba és a Kabalába.(6)
| „A zsidó felfogás szerint Isten a Sínai-hegyen szóbeli és írásbeli törvényeket adott Mózesnek, azok minden értelmezésével és alkalmazásával .” |
A Talmud első alakja — a Mischna — az időszámításunk szerinti második vagy harmadik század táján jelent meg . Nem sokkal később Gemara névvel magyarázatot fűztek hozzá . E két műből áll a Jeruzsálemi Talmud, amit a harmadik és az ötödik század között átírtak . Ezt a kiadást nevezik Babiloni Talmudnak, ami ma használatban van .
A Talmud főként a mindennapi élet ügyeivel foglalkozik, mármint a vétel és eladás törvényeivel és szerződések kötésével . De kitér a külső vallási szertartásokra is, melyek mindegyikéről pontos részletezést ad . Ahogy egy zsidó író kifejezte :
...a legfurcsább rabbinikus önteltségeket számos kötetben, a legkiválóbb következőséggel tárgyalja és az értelmi képesség legnagyobb erőfeszítéseivel a legelrugaszkodottabb kérdéseket fejtegeti . Például, hogy mennyi fehér szőre lehet egy vörös tehénnek ahhoz, hogy még mindig vörösnek nevezhessék; hogy miféle ótvar milyen tisztíttatást követel meg; hogy a tetű vagy a bolha megölhető-e sábesz napján; hogy egy állatot a nyakánál vagy a farkánál öljenek-e meg; hogy a főpap a nadrágját vagy az ingét vegye-e fel először; hogy a jabam — a gyerek nélkül meghalt férfi testvére, aki a törvény szerint köteles elvenni az özvegyet — felmenthető-e kötelessége alól ha leesik a tetőről és beleragad a sárba.(7)
De a Kabalában (héberül annyit jelent megkapni, mármint a tantételt, elmondás útján) találhatók Izrael elméleti és filozófiai, jobban mondva teozófiai(8) tantételei . Mindezeket két könyv, a Sepher Yetzirah és a Zohar tartalmazza .
Edersheim úgy jellemzi a Sepher Yetzirah-t — a Teremtés Könyvét —, mint „Ábrahám magánbeszédét, amiben az őt körülvevő dolgok szemléletéből végül is Isten egységének következtetésére jut .”(9) De, mivel ezt a Tíz Sephiroth nevében kért isteni kisugárzás eredményeként és számok és a héber írásjelek sorrendváltoztatásával éri el, az írás bizonyosan nem juttatná ilyen következtetésre (valószínűleg semmilyen következtetésre sem) a Kabala rendszerébe be nem avatott olvasót . A Sepher Yetzirah bevallottan rendkívül rejtélyes(10) és majdnem bizonyos, hogy elképesztően régi . Monsieur Paul Vulliaud nem régiben megjelent Kabalával foglalkozó kimerítő munkája(11) azt írja, hogy eredetét az időszámításunk előtti hatodik és tizedik század közöttre teszik . Annyi mindenképpen bizonyos, hogy régebbi mint a Talmud, mert varázslási célból Sepher Yetzirah-t olvasó rabbikról ír.(12) Feltételezés szerint, a Sepher Yetzirah a Koránban említett Ábrahám Könyve.(13)
A Sepher-Ha-Zohar (A Fény Könyve) című óriási összeállítás azonban fontosabb a kabalista filozófia tanulmányozásában . A Zohar szerint, Isten Éden-kerti tartózkodása alatt adta át Ádámnak a bölcsesség Hittitkait, amikor Razael egy könyvet vitt el hozzá. A könyv Adámtól Séthez került, majd pedig Énokhoz, Noéhoz, Ábrahámhoz és később Mózeshez, egyik fő képviselőjéhez.(14) Más zsidó szerzők azonban kijelentik, hogy Mózes először a Sínai hegyen kapta meg a könyvet és utána ismertette a Hetven Vénnel, akik továbbították Dávidhoz és Salamonhoz, később pedig Ezsdráshoz és Nehemiáshoz, végezetül pedig a korai keresztény idők rabbijaihoz.(15)
Eddig az időig a Zohar pusztán szájhagyomány volt, de az elbeszélés szerint ekkor Simon ben Jochai követői papírra vetették. A Talmud elmondja, hogy Simon rabbi és fia, Eliezer, tizenkét évre egy barlangba húzódott, ahol, nyakig ülve a homokban, a szent törvényekről elmélkedett és gyakran meglátogatta őket Éliás próféta.(16) A zsidó legenda hozzáteszi még, hogy ilyen módon fogalmazódott meg és foglaltatott írásba a Zohar nagyszerű könyve, amit Simon fia, Elezier, és titkára, Abba rabbi írt le.(17)
A tizenharmadik század vége az első időpont amikor a Zohar bizonyíthatóan megjelent. Egy spanyol zsidó, Moses de Leon írásba foglalta az anyagot . Dr. Ginsburg írja, hogy de Leon azt állította, rábukkant Simon ben Jochai eredeti írásaira és azokat másolta le. Viszont de Leon felesége és lánya kijelentette, hogy ő maga írta az egészet.(18) Mi az igazság ? A zsidó vélemény erősen megoszlik e kérdésben . Az egyik felfogás azt tartja, hogy a Zohar viszonylag nem régi munka és Moses de Leon írta . A másik nézet szerint viszont roppant régi eredetű . Vulliaud — aki valami ötven oldalon foglalkozott e két nézet összehasonlításával — rámutatott, hogy még ha a Zohar név Moses de Leontól ered is, az abba foglalt gondolatok sokkal régebbiek mint a tizenharmadik század . Találóan teszi fel a kérdést, hogy miként lett volna lehetséges, hogy a középkor rabbijai teljesen új eredetű munkát ősi okmányként fogadjanak el ?(19) A Zohar nyilvánvalóan nem Moses de Leon írása, hanem általa készített összeállítás, amihez nagyon régi időkből származó okmányokból merített. Mi több, amint azt Vulliaud kifejti, a Graetz vezetése alatti ellen-kábalisták azok, akik a Zohar ősiségét tagadják, mert az a céljuk, hogy a Kabala ortodox júdaizmussal való szembenállását bizonyítsák . Theodore Reinach odáig megy, hogy kijelenti : a Kabala „fondorlatos méreg, ami a júdaizmus ereibe szívódik és teljesen ellepi .” Salomon Reinach „az emberi elme egyik legrosszabb tévelygésének" nevezi.(20) A Kabala tanulmányozói aligha vonnák kétségbe e nézetet, de egészen más kérdés azt állítani, hogy a Kabala a júdaizmustól idegen írás . A valóság az, hogy a Zohar főbb elgondolásai igazolásra találnak a Talmudban . Amint a Zsidó Ecyclopædia megállapítja : „a Kabala igazándiból nem mond ellent a Talmudnak" és „sok talmudista zsidó támogatta és tett hozzá .”(21) Adolphe Franck nem habozott úgy jellemezni mint „a júdaizmus szíve és lelke .”(22) „A tizenhetedik és tizennyolcadik század legkiválóbb rabbijainak legtöbbje szilárdan hitt a Zohar szentségében és tanításának tévedhetetlenségében .”(23)
A Kabala ősiségének kérdése tehát valójában jobbára nevek dolga . Aligha tagadhatja bárki is, hogy a zsidók között ősi idők óta él egy titokzatos hagyomány.(24) Tehát, amint Vulliaud megállapítja, „csupán az a lényeg, hogy tudjuk, a zsidó titoktan mikor vette fel a Kabala nevet .”(25) Edersheim leszögezi, hogy :
Tagadhatatlan, hogy Jézus Krisztus idejére már létezett a tantételek és elméletek gyűjteménye, amit gondosan elrejtettek a tömeg elől . Még a közönséges tudósok előtt sem fedték fel, mert féltek, hogy eretnek gondolatokra vezeti őket . A Kabala nevet viselte eme összeállítás és, mint a megjelölés is mutatja, (kabala : kapni, átadni) vallási hagyományokat képviselt, amiket a legrégebbi koroktól továbbadtak, bár az idők folyamán tisztátalan és idegen elemek is keveredtek hozzá.(26)
Elfogadható-e tehát Cougenot des Mousseaux összegzése, miszerint a Kabala régebbi mint a zsidó fajta és a világ első ősatyái által továbbadott hagyaték ?(27) Be kell vallanunk, hogy e feltételezés bizonyíthatatlan, de, minthogy a titkos hagyományok tanulmányozói annyira kedvelik, nem hagyhatjuk figyelmen kívül . A zsidó Kabala maga is támogatja ezt a nézetet, minthogy eredetét az ősatyákhoz, Adámhoz, Noéhoz, Énokhoz és Ábrahámhoz vezeti vissza, kik a zsidók különálló fajtakénti megjelenése előtt éltek . Eliphas Lévi elfogadja ezt a származtatást és elmondja, hogy a Szent Kabala Sét gyermekeinek hagyománya volt, kiket Ábrahám vitt ki Káldeából . Ábrahám volt „Énoch titkainak örököse és az izraeli beavatás atyja .”(28)
Ezen elmélet szerint, melyet az amerikai szabadkőműves, Dr. Mackey is előad(29) Sét gyermekeinek isteni Kabalája mellett létezett egy hűvös Kabala is, Káin fiaié, ami a káldeai napimádó szabírokra szállt, kik a csillagvizsgálat és a varázslás elmélyültjei voltak . Amint tudjuk, a kánaániak foglalkoztak boszorkánysággal Palesztina izraeli megszállása előtt . Egyiptomban, Indiában és Görögországban szintén voltak jövendőmondók és varázspálcával kutatók . Mózes törvényeinek boszorkányság elleni átkozódásai ellenére, a zsidók figyelmen kívül hagyták a figyelmeztetéseket és megfertőzte őket a ragály, minekutána más fajtáktól kölcsönzött és maguk által kieszelt bűvös elméleteket kevertek az általuk örökölt szent hagyományokba . Ezzel egy időben a zsidó kabala elméleti ága a perzsa Magi, az új-Platonisták(30) és az új-Pythagoriánusok filozófiájából is kölcsön vett . Tehát van némi igazság az ellen-kábalisták állításában, hogy a ma ismert Kabala nem tisztán zsidó eredetű .
A titoktant mélyen tanulmányozó, Gougenot des Mousseaux leszögezi, hogy következésképpen két Kabala létezik : az emberi faj ősatyáitól továbbított, ősi szent hagyomány és a gonosz Kabala, amiben a rabbik által saját képzelgéseikkel vegyített, barbár babonákkal kevert szent hagyomány található ami magán viseli bélyegüket.(31) Ez a nézet fejeződik ki az átkeresztelkedett zsidó, Drach, figyelemreméltó munkájában is, amikor arra hivatkozik, hogy :
Az ősi és igaz Kabala elkülönítendő a mai hamis, elitélendő és a Szent Szék által elitélt Kabalától, ami a rabbik műve, kik a Talmud hagyományait is meghamisították és megrontották . A zsinagóga doktorai Mózesig vezetik vissza eredetét, de ugyanakkor elismerik, hogy a benne lévő alapvető igazságok kinyilatkoztatás útján már ismertek voltak a világ ősatyái előtt.(32)
Később Drach idézi Siennai Sixtus (egy másik kikeresztelkedett zsidó, aki dominikánussá vált és V. Pius védelmét élvezte) kijelentését :
Mivel a Szent Római Inkvizíció rendelkezése alapján legújabban minden, Kabalára vonatkozó könyvet elítélnek, az embernek tudnia kell, hogy a Kabala kettős természetű . Az egyik igaz, a másik hamis . Az az igaz és istenfélő, amelyik ...a jelképes értelmezés alapelve szerint világítja meg a szent törvény hittitkait . Következésképpen, az egyház soha sem ítélte el ezt a Kabalát . A hamis és istentelen Kabala bizonyos hazudozó fajta zsidó hagyomány, ami tele van számtalan hiábavalósággal és csalással, és alig különbözik a bűvösségtől. Ez a fajta babona tehát helytelenül neveztetik Kabalának és az egyház az elmúlt néhány évben jogosan ítélte el.(33)
A mai zsidó Kabala kettős megjelenésben tárul elénk: elméleti és gyakorlati . Az előbbi teozófiai elmélkedéssel foglalkozik, az utóbbi pedig gyakorlati varázslattal . Lehetetlen lenne itt bemutatni a kabalista teozófiát, annak minden, Sephiroth-ról, a jó és rossz angyalok tulajdonságáról és szerepéről szóló képzelgéseivel, a démonok természetével foglalkozó értekezéseivel és az ősök őse néven megjelenő Isten — kinek fejéből 400.000 világ kapja fényét — megnyilvánulásának aprólékos részleteivel . „Ezen arc hossza háromszázhetvenszer tízezer világ . » Hosszú Arcnak « nevezik ezt, mert ez a neve az ősök ősének .”(34) Csupán ezen gigantikus arckép hajának és szakállának leírása jelentős részt foglal el a Zoharba tartozó tanulmányban, az Idra Rabában.(35)
A Kabala szerint, a szent írások minden betűje olyan titkot tartalmaz, amit csak a beavatott fejthet meg.(36) Ezzel az értelmezési módszerrel az Ószövetség tételeinek olyan értelmet adnak, ami teljességgel észrevétlen a közönséges olvasó előtt. A Zohar így elmagyarázza, hogy a bárkában egy oroszlán harapás egész életére sántává tette Noét.(37) Jónás, bálnában átélt kalandjait rendkívüli képzeletgazdagsággal mutatja be,(38) míg Elisha és a sunnamita nő gyönyörű történetét elképesztő módon kificamítja.(39)
A gyakorlati Kabalában ezen „megfejtő” módszer theurgiai, avagy varázslási rendszerré egyszerűsül, amiben fontos szerepet játszik a betegségek gyógyítása és ami számok és betűk titokzatos rendszerezése, a Kimondhatatlan Név említése, amulettek és talizmánok alkalmazása, vagy állítólagosan rejtett tulajdonsággal bíró vegyületek által érhető el .
Mindezen elgondolások nagyon régi vallási szertartásokból erednek . Az Isteni Név alkalmazása általi csodatevő tudomány is láthatóan Káldeából származik(40) és a Kabala zsidók általi kisajátítása után vált zsidó a csodatevők sajátos gyakorlatává . Ugyancsak nem tekinthető tisztán zsidó eredetűnek a kiválasztott nép elméletéhez való ragaszkodás sem, ami a talmudista és kabalista írások alapját képezi . Az ókori egyiptomiak hasonlóképpen „Isten által különösen szeretett, egyedi népnek"(41) tartották magukat . Azonban a zsidók kezében ez a felfogás az isteni kegy kizárólagos élvezetének jogkövetelésévé vált . A Zohar szerint „minden izraeli részt kap majd az eljövendő világból,"(42) és elérkezésekor nem kerülnek Douma angyal kezére és küldetnek Pokolra mint a gojok.(43) És csakugyan, még a gojok emberi mivoltát is tagadták . Tehát a Zohar újra elmagyarázza, hogy a Szentírás azon kifejezése, hogy „Jehova Elohim embert teremtett" az jelenti, hogy Izraelt teremtette.(44) A tizenhetedik századi rabbinikus tanulmány, Emek ha Melek, megállapítja : „Boldog emlékű rabbijaink mondták : » Ti zsidók, emberek vagytok, mert lelketek a Legfőbb Embertől ered . De a világ nemzetei nem, mert nekik nem a Szent és Legfőbb Embertől kapott Neschama-juk van (tündöklő lélek), hanem csak Nephesch-ük (lélek) amit Adám Belialtól, a rosszindulatú és szükségtelen embertől kaptak, kit Sammaelnek, a legfőbb ördögnek hívnak «.”(45)
Az emberiség többi részével szemben fenntartott, ezen kizárásos hozzáállással összhangban, a Kabala meghatározó tételét alkotó messiás várást is csakis zsidó érdekeket szolgáló felfogássá tették . De eredetében valószínűleg ez a gondolat sem volt zsidó . A zsidókon kívül minden más népek közötti, ősi titkos hagyományok hívői azt tartják, hogy e hagyomány egy része az elmúlt Aranykorra (amikor az ember gondtalanul élt és a gonoszság ismeretlen volt), az Ember ezt követő bukására és ezen ősi boldogság elvesztésére és végezetére és végezetül mennyei kinyilatkoztatásra vonatkozik, ami megjósolta e veszteség helyreállítását és a Megváltó eljövetelét, aki majd megmenti a világot és visszaállítja az Aranykort . Drach szerint :
A Föld felvilágosult nemzetei között mindig is tanították az önmagát az emberiség tanítója és felszabadítójaként bemutató Ember-Isten hagyományát . Ahogy Suetonius mondta, vetus et constans opinio . Minden korokból és minden helyekről való.(46)
Drach tovább megy és idézi Volney bizonyítását, aki keleten járt és kijelentette :
A régi korok szent és hitregei hagyományai egész Ázsiában elterjesztették egy eljövendő, nagy Közbenjáró hitét — egy jövőbeli Megváltóét, Királyét, Istenét, Hódítóét és Törvényhozóét —, aki majd visszahozza a Földre az Aranykort és megváltja az embereket a gonoszság birodalmából.(47)
E hitre vonatkozólag annyi mondható el bizonyos határozottsággal, hogy a perzsiai Zarathusztra-követők és a zsidók között valóban élt e felfogás . D'Herbelot, Abulfajart idézvén, bemutatja, hogy Krisztus előtt ötszáz évvel Zerdascht, a zoroasztriánusok vezetője megjósolta egy Messiás eljövetelét, kinek születésekor csillag fog feljönni . Azt is elmondta követőinek, hogy a Megváltó szűztől születik és ők fognak először hallani róla és vigyenek Neki ajándékokat.(48)
Drach úgy hiszi, hogy ezt a hagyományt tanították az ókori zsinagógákban, így magyarázván Szent-Pál szavait, hogy a zsidókra „lettek bízva Isten bölcsességei .”
A Kabalát képező szóbeli tantételnek a legmagasztosabb hitigazság volt a célja, mit szüntelenül visszavezetett az ígért Megváltóhoz, az egész ősi hagyományrendszer alapjához.(49)
Drach továbbá megállapítja, hogy a szentháromság tantétele e hagyomány részét alkotta :
Aki jártasságra tesz szert a zsinagóga ősi doktorainak tanításaiban, különösen azokéban akik a Megváltó eljövetele előtt éltek, láthatja, hogy az egy Istenben lévő szentháromság a legrégebbi időktől elfogadott igazság volt előttük.(50)
Vulliaud rámutat, hogy Graetz elismeri e tétel Zoharbeli létezését : „Még egyes olyan tételeket is tanított, amelyek a keresztény szentháromsági dogmára nézve kedvezően tűntek fel.” Majd pedig : „Vitathatatlan, hogy a Zohar utal a szentháromság és a megtestesülés hitére.”(51) Vulliaud még hozzáteszi : „Következésképpen, a szentháromság gondolatának fontos szerepet kellett játszania a Kabalában, mivel határozottan állítható, hogy » a Zohar jellemzője és sajátos felfogása a szentháromság alapelvéhez való kötődés.«”(52) Ezután idézi Edersheim-et, aki elmondja, hogy „a kabalista írásokban adott magyarázatok jó része meglepően hasonlít a kereszténység legfőbb igazságaira.”(53) Úgy tűnik tehát, hogy az ősi titkos hagyomány bizonyos maradványai tovább éltek a Kabalában . A Zsidó Enciklopédia bizonyára akaratlanul támogatja ezt a nézetet, amikor a tizenhatodik századi keresztény kabalistákat gúnyolja, amiért az állították, hogy a Kabala keresztény elemeket tartalmaz, és kijelenti, hogy a Kabala kereszténynek tűnő részei csupán ókori rejtett tantételek.(54) Ebből láthatjuk, hogy mai zsidó tudós forrásokból is az szűrhető le, hogy az ősi szent hagyományok összhangban álltak a keresztény tanítással . De a zsinagóga későbbi tanításában leszűkítették a korábbi bölcsek filozófiáját, hogy megfeleljen a zsidó uralkodó réteg kizárásos rendszerének . Az emberiséget bukáskor elvesztett boldogsága állapotába visszahelyező Megváltó ősi reményét pedig csakis a zsidókat üdvözítő,(55) győzedelmes, mi több, bosszúálló Messiás égisze alatti elképzeléssé alakították.(56) A mai Kabalában állandósított, ezen messiási álmot zavarta meg ezer kilencszáz évvel ezelőtt Krisztus földi eljövetele.
A Megváltó Eljövetele
A tényt, hogy számos keresztény tantétel — mint a szentháromság felfogása, a csodás születés és az Istenség megölése — korábbi vallásokban is megtalálható, gyakran arra használják fel, hogy azt bizonyítsák, Krisztus története csupán különböző ókori mondák újabb változata — mint például Attiszé, Adoniszé vagy Oziriszé — és következésképpen a keresztény vallás a képzeletre alapul . A válasz erre az, hogy Krisztus földi léte történelmi tény és ezt soha egyetlen komoly szakértő sem tagadta . A Drews-hoz és Robertson-hoz hasonló írók próbálkozásai — hogy Krisztus-Mondát állítsanak fel, ami visszhangra talált a szocialista szónokok beszédeiben(57) — annyi szakértő bírálattal találták szemben magukat, hogy nincs szükség további cáfolatukra . Sir James Frazer, aki semmiképp sem vádolható szüklátókörüséggel vagy óhitűséggel, ezt írja ezzel kapcsolatban :
A Jézus történelmi valóságára vonatkozó kételyek véleményem szerint nem méltóak komoly figyelemre. ... Nem kevésbé képtelenség a képzelet világába taszítani a kereszténység alapítóját — amint azt egyesek szerenék — mint valótlan személyként feltételezni Mohamedet, Luthert vagy Kálvint.(58)
Nem azt mutatja-e e tény, hogy a korábbi vallások előrevettették Krisztus életének bizonyos körülményeit — amint azt Eliphas Lévi megfigyeli —, hogy a régiek megsejtették a keresztény hittitkokat?(59)
Azok számára tehát, kik hűek voltak az ősi hagyományhoz, Krisztus megjelenése a világgal egyidős jövendölés beteljesülése volt . Következésképpen, a bölcsek messze földről eljöttek, hogy a betlehemi újszülöttnek hódoljanak és amikor látták csillagát a keleti égen, kitörő lelkesedéssel örvendeztek . Krisztusban nemcsak a zsidók született királyát látták, hanem az egész emberiség megváltóját is.(60)
E nagyszerű remény fényében teljes magasztosságában látható az a csodás betlehemi éjszaka . A látók korokon keresztül fürkészték a Megváltó eljövetelét és lám, egyszer csak itt volt . De nem az izraeli hatalmasok, a főpapok és az írnokok előtt tárult fel születése, hanem az eget és nyájaikat figyelő szerény pásztorok előtt. És ezen egyszerű hitű emberek az angyaloktól „a nagy öröm jó híréről” hallván — hogy megszületett a Megváltó, Krisztus, az Úr —, egyszeriben a jászolban fekvő újszülötthöz siettek és Isten magasztalásával és dicséretével tértek vissza. Ugyanígy, Izrael hivői, Simeon és a jövőlátó Anna, előtt is egyetemes jelentőségében tűnt fel a nagy esemény és a békében elváló Simeon tudta, hogy szemei az üdvözülést látták, ami „a népet megvilágosító fény és Izrael népének dicsősége lesz .
De az ősi hagyományokat a zsidó fajta kizárólagos előnyére fordító zsidók és az önmagukat e hagyomány népének egyedüli őreivé tévő rabbik számára a beteljesülés módja szükségszerűen ellenszenves volt . Egy csillogó messiás helyett — kit nekik kellett volna bemutatniuk a nép előtt —, a nép között született a Megváltó, kit Jeruzsálembe hoztak, hogy bemutassák az Úrnak . Mi több, az idő múlásával e Megváltó a szegények és a szerények között hirdette igéjét és kijelentette, hogy királysága nem e világi . Ez pontosan az volt, amiről Mária beszélt, amikor azt mondta, hogy Isten „szívük képzeletében szórta szét a büszkéket” és „letaszította a hatalmasokat helyükről és felemelte az alacsony rangúakat .” Krisztus tehát kétszeresen is utálatos volt a zsidó uralkodó réteg előtt: mert a kapu egész emberiség előtti megnyitásával megtámadta fajtájuk kiváltságát, a szent tantételek mindenki előtti feltárásával és kizárólagos ismereti igényük lerombolásával pedig kasztjuk kiváltságát .
Ha nem ebből a szempontból vizsgáljuk, sem az írnokok és a farizeusok Urunkkal szemben tanúsított ellenségességét, sem pedig a Krisztus által ellenük emelt vádakat nem érthetjük meg pontosan . „Átok rátok törvényismerők! mert elvettétek a tudás kulcsát . Tenmagatok nem léptetek be, de gátoltátok azokat, kik belépni kívántak. ... Átok rátok írnokok és farizeusok, ti képmutatók! mert bezártátok az emberek előtt a Mennyek Országát . Merthogy sem ti magatok nem mentek be, sem pedig azokat elviselni nem tudjátok, kik bemenni lépnek .” Mit értett Krisztus a tudás kulcsa alatt ? Világos, hogy a szent hagyományt, ami, mint Drach írja, előrevetítette a kereszténység tantételeit.(61) A rabbik voltak azok, akik megrontották e hagyományt és így „ezen álnok doktorok bűne abból állt, hogy elleplezték az emberek elől a szent könyvek hagyományos értelmezését, amely által a nép Jézus Krisztus személyében felismerhette volna a Megváltót .”(62) Azonban sok ember így is felismerte őt, sőt, a sokaság ruháját megszaggatva üdvözölte és így kiáltott : „Hozsanna néked Dávid fia ! Áldott ő, ki az Úrnak nevében jő .” Azon írók, kik félrevezetett népítéletként említik Barabás Krisztus helyetti felmentését, elsiklanak ama tény felett, hogy a választás nem önindíttatásra történt . A főpapok voltak azok, akik Krisztust megszabadították az „irigységtől” és „arra ösztönözték a népet, hogy Pilátus inkább Barabást adja ki nekik .” Ezután az emberek engedelmesen kiáltották : „feszíttessék keresztre ! ”
Ugyanígy, a rabbik voltak azok, akik — miután a beteljesülés pillanatában elleplezték az emberek elől a szent hagyomány jelentését — később mérget oltottak a jövő nemzedékek gondolatába . Nemcsak a Kabalában, de a Talmud korai kiadásaiban is utálatos rágalmak érik Krisztust és a kereszténységet . Barcley írja, hogy bennük
Urunk és Megváltónk „az,” „egy olyan,” „egy bolond,” „a leprás,” „Izrael csalója,” stb . Erőfeszítéseket tesznek rá, hogy bizonyítsák, Jézus Joseph Pandira fia, Máriával kötött házassága ellőttről . Csodáit boszorkányságnak tulajdonítják, mit Egyiptomból hozott a bőre alatt . Azt mondják róla, hogy húsvét előestéjén megkövezték és felakasztották. Követőit eretneknek bélyegezik és gyalázatos nevekkel illetik. Erkölcstelen cselekedetekkel vádolják őket és bűnös könyvnek nevezik az Újtestamentumot . Az e tárgykörre vonatkozó hivatkozások irtózatot és gyűlöletet fejeznek ki.(63)
Az ember hiába keresné az ilyen szakaszokat a Talmud angol vagy francia kiadásában, mert ezeken a nyelveken nem jelent meg teljes fordítás . Ez nagy jelentőséggel bír . Míg minden fontosabb vallás szent könyve kapható nyelvünkön és bárki előtt nyitva áll, addig a mai júdaizmus alapját képező írás el van zárva a nyilvánosság elől . Elolvashatjuk a Koránt, a Dhammapadát, a Sutta Nipatat, a Zend Avesztát, a Shu Kinget, Manu Törvényeit, a Bhagavadgítát, de a Talmudot, azt nem . A Talmud nem talált helyet a Kelet szent könyveinek hosszú sorában . Ami a közönséges olvasó számára elérhető, az egyrészt zsidó és zsidóbarát írók megfontoltan válogatott, vagy megtisztogatott összeállítása, másrészt pedig zsidó-ellenesek kiadványa, amire kockázatos lenne támaszkodni . A Rodkinson által készített alapvető angol fordítás nagyon hiányos és sehol sem jelöli a könyveket, így lehetetlen kikeresni az egyes kitételeket.(64) A Jean de Pauly által készített francia fordítás azt állítja, hogy a teljes 1520-as Velencei Talmudot tartalmazza, de ez egyáltalán nem így van.(65) A fordító az előszóban maga is elismeri, hogy kihagyott bizonyos „steril elmélkedéseket” és, hogy mindvégig megkísérelte lecsökkenteni „bizonyos, fülünket sértő kifejezések durvaságát .” Ez természetesen végtelen szabadságot adott neki, oly annyira, hogy a hebraistáknak (kiknek művét ajánlotta) esetleg nem tetsző összes szakaszt csenden kihagyta . Úgy tűnik azonban, hogy a Jean de Pauly által készített Kabala fordítás az teljes.(66) Egy hiteles és becsületes angol vagy francia teljes Talmud fordítás tehát még várat magára .
Mi több, még a héber tanulmányozóknak is bizonyos megkülönböztető bánásmódot kell tanúsítaniuk ha a Talmud eredeti szövegét kívánják megtekinteni. A tizenhatodik században — amikor a héberség tanulmány általánossá vált a keresztények között — a Talmud társadalom és keresztény-ellenes kitételei felkeltették a cenzorok figyelmét, így az 1581-es Bâle Talmudból kihagyták a legvisszataszítóbb szakaszokat és az Abodah Zara értekezés teljes egészét.(67)
Az ezt követő, 1604-es krakkói kiadásban a zsidók visszahelyezték ezeket a részeket, ami akkora méltatlankodást keltett a héberség keresztény tanulmányozói között, hogy a zsidók megriadtak . Ennek megfelelően, az 1631-es lengyelországi zsidó szinódus elrendelte, hogy a sértő részek újból kitöröltessenek, de helyükre köröket tettek, hogy a rabbik szóban mondják el a fiatal zsidók oktatásakor.(68) Ettől fogva, egy ideig gondosan megcsonkították a Talmudot, tehát ha valaki az eredeti szöveget akarja tanulmányozni, ajánlatos az 1520-as Velencei Talmudhoz, vagy a legújabb kiadásokhoz fordulnia. Minthogy napjainkban a zsidók már nem tartanak a keresztényektől, úgy mondják, a Talmud minden kitételét újra eredeti alakjában jelentetik meg és már csak meg sem kísérlik annak bizonyítását, hogy azok nem a kereszténység alapítójára vonatkoznak .
Így a Zsidó Enciklopédia elismeri, hogy Jézusra vonatkozó, középkori eredetű zsidó legendák találhatók a Talmudban, a Midrashban és „a Jézus életében (Toledot Yeshu) . Mindezen források arra hajlanak, hogy házasságon kívüli születés, varázslás és szégyenteljes halál neki tulajdonításával, kicsinyítsék le Jézus személyét .”(69)
Az említett Toledot Yeshu, avagy Sepher Toldos Yeschu című középkori eredetűnek feltüntetett mű valószínűleg sokkal régebbről ered . Eliphas Lévi azt írja, hogy „a zsidók által nagyon réginek tartott Sepher Toldost — mit oly gondosan elrejtettek a keresztények elől, hogy hosszú ideig előkeríthetetlen volt — Raymond Mortin, a Prédikáló Testvérek Rendjének tagja idézi először, a tizenharmadik század vége felé. ... Nyilvánvalóan olyan rabbi írta ezt a könyvet, aki a Kabala hittitkainak beavatottja volt .”(70) Tehát akár már hosszú századokkal napvilágra kerülte előtt is létezett, akár egy tizenharmadik századi rabbi által összefüggő szöveggé szőtt zsidó hagyományok együttese volt, a Toledot Yeshuban foglalt gondolat legalábbis a keresztény kor második századáig vezethető vissza . Origen, a harmadik század közepén Celsus kereszténység elleni támadására válaszolva, zsidó forrásokat idézvén megemlít egy botrányos történetet, ami nagyon hasonlít a Toledot Yeshura.(71) Nyilvánvaló tehát, hogy a Toledot Yeshuban foglalt legenda már régóta élt a zsidók között, de maga a könyv csak akkor került a keresztények kezébe, amikor Raymond Martin latinra fordította . Luther később német nyelven Schem Hamphorasch címmel összegezte a könyvet . Wagenseil és Huldrich 1681-ben és 1705-ben megjelentette latin fordítását.(72) De megtalálható Gustave Brunet Evangiles Apocriphes című kiadványában is, francia nyelven .
Bármennyire is visszataszító leírni e szentségtörő mű részleteit, be kell mutatnom fő vonalait, hogy nyomon követhessük a keresztény-ellenes titkos hagyományt, mely láthatóan napjainkig fennmaradt . Röviden tehát, a Toledot Yeshu a legtisztességtelenebb részletekben tárgyalja, hogy Miriam egy Betlehemi fodorász(73), egy Jochanan nevű fiatal ember jegyese volt, de elcsábította a feslett Joseph Panther avagy Pandira és fiú gyermeke született, akit Johosuah-nak avagy Jeschunak nevezett el . A Sota és a Sanhedrim talmudista szerzői szerint Jeschu gyermekkorában Egyiptomba került, ahol beavatták a papok titkos tantételeibe és palesztinai visszatérte után bűvösségre adta magát.(74) A Toledot Yeshu azonban tovább megy és elmondja, hogy férfi korát elérvén, Jeschu felfedezte törvénytelenségének titkát . Ennek következtében kiűzték a zsinagógából és így Galileába menekült . Na mármost, a templomban volt egy kő, amire rá volt vésve a Tetragrammaton avagy Schem Hamphorasch, mármint Isten Kimondhatatlan Neve . A követ Dávid király találta, amikor a templom alapjait rakták és ő helyezte el a Szentek Szentélyében . Tudván erről, Jeschu visszatért Galileából és a Szentek Szentélyébe férkőzve elolvasta a Kimondhatatlan Nevet és egy pergamen darabra írta, amit azután a bőre alá rejtett . A név használatával azután csodákat tudott tenni és meggyőzte az embereket, hogy ő Isten Ézsaiás által megjövendölt fia . Júdás segítségével a zsinagóga bölcseinek sikerült elfogniuk Jeschut, kit azután a kis és nagy szinhedrin elé vezettek, ahol megkövezésre és akasztásra ítéltek .
Ez Jézus története a kabalisták szerint, mit nemcsak a keresztény hagyománnyal kell összevetni, hanem a muzulmánnal is . Talán nem eléggé ismert, hogy a Korán, bár tagadja Krisztus isteni mivoltát és keresztre feszítésének tényét,(75) mindazonáltal felháborodottan elítéli a zsidók által terjesztett, róla szóló hírhedt legendát és gyönyörű nyelven megerősíti a kinyilatkoztatás és a szűznemzés tantételét.(76) „Emlékezz az angyalok szavára, » Óh Mária! bizony téged választa az Isten és megtisztíta és kiválaszta Téged a földnek asszonyai közül. « Emlékezz az angyalok szavára, » Óh Mária bizony Néked mondá az Isten az ő szavát : legyen a neve Messiás, Mária fia Jézus, jeles e világban és a következőben és egyike azoknak, kik közel állnak az Istenhez «.”
A Korán tehát tisztának és szűznek tünteti fel Jézus anyját — a zsidók voltak azok, akik súlyos rágalommal illették Máriát . Magát Jézust úgy mutatja be, mint aki „a Szentlélekkel erősítette” magát, a zsidókat pedig megrója amiért elutasították „Isten Apostolát,” aki megkapta „az Evangéliumot és annak útmutatását és a korábbi Törvény megerősítő fényét .”
Tehát a kereszténység születését átélő századokban — bár más keresztény-ellenes írók is az új hit ellen fordultak — a zsidókra hárult, hogy elindítsák az alapitó befeketítésének hadjáratát, miközben a mohamedánok máig is a világ nagy tanítójaként tisztelik őt.(77)
Az Esszenek
A mai írók finomabb eszközt vesznek igénybe a kereszténység lejáratására és az Urunk isteni mivoltában való hit aláásására . Főként zsidók e szerzők, kik annak bizonyítására vállalkoztak, hogy Jézus az esszenek szektájába tartozott . E csoport már Krisztus születése előtt létezett Palesztinában és minden vagyont közös tulajdonban tartva, aszkéta módon élt . A zsidó történész, Graetz, kijelenti, hogy Jézus egyszerűen magára vette az esszenek fő jellegzetességeit és, hogy a korai kereszténység „nem volt több, mint az esszenek felfogásának hajtása .”(78) A megkeresztelt zsidó, Dr. Ginsburg egy röplapon(79) részben megerősíti ezt a nézetet és bemutatja az e tárgykörben előadott bizonyítékok legtöbbjét. Maga pedig annak a véleménynek ad hangot, hogy „aligha kétséges hogy megváltónk e szent barátokhoz tartozott .”(80) Tehát azután, hogy a Toledot Yeshuban és a Talmudban varázslónak bélyegezték, a zsidó hagyomány most azzal akarja magyarázni csodatetteit, hogy csupán gyógyító volt . Amint majd látni fogjuk, ez a felfogás a titkostársaságokon keresztül napjainkig él . Természetesen, ha ez igaz lenne és Krisztus csodái csupán a természeti törvények ismeretének eredménye lett volna és tantételei egy szektától erednének, akkor isteni hatalmának és küldetésének elgondolása egyszeriben szerte foszlana . Ezért szükséges, hogy rámutassunk a téveszmékre és a kifejezett rosszindulatra, amik az esszenkénti azonosításának alapjai .
Csak a szentírást kell gondosan tanulmányoznunk ahhoz, hogy felismerjük, Krisztus tanításai teljesen eltértek az esszenek felfogásától.(81) Krisztus nem szektában élt, hanem, amint Dr. Ginsburg maga is rámutat, kocsmázók és bűnösök között . Az esszenek nem jártak templomba, Krisztus pedig gyakran volt ott . Az esszenek elvetették a bort és a házasságot, míg Krisztus, jelenlétével jóváhagyta azt és a canai esküvőn borrá változtatta a vizet . Emellett, Dr. Ginsburg figyelmen kívül hagyja a legfontosabb pontot, mármint hogy az esszenek alapvető különbsége volt, hogy a többi zsidó szektától eltérően, ők elvetették és meggyalázónak tartották a felkenést. Ugyanakkor Krisztus nemcsak hogy megdicsérte a neki olajat hozó asszonyt, de megrótta Simont mulasztásáért : „Te nem kented fel fejemet olajjal, de ez a nő felkente lábamat” Nyilvánvaló, hogyha Krisztus esszen lett volna, de ez alkalommal eltért volna szokásától, hogy ne sértse meg a nő érzelmeit, akkor megértette volna, hogy Simon miért nem kente fel és Simon is mentségül hozta volna a szekta elveit . És ha követői esszenek lettek volna, bizonyára tiltakoztak volna szokásuk megsértése miatt, nem pedig csak az olaj drágaságára hivatkoztak volna kibúvóul .
Dr. Ginsburg következtetéseinek legfélrevezetőbb része amikor az esszenek kommunista tételeit Krisztusra ruházza . Ez különösen fontos pont ha figyelembe vesszük, hogy erre a hamis feltételezésre épül az úgynevezett keresztényszocializmus . „Az esszenek — írja — mindent közös tulajdonban tartottak és az egyik barátot tették meg gondnokká, hogy a közös vagyont igazgassa. Így tettek a kezdeti keresztények is (Cselekedetek II. 44, 45, IV. 32-4; János XII. 6, XIII. 29) .” Tökéletesen igaz, hogy a korai keresztények Krisztus halála után csoportba szerveződtek, ahol minden közös volt . Ezt a Cselekedetek előbbi hivatkozása is bizonyítja, de sehol nincs a legcsekélyebb bizonyítéka sem, hogy Krisztus és hívei az esszenek elvét követték volna . Szent János evangéliumának magányos kitétele, melyet Dr. Ginsburg nézetének alátámasztására idéz, alamizsna zsákra is vonatkozhat, vagy bizonyos költségekre szánt pénzalapra, nemcsak a pénzbeni vagyon közösségére. Még kevesebb bizonyíték van arra, hogy Krisztus a világ előtt a kommunizmus szó-szólója lett volna . Amikor egy vagyonos fiatalember megkérdezte tőle, mit tegyen, hogy örök életet nyerhessen, Krisztus azt válaszolta, hogy kövesse a parancsolatokat . Amikor a fiatalember azt kérdezte, mi többet tehetne még, Krisztus azt válaszolta : „Ha tokéletes akarsz lenni, menj és add el amid van és adakozz a szegények javára .” Önkéntes lemondás és nem pedig közösítés volt a tanács azok számára, akik Istennek akarták ajánlani életüket . A szerzetesek és az apácák mindig is ezt tették, de ennek semmi köze az esszenek kommunista rendszeréhez .
Dr. Ginsburg elmondja még : „Az esszen felfogás minden tagot azonos szintre tett, megtiltotta az egymás fölötti hatalmat és kölcsönös szolgálatot írt elő. Ezt tette Jézus is (Máté XX. 25-8, Márk IX. 35-7, X. 42-5) . Az esszen felfogás azt parancsolta követőinek, hogy senki földi halandót ne szólítsanak úrnak . Krisztus úgyszintén (Máté XXIII. 8-10)” Az igazság az, hogy Krisztus határozottan támogatta a hatalom gyakorlatát . Nemcsak a gyakran idézett „adassék meg a császárnak ami a császáré” kijelentésében, hanem a százados beszédének jóváhagyásában is: „Hatalmi ember vagyok és katonák vannak parancsnokságom alatt . Ha azt mondom valamelyiknek, menj, akkor megy . Ha azt mondom egy másiknak, gyere, akkor jön. Ha azt mondom a szolgámnak, tedd ezt, akkor ezt teszi .” Krisztus mindenütt dicséri a hűséges szolgát és az úrnak való engedelmességre int . Ha kikeressük Máté evangéliumának azon részeit, melyekre Dr. Ginsburg hivatkozik, azt találjuk, hogy nemcsak hogy eltorzította a kitétel értelmét, de a szavak rendjét is felcserélte . A zsidó rabbikat elítélő mondat így hangzik : „De ne legyen a ti nevetek rabbi, mert van ki fölöttetek áll, még Krisztus is, és ti mind testvérek vagytok. . . És ne hívjanak benneteket úrnak sem, mert van ki uratok, még Krisztus is . De ő, ki legnagyobb köztetek, legyen szolgátok .” Tehát az nem volt megtiltva az apostoloknak, hogy valakit úrnak szólítsanak, csak az, hogy magukat ne nevezzék úrnak . Mi több, a görög szövegben azt láthatjuk, hogy a kitételnek vallási, nem pedig társadalmi értelme van . Az úr szava az első versben 
értsd : tanító, a másodikban meg 
ami szószerint annyit jelent, útmutató . A szolga szó pedig 
. Amikor a Szentírás társadalmi értelemben használja az úr és a szolga kifejezést, az úr szava 
, a szolgáé meg 
. Dr. Ginsburg figyelemmel lehetett volna erre a különbségre és arra, hogy a kérdéses kitétel így nem támasztja alá következtetését . Valójában úgy tűnik, hogy egyes apostolok szolgálókat tartottak, mert Krisztus dicséri őket, amiért szigorú kötelességtudatot követeltek meg :
Ki mondja közületek szántó vagy tehenet etető szolgájának mikor hazajön a mezőről, hogy menj és ülj le enni ? Nem inkább azt mondja neki, készíts vacsorát és gyürkőzz és szolgálj míg nem ettem és ittam és utána majd te ehetsz és ihatsz ? Megköszöni szolgájának, hogy megtette amit parancsolt neki? Nem hiszem.(82)
Csupán ez a szakasz elegendő lenne annak bizonyítására, hogy Krisztus és apostolai nem közösségben éltek, ahol minden közös volt, hanem életük társadalmirendjének szokását követték, bár bizonyos szabályokat vettek fel, mint például, hogy csak egy ruhájuk volt és útjaikra soha nem vittek magukkal pénzt. Az esszen tanítás és a hegyi beszéd Dr. Ginsburg által említett hasonlóságai nem a szekta szokásaira vonatkoznak, hanem az emberi életvezetés általános szabályaira: alázatosság, szerénység, könyörületesség, stb .
Ugyanakkor az is világos, hogy bár az esszenek általánosságban megfeleltek a Krisztus által lefektetett szabályok némelyikének, bizonyos tanaik teljesen szemben álltak Krisztus és a korai keresztények felfogásával. Különösen ilyen volt azon szokásuk hogy a felkelő naphoz imádkoztak, meg, hogy nem hittek a test feltámadásában.(83) Szent-Pál rendkívül elítélte az önmegtagadást, az esszenek alapvető tantételét, figyelmeztetvén a barátokat, hogy később „majd némelyikük elszakad hitétől és átadja magát csábító szellemeknek és ördögi tanításoknak. ... megtiltván a házasodást és a hústól való tartózkodást parancsolván, mit Isten teremtett, hogy köszönettel elfogadják kik hiszik és ismerik az igazságot. Minthogy Isten minden teremtménye jó és semmit sem szabad visszautasítani ha az köszönettel elfogadandó. ... Ha a testvérek emlékezetébe vésed ezt, Jézus Krisztus jó papja leszel .”
Ebből az feltételezhető, hogy bizonyos esszen tanítások beszivárogtak a keresztény közösségekbe és a Krisztus igaz tanítására emlékezők veszélyes eltévelyedésnek tartották őket .
Az esszenek tehát nem keresztények voltak, hanem egy titkostársaság tagjai, amelynek négy beavatási fokozata volt, miknek keretében rettenetes esküt kellett tenniük a szent hittitkok megtartására . És mik voltak ezek a hittitkok, ha nem a titkos zsidó hagyomány, amit ma Kabalaként ismerünk? Dr. Ginsburg fontos felvilágosítást tesz az esszenekről amikor egyik kitételében az esszenek azon kötelességére utal, hogy senki előtt fel ne fedjék a titkos tanokat....gondosan őrizzék meg szektájuk könyveit és az angyalok neveit, meg a Tetragrammatonnal, az Isten és az angyalok teozófiába foglalt neveivel és a világeredet-elmélettel kapcsolatos hittitkok neveit . A világeredet elmélet szintén fontos szerepet játszott a zsidó titokkutatok és kabalisták között .”(84) Láthatóan az az igazság, hogy az esszenek kabalisták voltak, bár nyilvánvalóan a magasztosabb fajtából . A birtokukban lévő Kabala nagyon valószínűen kereszténység előtti korból maradt rájuk és nem szennyezte meg a rabbik által Krisztus halála után elindított keresztény-ellenes irányzat.(85)
Az esszenek azért fontosak könyvünk tárgykörében, mert az övéké az első olyan titkostársaság, melytől közvetlen vonal vezet napjainkig . De ha ebben a békés kozosségben nem is fedezhető fel keresztény-ellenes hajlandóság, ugyanez már nem mondható el a következő álkeresztény szektáról, mely, miközben kereszténynek vallotta magát, az elferdített Kabala mérgét oltotta a keresztény tanokba és attól kezdődően a keresztény egyházat kettészakító hibák fő forrása volt.
A Titokkutatók
A titoktudók (gnostikos) gyűjtőnéven ismert szekták tanai okozták a kereszténység első szakadását . Tisztább alakjában a titoktudók tana a hit örök igazságok ismerete általi kiegészítését célozta és azt, hogy a korábbi hitekkel kapcsolatot teremtve szélesebb értelmet adjon a kereszténységnek . „Hit, miszerint az istenség minden nemzet vallási intézményében kinyilvánítást nyert,"(86) tehát egyfajta egyetemes vallásfelfogáshoz vezetett, ami minden hit isteni elemét magába foglalta .
Azonban a titoktudók tana — amint a Zsidó Enciklopédia rámutat — „hosszú idővel kereszténnyé válását megelőzően zsidó jellegű volt .”(87) Matter Szíriát és Palesztinát jelöli meg bölcsőjéül, Alexandriát pedig azon központjául, amely a kereszténységgel való szövetsége idején kihatással volt rá . E hatás megint csak túlnyomó részt zsidó természetű volt. Alexandria két vezető zsidó filozófusa, Philo és Aristobulus, „teljes szívvel atyái ősi hitéhez kötődvén, úgy döntött, hogy más rendszerek zsákmányával ékesíti azt, és megnyitja az utat a júdaizmus hatalmas hódítása előtt .”(88) A zsidóknak mindig is szokása volt, hogy más fajtáktól és vallásoktól kölcsön vegyék ami céljaikra hasznos . A Kabala, mint láthattuk, ilyen, különböző eredetű elemekből áll és benne találjuk a titoktudók tanának alapvető ősét . A szabadkőműves Ragon adja meg ennek nyitját : „A Kabala a titokkutató tudományok kulcsa . A titoktudók kabalistáktól születtek .”(89)
Merthogy a Kabala sokkal régebbi mint a titoktudók. A mai történészek, kik csupán a Zohar Moses de Leon általi, tizenharmadik századi megjelentetésétől, vagy a tizenhatodik századi Luria iskolától számítják a Kabala eredetét, elhomályosítják a roppant fontos tényt, amit a zsidó bölcsek mindig is világosan felismertek.(90) A Zsidó Enciklopédia, bár tagadja a Kabala és a titoktudók tana közötti kapcsolat bizonyosságát, mindazonáltal elismeri, hogy az ellen-kabalista Graetz vizsgálatait „új alapokon tovább kell folytatni” és rámutat, hogy „az egyiptomi, káldeai, júdeai és görög műveltség furcsa egyvelegétől kavargó, első századi, vagy korábbi, Alexandria adta ezen titokkutató filozófia táptalaját és magvait.”(91) De, minthogy Alexandria ebben az időben a titoktudóknak is otthont adott, nyilvánvaló az előbb felsorolt, azonos alkotó elemekből kialakult titoktudás és a Kabala rendszere közötti kapcsolat . Következésképpen igaza van Matternek amikor azt állítja, hogy a titoktudás nem kereszténységből való kiszakadás volt, hanem több rendszer egyesítése, amibe néhány keresztény elemet is iktattak . Az így kialakult titoktudás célja tehát nem az volt, hogy keresztényesítse a Kabalát, hanem az, hogy tiszta és egyszerű tanainak teozófiával, mi több, mágiával való összekeverése által kabalásítsa a keresztény hitet . A Zsidó Enciklopédia idézi azt a véleményt, miszerint „a titoktudók (zsidó titoktanhoz közelálló mozgalom) központi tétele nem más, mint kísérlet a lélek kiszabadítására és Istennel való egyesítésére .” De láthatóan „hittitkok, varázsigék, angyalok nevei, stb. igénybevétele által” kívánták ezt elérni és nyilvánvaló, hogy még a tudástan ezen szakasza is mennyire eltért a keresztény hittől és, hogy a zsidók mágikus Kabalájával azonosult .
Mi több, a titoktudók alapítójaként általánosan elfogadott személy, a Simon Mágus néven közismert zsidó nemcsak hogy kabalista titokkutató volt, de bevallottan varázsló is, aki zsidók csoportjával — köztük tanítója, Dositheus, és követői, Menander és Cerinthus — megszervezte a hittitkok papságát és titkos tudományokat és ördögűzést folytatott.(92) Ez a Simon volt az, akiről az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk, hogy „megbabonázta Szamária népét — azt terjesztvén magáról, hogy valami nagyszerű ember, kire a legkisebbtől a legnagyobbig mindenki hallgatott, mondván, az Istennek nagy hatalmasa ő” — és aki pénzzel akarta megvenni a kézrátétel hatalmát . És valóban, a varázsigéitől és elragadtatásaitól megszállott Simon halmozási mániába fordult és isteni címeket követelt magának és az egész világ imádatára vágyott . A korabeli legenda szerint végül is Néró varázslója lett és Rómában öngyilkosságot követett el.(93)
A boszorkányság keresztény kor első századábani, zsidók közötti elterjedtségét mutatják az Apostolok Cselekedetének más szakaszai is . Paphosban a „hamis próféta” zsidó, Bar-Jesus, kit úgy ismertek mint „Elymas a varázsló,” szembeszállt Szent-Pál tanításával és a következő szitkot kapta : „Óh te szövevényekkel és rosszasággal teli gyermeke az ördögnek ! Te, minden jóságnak ellensége, nem hagysz-e fel az Úr igaz útjainak megrontásával?"
A megrontás a titoktudás összes elfajzott változatának alapgondolata. Eliphas Lévi szerint bizonyos titoktudók szertartásaikba iktatták az keresztény hittitkok azon szentségtörését, ami a középkori fekete mágia alapjává vált.(94) A gonosz napjaink forradalmi mozgalmában oly fontos szerepet játszó dicsőítése alkotta az ophitisták hitvallását, kik a kígyót (
) imádták, mert az fellázadt Jehova ellen, kit a kabalista szóhasználatban demiurgus-nak(95) neveznek . A gonoszt magasztalták a káinisták is, kik Káint dicsőítették, kit Szodoma és Gomora két lakójával, Dathannal és Abiramma1, meg Júdás Iskariottal együtt a demiurgus nemes áldozatának tartottak.(96) A társadalmi és erkölcsi rend iránti gyűlölettől éltetve, a káinisták „minden embert Isten munkájának lerombolására és mindenféle aljasság elkövetésére hívtak .”(97)
Ezek az emberek tehát nemcsak a kereszténység ellenségei voltak, hanem az óhitű júdaizmusé is, minthogy különösen a zsidók Jehovája ellen irányították gyűlöletüket. Egy másik titoktudó szekta, a karpokratisták, az alexandriai Karpokratész és fia, Epiphanus (ki belehalt kicsapongásaiba és kit istenként tiszteltek(98)) követői szintén megvetéssel viseltettek minden írott — keresztény vagy mózesi — törvénnyel szemben és csakis a 
avagy a minden nemzet nagy embereinek (Plató, Püthagorasz, Mózes, Krisztus) adott tudást ismerték el, ami „megszabadítja az embert mindattól, amit a közönségesek vallásnak neveznek” és „Istennel teszi egyenlővé .”(99)
Tehát a második századi karpokratistáknál már megtaláljuk az ember istenítésére való hajlamot, ami a titkostársaságoknak és napjaink látnok szocialistáinak fő tételét képezi . Most már elkezdődik a háború a két vetélkedő alapfelfogás — az Isten felé nyúló ember keresztény tanítása, és az Istenné váló ember titkostársasági tétele — között . Ez utóbbinak már nincs szüksége magasztos kinyilatkoztatásra és útmutatásra, csupán saját természetének törvényeire . És mivel e természet már maga is isteni, minden ami tőle ered dicséretes és általában bűnnek tekintett cselekedetek nem elitélendők. Az effajta észszerűséggel, a karpokratisták nagyjából ugyanarra a következtetésre jutottak az eszményi társadalmi rendszert illetőn, mint a mai kommunisták . Epiphanus azt tartotta, hogy, mivel a természet maga felfedi a közösség alapelvét és minden dolgok egységét, a természet ezen törvényeivel ellenkező emberi törvények a dolgok szabályos rendjének vétkes megszegései . Mielőtt e törvényeket az emberiségre kivetették, minden közös volt — a föld, a termények, nők . Egyes korabeliek szerint a karpokratisták ezen ősi rendhez tértek vissza és asszonyközösséget vezettek be és mindenféle szabadosságnak adták át magukat .
Egy másik titoktudó szekta, az antitactianusok, ugyanezt az emberi természetnek hódoló felfogást követvén, a minden hasznos vallás és törvény elleni lázadást és a test kielégítésének szükségességét tanította . Az észak-afrikai adamiták egy lépéssel tovább mentek a természethez való visszatérésben és vallásos szertartásaikkor minden ruhaneműt levetettek, hogy az éden-kerti ősi ártatlanságot jelképezzék . A tizenötödik századi német adamiták is hasonlóképpen cselekedtek.(100)
Eliphas Lévi azt írja, hogy az „anyag átszellemítése ürügyén, ezek a titoktudók a szellemet anyagosították, a legfelháborítóbb módokon. ... Mint a felépített rend lázadói, ... érzéki szenvedélyek titokkutatói szabadosságával kívánták felváltani a bölcs, keresztény józanságot és a törvény iránti engedelmességet. ... Mint a család ellenségei, kicsapongásaik fokozásával meddőséget kívántak elérni .”(101)
A keresztény hit tanításainak módszeres megrontása útján, a titoktudók azt állították magukról, hogy az evangélium igaz változatát birtokolják, amiben minden más kizárásával hittek.(102) Az ebioniták így Máté evangéliumának megrontott változatát használták, ami a héberek evangéli-umára alapult és korábban a zsidó keresztények előtt ismert volt . A marcosiánusoknak saját változatú Lukács evangéliumuk volt, a káinisták Júdás evangéliumát, a valanti-niánusok pedig Szent-János evangéliumát használták . Amint később majd látni fogjuk, a kereszténység elleni háború során Szent-János evangéliumát különösen felhasználták megrontás céljára .
Természetesen semmi új nem volt e megrontási szellemben . Sok századdal korábban, a próféta Ézsaiás már elítélte ezt : „átok rájuk, kik a gonoszt jónak hívják és a jót gonosznak, kik sötétséggel cserélik fel a fényt és fénnyel a sötétséget!” A titoktudók szerepe viszont az volt, hogy rendszerré tegyék a megrontást és az embereket szektákba csoportosítsák, melyek a felvilágosítás leple alatt működnek, hogy így homályosítsák el az elfogadott erkölcsi és vallási eszméiket . Ebben áll a titkostársaságok történetében viselt szerepük fontossága .
Hogy maguk a titoktudók titkostársaságnak minősíthetők-e, vagy csupán azok hajtásai voltak, az nyitott kérdés . Harmadik századi írókat idézvén, Matter bemutatja annak lehetőségét, hogy hittitkaik és beavatási szertartásaik voltak . Az egyház atyáknak határozottan ez volt a felfogásuk.(103) Tertullian szerint a valentiniánusok tovább vitték, vagyis inkább eltorzították Eleusis hittitkait és a „romlottság menedékeivé” tették őket .(104)
A valentiniánusokról ismert, hogy tagjaikat három osztályra osztották : pneumatikusok, pszichikusok és hylikusok (materialisták) . Basilidesz követőiről is azt tartották, hogy titkos tantételeik voltak, amiket legfeljebb ezerből egy szekta tag ismert . Matter mindebből azt vonja le, hogy :
1) A titoktudók azt vallották, hagy hagyományok útján az apostolok nyilvános írásaiba foglaltaktól magasabb rendű titkos tantételek birtokosai .
2) E tantételt nem fedték fel mindenki előtt .
3) E tantételt jelképek útján adták tovább, amint azt az ophitisták diagramja is bizonyítja .
4) Tantétel átadó közléseikben Eleusis hittitkainak szertartásait és próbatételeit utánozták.(105)
Titkos, szóbeli hagyomány (akár Kabala, akár néven) birtoklásának állítása megerősíti a titoktudók kabalistakénti besorolását és megmutatja mennyire elszakadtak a keresztény tanoktól . Merthogy — még ha csak ezen „külön tantétel a beavatatlanok és a beavatottak számára” felfogásában is — a titoktudók pontosan azt a rendszert állították vissza, amit a kereszténység eltörölni jött.(106)
Maneskövetők
Amint láttuk, a titoktudó szekták a rejtett tantételek leple alatt többe-kevésbé felforgató célokért tevékenykedtek. Manes perzsa követői egy évszázaddal később ennél is messzebb mentek és hasonló hajlamú szektájukat még közelebb vitték titkostársaság szervezetéhez .
Cubricus avagy Corbicius, a manesizmus alapítója, Babilóniában született, isz. 216 körül . Azt mondják, gyerekkorában egy gazdag ctesiphoni özvegy megvette rabszolgának, majd felszabadította és halálakor nagy vagyont hagyott rá . Egy másik történet szerint — merthogy Manes egész története legendákon alapszik — egy gazdag öreg nőtől örökébe kerültek egy Scythianus nevű szaracén könyvei, amelyek az egyiptomiak bölcsességéről szóltak . A könyvekben lévő tantételeket Zarathusztra tanaiból, a titoktudásból és a keresztény hitből vett tanokkal és saját elképzeléseivel vegyítette és filozófiai rendszert dolgozott ki, majd ennek tanításához fogott . Cubricus ezután Manira avagy Manesre változtatta nevét és kikiáltotta magát a Jézus Krisztus által ígért Segítő Szentléleknek . Követői két osztályra oszlottak : a hallók avagy szószólók külső körére és a választottként jelölt tanítók avagy önmegtagadók belső körére. Szabadkőművesekhez való hasonlóságuk bizonyságaként mondták már, hogy a manesisták titkos jeleket, kézfogásokat és jelszavakat használtak és, hogy mesterük örökbefogadása fogtán, Manest az özvegy fiának, magukat pedig az özvegy gyermekeinek nevezték, de ez nem teljesen bizonyított. Egyik szokásuk azonban érdekes ebből a szempontból . A monda szerint, Manes a perzsa király megbetegedett fiának meggyógyítására vállalkozott, de a fejedelem meghalt, amiért Manest a király parancsára elevenen megnyúzták és holttestét a város kapujára szögezték . Ezt követőleg, a manesisták nagypénteken minden évben gyászszertartás tartottak, ami Manes koporsóállványa körüli búcsújárásként volt ismeretes. A híveknek szokásuk volt Manes valódi szenvedéseit Krisztus képzelt szenvedéseihez hasonlítani .
Kettősség a manesi tanok alaptétele . Mármint a világ szemben álló alaptételeinek kettőssége : világosság és sötétség, jó és rossz . De nem e gondolat keresztény felfogása, hanem Zoroaster, Ormuzd és Ahriman elképzelése alapján és annyira kificamítva és kabalista babonákkal keverve, hogy a perzsa papok is legalább annyira elítélték, mint a keresztény atyák. Manes tantétele szerint minden anyag végérvényesen gonosz, a gonoszsás alapelve örökké való, maga az emberiség sátáni eredetű és az első emberi lényeket, Ádámot és Évát úgy mutatja be mint ördögök ivadékait.(107) Nagyjából ugyanez a felfogás olvasható a zsidó Kabalában, ami azt állítja, hogy Adám, egyéb utálatos cselekedetek mellett, ördögnőkkel élt, mialatt Éva ördögökkel vigasztalta magát és így démonok egész fajtái születtek a világra . Évát azzal is megvádolják, hogy együtt élt a kígyóval.(108) A Yalkut Shimoni elmondja, hogy a 130 év alatt, miközben Évától külön élt, Adám „ördögök, szellemek és manók sokaságát nemzette .”(109) Tehát a manesi démonológia taposta ki a sötétség hatalmainak kiengeszteléséhez vezető utat, amit a negyedik század végi euchiták és később a paulisták, a bogomilok és a luciferiánusok jártak .
A tudástanban és a manesizmusban találhatjuk tehát a keresztény hit megrontására tett első kísérletek bizonyságát. Maga a tény, hogy az egyház minden ilyen próbálkozást elitélt mint eretnekséget, általában rokonszenvet váltott ki elkövetőik iránt, de ebben az esetben még Eliphas Levi is elismeri, hogy jogos volt az egyház lépése, mert „Manes szörnyű tudása” nemcsak a keresztény tanokat szentségtelenítette meg, hanem a kereszténység előtti szent hagyományokat is .
1. Augustus le Plongeon, Sacred Mysteries among the Mayas and the Quiches,53. o.
2. Ibid., 56, 58. o.
3. Adolf Erman, Life in Ancient Egypt, 45.o. (1894)
4. J.H. Breasted, Ancient Times: a History of the Early World, 92. o . (1916)
5. Fabre d'Olivet, La Langue Hébraïque, 28.o. (1815)
6. „A zsidó felfogás szerint Isten a Sínai-hegyen szóbeli és írásbeli törvényeket adott Mózesnek, azok minden értelmezésével és alkalmazásával .” Alfred Edersheim : The Life and Times of Jesus the Messiah, I.k.99.o.(1883) más zsidó szerzőket idézvén.
7. Solomon Maimon : an Authobiography, 28.o.(1888) Eredetileg német nyelven jelent meg 1792-ben.
8. Vallási felfogás, mely azt célozza, hogy közvetlen kapcsolatot hozzon létre az egyén lelke és az isteni alapelv között.
9. Alfred Edersheim, The Life and Times of Jesus the Messiah, II.k. 689.o.
10. „A zsidó irodalom egyetlen könyve sem olyan nehezen érthető, mint a Sepher Yetzirah" — írta Phineas Mordell a Jewish Quarterly Review-ban . New Series, vol.II.p.557.
11. Paul Vulliaud, La Kabbale Juive: a historie et doctrine, 2 vols. (Émile Nourry, 62 Rue des Écoles Paris, 1923) . This book, neither the work of a Jew nor of an "anti-Semite," but of a perfectly impartial student, is invaluable a study of the Cabala rather as a vast compendium of opinions than as an expression of original thought.
12. "Rab Hanina and Rab Oschaya were seated on the eve of every Sabbath studying the Sepher Ietsirah; they created a three-year-old heifer and it" — Talmud treatise Sanhedrim, folio 65.
13. Koran, Sura LXXXVII. 10.
14. Zohar section Bereschith, folio 55, and section Lekh-Lekha, folio 76 (De Pauly's translation, Vol. I. pp. 431, 446).
15. Adolphe Franck, La Kabbale, p. 39; J. P. Stehelin, The Traditions of the Jews, I. 145 (1748).
16. Adolphe Franck, op. cit., p. 68, quoting Talmud treatise Sabbath, folio 34; Dr. Christian Ginsburg, The Kabbalah, p. 85; Drach, De l'Harmonie entre l'Église et la Synagogue, I. 457.
17. Adolphe Franck, op. cit., p. 69.
18. Dr. Christian Ginsburg (1920) The Kabbalah, 172, 173 . o.
19. Vulliaud, op . cit., I . 253.
20. Vulliaud, 20. o., Theodore Reinach „Histoire des Israelites" című könyvéből idézvén (221.o.). Salomon Reinach: Orpheus, 299.o.
21. Jewish Encyclopædia, Kabala cikk.
22. Adolphe Franck, op. cit., 288.o.
23. Vulliaud, op. cit., I. 256, Greenstone The Messiah Idea című művét (229. o.) idézvén.
24. H. Loewe, in an article on the Kabbala in Hastings' Encyclopædia of Religion and Ethics, says : "This secret mysticism was no late growth . Difficult though it is to prove the date and origin of this system of philosophy and the influences and causes which produced it, we can be fairly certain that its roots stretch back very far and that the mediæval and Geonic Kabbala was the culmination and not the inception of Jewish esoteric mysticism . From the time of Graetz it has been the fashion to decry the Kabbala and to regard it as a later incrustation, as something of which Judaism had reason to be ashamed .” The writer goes on to express the opinion that the "recent tendency requires adjustment . The Kabbala, though later in form than is claimed by its adherents, is far older material than allowed by its detractors .”
25. Vulliaud, op. cit., I. 22.
26. Vulliaud, I. 13, 14, quoting Edersheim, La Société Juive au temps du Jésus-Christ.
27. See chapters on this question by Gougenot des Mousseaux in Le Juif, Judaïsme et la Judaïsation des Peuples Chrétiens, pp. 499 and following (2nd edition, 1886). The first edition of this book, published in 1869 is said to have been bought up and destroyed by the Jews, and the author died a sudden death before the second edition could be published.
28. Eliphas Lévi : „Histoire de la Magie" 46, 105. o . Eliphas Lévi a híres 19. századi titokkutató, Abbé Constant álneve volt.
29. Lexicon of Freemasonry, 323. o.
30. Ginsburg, op. cit., 105.o., Jewish Encyclopædia, Kabala cikk.
31. Gougenot des Mousseaux, Le Juif, le Judaïsme et la Judaïsation des Peuples Chrétiens, 503.o.
32. P.L.B. Drach, De l'Harmonie entre l'Église et la Synagogue, vol. I . XIII.o. (1844) . M. Vulliaud (op. cit., II. 245) points out that, as far as he can discover, Drach's work has never met with any refutation from Jews, by whom it was received in complete silence . The Jewish Encyclopædia has an article on Drach in which it says he was brought up in a Talmudic school and afterwards became converted to Christianity, but makes no attempt to challenge his statements.
33. Drach, op. cit., vol. II. XIX. o.
34. Franck, op. cit., 127.o.
35. De Paulay's translation, vol. V. 336-8, 343-6.
36. Zohar, treatise Beschalah, folio 59b (De Paulay, III. 265).
37. Zohar Toldoth Noah, folio 69a (De Pauly, I. 408).
38. Zohar, treatise Beschalah, folio 48a (De Pauly, III. 219).
39. Ibid., folio 44a (De Pauly, III. 200).
40. Jewish Encyclopædia, Kabala cikk.
41. Adolf Erman, Life in Ancient Egypt, 32.o.
42. Zohar, treatise Toldoth Noah, folio 59b (De Pauly, I. 347).
43. Zohar, treatise Lekh-Lekha, folio 94b (De Paulay, I. 535).
44. Zohar, treatise Bereschith, folio 26a (De Paulay, I. 161).
45. Az Emek ha Melek a kabalista Naphtali munkája, aki Luria követője volt.
46. Drach, De l'Harmonie entre l'Église et la Synagogue, I. 272.
47. Drach, De l'Harmonie entre l'Église et la Synagogue, 273.o.
48. D'Herbelot, Bibliothèque Orientale (1778), Zerdasch cikk
49. Drach De l'Harmonie entre l'Église et la Synagogue, II.19.
50. Ibid., I.280.
51. Vulliaud, op. cit., II. 255, 256.
52. Vulliaud, 257.o., idézvén Krappe „Études sur les Origines du Zohar"(494.o.)
53. Ibid., I. 13, 14 . In Vol. II. p. 411, M. Vulliaud quotes Isaac Meyer's assertion that "the triad of the ancient Cabala is Kether, the Father; Binah, the Holy Spirit or the Mother; and Hochmah, the Word or the Son .” But in order to avoid the sequence of the Christian Trinity this arrangement has been altered in the modern Cabala of Luria and Moses of Cordovero, etc.
54. Jewish Encyclopædia, Kabala cikk, 478.o.
55. ". . . All that Israel hoped for, was national restoration and glory . Everything else was but means to these ends, the Messiah Himself only the grand instrument in attaining them. Thus viewed, the picture presented would be of Israel's exaltation, rather than of the salvation of the world.... The Rabbinic ideal of the Messiah was not that of 'a light to lighten the Gentiles, and the glory of His people Israel'—the satisfaction of the wants of humanity, and the completion of Israel's mission—but quite different even to contrariety .”—Edersheim, The Life and Times of Jesus the Messiah, I. 164 (1883).
56. Zohar, section Schemoth folio 8; cf. ibid., folio 9b: "The period when the King Messiah will declare war on the whole world" (De Pauly, III. 32, 36).
57. A blasphemous address entitled The God Man, given by Tom Anderson, he founder of the Socialist Sunday Schools, on Glasgow Green to an audience of over 1,000 workers in 1922 and printed in pamphlet form, was founded entirely on this theory.
58. J. G. Frazer, The Golden Bough, Part VI . "The Scapegoat,” p. 412 (1944 addition); E. R. Bevan endorses this view.
59. Histoire de la Magie, 69.o.
60. The Magi or Wise Men are generally believed to have come from Persia this would accord with the Zoroastrian prophecy quoted above.
61. Drach, op.cit., II.32.o.
62. Drach, op.cit., II.k. XXIII.o.
63. Joseph Barclay, The Talmud, 38,39.o., cf Drach, op.cit., I.167.
64. The Talmud, by Michael Rodkinson (alias Michael Levy Rodkinssohn)
65. Le Talmud de Babylone (1900)
66. Le Zohar, translation in 8 vols. by Jean de Pauly, published in 1909 by Emile Lafuma-Giraud. Wherever possible in quoting the Talmud or the Cabala I shall give a reference to one of the translation here mentioned.
67. Jewish Encyclopædia, Talmud cikk.
68. Drach, op. cit., I. 168, 169 . The text of the encyclical is given by Drach in Hebrew and also in translation, thus: "This is why we enjoin you, under pain of excommunication major, to print nothing in future editions, whether of the Mischna or of the Gemara, which relates whether for good or evil to the acts of Jesus the Nazarene, and to substitute instead a circle like this O, which will warn the Rabbis and schoolmasters to teach the young these passages only viva voce . By means of this precaution the savants amongst the Nazarenes will have no further pretext to attack us on this subject .” Cf . Abbé Chiarini, Le Talmud de Babylone, p. 45 (1831).
69. Jewish Encyclopædia, Jézus cikk
70. Eliphas Lévi, La Science des Esprits, 40.o.
71. Origen, Contra Celsum.
72. S. Baring-Gould, The Counter-Gospels, 69.o. (1874)
73. Cf . Baring-Gould, op.cit., quoting Talmud, treatise Sabbath, folio 104.
74. Baring-Gould, 55.o. idézvén a Talmud Sanhedrim és Sota tanulmányát, 107. és 47. fólió . Eliphas Lévi: La Science des Esprits, 32, 33.o.
75. According to the Koran, it was the Jews who said, “ ‘ Verily we have slain the Messiah, Jesus the son of Mary, an apostle of God.' Yet they slew him not, and they crucified him not, but they had only his likeness.... No sure knowledge had they about him, but followed an opinion, and they did not really slay him, but God took him up to Himself .”—Sura iv . 150 . See also Sura iii. 40 . The Rev. J. M. Rodwell, in his translation of the Koran, observes in a footnote to the latter passage : "Muhammad probably believed that God took the dead body of Jesus to Heaven—for three hours, according some—while the Jews crucified a man who resembled him .”
76. Sura iii. 30, 40; xxi. 90 ; iv.150 ; ii. 89, 250; v. 100 ; v. 50.
77. In the masonic periodical Ars Quatuor Coronatorum, Vol. XXIV, a Freemason (Bro. Sydney T. Klein) observes: "It is not generally known that one of the reasons why the Mohammedans removed their Kiblah from Jerusalem to Mecca was that they quarrelled with the Jews over Jesus Christ, and the proof of this may still be seen in the Golden Gate leading into the sacred area of the Temple, which was bricked up by the Mohammedans, and is bricked up to this day, because they declared that nobody should enter through that portal until Jesus Christ comes to judge the world, and this is stated in the Koran.” I cannot trace this passage in the Koran but much the same idea is conveyed by the Rev. J. M. Rodwell, who in the note above quoted adds: "The Muhammadans believe that Jesus on His return to earth at the end of the world will slay the Antichrist, die and be raised again. A vacant place is reserved for His body in the Prophet's tomb at Medina.”
78. Graetz, Gaschichte der Juden, III. 216-52.
79. The Essenes : their History and Doctrines, an essay by Christian D Ginsburg, LL.D. (Longmans, Green & Co., 1864).
80. Ibid., 24.o.
81. Edersheim (op. cit., I. 325) ably refutes both Graetz and Ginsburg on this point and shows that "the teaching of Christianity was in a direction the opposite from that of Essenism .” M. Vulliaud (op. cit., I. 7I) dismisses the Essenes origin of Christianity as unworthy of serious attention . "To maintain the Essenism of Jesus is a proof of frivolity or of invincible ignorance .”
82. Lukács XVII. 7-9
83. Ginsburg, op.cit., 15, 22, 55.o.
84. Ginsburg, op.cit., 12.o.
85. Fabre d'Olivet úgy gondolja, Mózestől maradt az esszenekre ez a hagyomány : „Ha igaz amire mindez utal, hogy Mózes szóbeli törvényt hagyott hátra, akkor az esszenek voltak azok, akik ezt megőrizték . A farizeusok, kik azzal áltatták magukat, hogy e törvény birtokosai, csupán külső megjelenését ismerték, amint azt Jézus rendszeresen szemükre vetette . Ezen utóbbiaktól származnak a mai zsidók, kik között van néhány valódi bölcs (savant) is, kiknek titkos hagyománya az esszenekéhez vezethető vissza .” La Langue Hébraïque, 27.o. (1815)
86. Matter, Histoire du Gnosticisme, I. 44. (1844).
87. Jewish Encyclopædia, Kabala cikk.
88. Matter, op.cit., II. 58.
89. Ragon, Maçonneire Occulte, 78.o.
90. „A Kabala korábbi mint a Tudás(gnosis), s ezt a keresztény írók nem nagyon értik meg, pedig a júdaizmus tudósai jogos magabiztossággal állítják .”Matter: Histoire du Gnosticisme, I.12.o. (1844)
91. Jewish Encyclopædia, Kabala cikk.
92. John Yarker, The Arcane Schools, 167.o., Matter, op.cit., Iranæust idézvén.
93. Eliphas Lévi, Histoire de la Magie, 189.o.
94. Eliphas Lévi, op.cit., 218.o.
95. Dean Milman, History of the Jews II. 491.o.
96. Matter, II. 171., E. De Faye, Gnostiques et Gnosticisme, 349.o.
97. De Luchet : Essai sur la Secte des Illuminés 6.o.
98. Manuel d'Histoire Ecclésiastique, par R.P. Albers.
99. Matter, op.cit., II. 188.o.
100. Matter, op.cit., II. 199, 215.o.
101. Eliphas Lévi : Histoire de la Magie, 217, 218.o.
102. Matter, op.cit., II. 115, III. 14; Baring-Gould: The Lost and Hostile Gospels
103. Matter, op.cit., II. 364.o.
104. Ibid., 365.o.
105. Ibid., 369.o.
106. Some Notes on Various Gnostic Sects and their Possible Influence on Freemasonry, by D.F. Ranking, republished from Ars Quatour Coronatorum (Vol. XXIV, p. 202, 1911) in pamphlet form, p. 7.
107. Hastings, Encyclopædia of Religion and Ethics, article on Manicheism.
108. Zohar, treatise Bereschith, folio 54 (De Pauly's translation, I. 315).
109. The Yalkut Shimoni is a sixteenth-century compilation of Haggadic Midrashim.