Az összejövetel véget ért. Coningsby, ki hallotta, hogy Lord Eskdale bejelentette Sidona távozását, még ott maradt egy ideig, hogy kifejezze sajnálatát és elbúcsúzzon.
„Nem tudok aludni — mondta Sidona — és soha nem dohányzom Európában. Ha nem sajognak sebeid, gyere a szobámba.”
Készséggel eleget tett a meghívásnak.
„A jövõ héten Cambridgebe utazom — mondta Coningsby. Már majdnem reméltem, hogy addig itt maradsz.”
„Én is, de ma reggel sürgetõ levelet kaptam. Ha nem lett volna a hajtó-vadászat, azonnal útnak indultam volna. A miniszter nem tudja fizetni a kamatot a nemzeti adósság után, ami nem ritka eset, és most hozzánk fordult. Soha nem hagyom, hogy az állami ügyleteket személyes közvetítésem nélkül bonyolítsák. Így azonnal be kell mennem a városba.”
„Tegyük fel, hogy nem fizetsz” — mondta Coningsby mosolyogva.
„Ha saját érzéseimre hallgatnék, nem mennék sehova — válaszolta Sidona. Lehet-e bármi is képtelenebb minthogy egy nemzet egy egyénhez forduljon hiteléért és e hitellel, birodalmi létéért és a nép kényelméért, de ugyanakkor ezen egyén számára megtagadja az állampolgárság jogát, a szenátusi helyet és a föld birtoklást ? Mert bár én elég gyorsan számos birtokot vásároltam, az a személyes véleményem, hogy Anglia jelenlegi törvényei nem teszik lehetõvé, hogy héberhitû angolok földet vehessenek.”
„De mégiscsak könnyû lenne egy ilyen korlátozó törvényt visszavonni —”
„Óh, ami a korlátozást illeti, semmi kifogásom nem lenne ellene, ha a hatalom részét képezné, tartózkodván a politikai érzelgõsségtõl. Amit én kifogásolok az az, hogy ha megengedik az embereknek, hogy birtokot halmozzanak fel és azok nagy mértékben élnek e lehetõséggel, a hatalom elválaszthatatlanná válik a birtoktól, tehát nem jó politika arra késztetni egy erõs osztályt, hogy szembe szálljon az intézményekkel melyekben él. A zsidók például — függetlenül faji tulajdonságaiktól, mint szorgalmas, mérsékelt, lendületes és élénk elméjû állampolgárok —, alapjában véve királyság pártiak, mélyen vallásosak és úgy húzódoznak mindenféle átalakulástól, mint a sorscsapástól. Mindig nagy súlyt helyeznek rá, hogy virágozzon az országok vallási rendszere melyekben élnek. De, midõn Angliában izgalomba jött a társadalom és erõs csoportosulások intézményeiteket fenyegették, azt láthattad, hogy az egykor hû héber egy sorba állt a levellerekkel és a vallás újítókkal és kész támogatni egy olyan irányvonalat, ami saját életét és birtokát is veszélyezteti, mintsem hogy továbbra is jámborul egy olyan rendszerben éljen, ami le akarja alázni. A torik egy kritikus pillanatban elvesztenek egy fontos választást. A zsidók azok, kik elõállnak és ellenük szavaznak. Az egyház aggódik az egyik vallás újító egyetem terve miatt, de utána örömmel veszi tudomásul, hogy nincs elég pénz megalapítására. Egy zsidó azonnal elõáll és adományt tesz. Pedig a zsidók alapjában véve torik. A toriizmus lényegében nem más, mint az Európát alakító, hatalmas õsalak másolata. És minden nemzedékben még erõsebbé és még veszélyesebbé kell válniuk azon társadalommal szemben, amely ellenséggel viseltetik irántuk. Gondolod, hogy egy angol egyetem címzetes képviselõjének sivár üldöztetése megtörheti azokat, kik sorozatosan meghiúsították a fáraók, Nebuchadnezzar, Róma és a feudális kor kísérleteit ? A tény az, hogy nem lehet elpusztítani egy kaukázusi szervezettsegû tiszta fajt. Ez fiziológiai tény, a természet egy egyszerû törvénye, mely zavarba ejtette az egyiptomi és asszír királyokat, római császárokat és keresztény inquizitorokat. Sem büntetõ törvény, sem testi kínzás nem érheti el, hogy egy felsõbb rendû faj egy alacsonyabb rendûbe felszívódjon, vagy az elpusztítsa õt. Az üldözõ, kevert fajok eltûnnek, a tiszta, üldözött fajta megmarad. És e pillanatban — az évszázados, év ezredes lealáztatás ellenére —, a zsidó értelem hatalmas hatást gyakorol Európa ügyeire. Nem törvényeitekre gondolok, miknek még mindig engedelmeskedtek, vagy az irodalomra, ami agyatokat elárasztja, hanem az élõ zsidó értelemre.
Egyetlen olyan, nagyobb szellemi mozgalmat sem találsz Európában, amiben a zsidók ne vállaltak volna jelentõs részt. Zsidók voltak az elsõ jezsuiták; a zsidók szervezték meg és fõként õk is irányítják, a Nyugat-Európát nyugtalanító, titokzatos orosz diplomáciát. A németországi professzori székeket java részt betöltõ zsidók égisze alatt fejlõdik a hatalmas forradalom, ami e pillanatban Németországban készülõdik és ami valójában egy második és hatalmasabb reformáció lesz, de még Angliában alig tudnak róla. Neander, a spirituális kereszténység alapítója, aki a berlini egyetem teológia professzora, zsidó. Az egyetem ugyanennyire híres, másik tagja, Benary, szintén zsidó. Wehl, a heidelbergi arabnyelv professzor, zsidó. ...
Amint mondtam, holnap bemegyek a városba, mert szokásom, hogy személyesen ott legyek, amikor az állam ügyei kerülnek szõnyegre. Más különben soha nem szólok bele semmibe. A békérõl vagy háborúról, az újságokból hallok és soha nem aggódom, de ha azt hallom, hogy az uralkodó pénzt akar, akkor tudom, hogy komoly dologról van szó.
Néhány évvel ezelõtt hozzánk fordult Oroszország. Mármost, a kapcsolat nem volt baráti a pétervári udvar és családom között. Holland kapcsolatai voltak és általában azok szolgálták ki. A cár nem különösebben örült, hogy a nagyszámú és leginkább szenvedõ és lealjasított lengyel hébereket képviseltük. Azonban bizonyos közeledés alakult ki a Romanovok és a Sidonák között. Úgy döntöttem, hogy magam megyek Pétervárra. Megékezésemkor találkoztam az orosz pénzügyminiszterrel, Cancrin gróffal, és ki állt elõttem, egy litván zsidó fia. A kölcsön kapcsolatban állt Spanyolország ügyeivel, így oda utaztam. Megérkezésemkor azonnal fogadott a spanyol miniszter, Mendizabel. Ki állt elõtten, egy új keresztény, egy arragoni zsidó fia. A Madridban lezajlottak következményeként egyenesen Párizsba mentem, hogy a Francia Tanács elnökével tárgyaljak. Egy francia zsidó fia fogadott, kinek apja birodalmi marsall volt, és megérdemelten, mert ki más is lehetne katonai hõs, mint az, aki a seregek urát imádja ?”
„És Soult héber ?”
„Igen, és más francia marssal is, még a leghíresebb is. Massena például, akinek Menasseh volt valódi neve. De vissza a történetemhez. Tárgyalásaim eredménye az volt, hogy egy északi hatalmat kellett igénybe venni közvetítõként. Poroszországra esett választásunk A Tanács elnöke a porosz miniszterhez folyamodott, ki néhány nappal késõbb részt vett tanácskozásunkon. Mikor Arnim gróf megjelent, egy porosz zsidó állt elõttem. Láthatod tehát kedves Coningsby, hogy a világot egészen más személyiségek irányítják, mintsem azt a színfalak mögé nem látók elképzelik.”
„Megdöbbentõ és érdekfeszítõ amit mondasz.”
„Tanulmányoznod kell a fiziológiát kedves gyermekem ! A kaukázusi, tiszta fajokat üldözhetik, de csakis faragatlan és tudatlan, korcs fajok gyûlölhetik, melyek fütyköst forgatnak és kiirtást huhognak, de valójában õk pusztulnak el, üldöztetés nélkül, a természet ellenállhatatlan törvénye alapján, ami végzetes a fajankókra.”
„De én is a Kaukázusból származom” — mondta Coningsby.
Bizonyára, és köszönd Teremtõdnek e sorsot. Fajtád eléggé tiszta. Az Északi-tenger partjairól származol, ahol a kék szemûek, arany hajúak és nyílt szemöldökûek laknak. Egy híres faj ez, kikkel az arabok sokáig versengtek, kiktõl sokat szenvedtünk, de a gótok, szászok és normandok kétségtelenül nagyszerû emberek voltak.”
„De ha ennyire a Természet kegyeiben volt fajod, miért nem szült nagy költõket, szónokokat és nagyszerû írókat ?”
„A Természet és a Természet Istene által kegyelve, mi adtuk Dávid líráját; mi adtuk Ézsaiást és Ezékielt. A Természet ma is minket kegyel, de amennyire a Térmeszet kegyelt bennünket, az Ember annyira üldözött. Ezer küzdelem, hõsies bátorság után — mihez hasonlót Róma soha sem látott, Athén, Spárta és Karthágó által felül nem múlt —, szent hazafiság után, elszenvedtünk 1500 éves, természet-ellenes rabszolgaságot, melynek folyamán elviseltünk és meghiúsítottunk mindent, mit az ember lealázására és elpusztítására kitaláltak. A héber gyermek felnõtt, hogy megtanulhassa, a hálátlan Európa páriája, mely neki koszönheti törvényeinek jelentõs hányadát, irodalmának jó részét és összes vallását. A nagy költõknek közönségre van szükségük. Mi megelégedtünk a halhatatlan melódiákkal, miket több mint két ezer évvel ezelõtt, Babilon vizeinél énekeltünk. Ezek jegyzik fel diadalainkat és enyhítik szenvedéseinket. A nagy szónokok, népgyûlések teremtményei. Mi, még templomainkban is csak titokkan találkozhattunk. És ami a nagy írókat illeti, a jegyzék nem üres. Mi volt a sok bölcs, Aquinastól Maimonidesig ? A mai filozófia meg mind Spinozától ered.
De a szenvedélyes és alkotó zseni, ami az istenséghez legközelebb álló láncszem és amit semmilyen emberi zsarnokság nem tud elpusztítani, legfeljebb csak eltéríteni, aminek megindult együtt érzésével, nemzetek szívét kellett volna felkavarnia, vagy ékesszolásával a szenátusokat kellett volna irányítania, olyan kifejezési formát talált, ami elõtt elõitéleteitek és gonosz szenvedélyeitek ellenére is kénytelenek voltatok meghajolni. A fül, a hang, a változatokban bõvelkedõ képzelet, a képpel és érzelemmel lázas tehetség, ami a Kaukázusból jött és amit tisztán megõriztank, majdnem kizárólagos elõjogot adott a ZENÉHEZ, a harmónia e tudományához, mit a régiek isteninek tartottak .”