KISSINGER

XI. FEJEZET
MOSZKVA WASHINGTONI EMBERE

1975 augusztus 14-én, az alabamai Birminghamben, a Hyatt House-ban tartott sajtótájékoztató folyamán, pályafutása legkínosabb kérdését intézték Henry Kissinger külügyminiszterhez.

„Miniszter úr — kezdte az újságíró —, birtokunkba jutott egy jelentés, miszerint egy bizonyos Michael Goloniewsky vezérőrnagy, aki a II. világ háború után a lengyel katonai hírszerzés tisztje volt, egy sor KGB és GRU ügynököt azonosított — kiket azóta letartóztattak, bíróság elé állítottak és elítéltek.  A tábornok Önt is azonosította, mint a II. világháború után nyugat-németországi központtal működő, ODRA fedőnevű szovjet kémhálózat egyik ügynökét.  Ebben az időben Ön az USA hadseregében kémelhárító, és egy katonai hírszerző iskolában oktató volt.  Igaz-e az állítás ?  Ha nem, hogyan magyarázza, hogy neve Goloniewsky tábornok listájára került ?”

Jellegzetes magabiztosságával, a látszólag higgadt külügyminiszter így válaszolt :  „Nem tudom kicsoda Goloniewsky tábornok, de úgy gondoltan Pulitzer-díjat érdemelne.”

S a történet azóta él — bár több is mint történet.

Először is, mint az ország elsőszámú biztonsági embere, ő hozzá futott be minden Washingtonba érkező hírszerzési adat, tehát Henry Kissinger bizonyára tudta kicsoda Goloniewsky tábornok.

Amint látni fogjuk, Goloniewsky a kommunista hírszerző gépezetből partjainkra érkezett, egyik legfontosabb szökevény volt.  A külügyminisztérium és a CIA évekig hallgatta ki, és, páratlan pontossággal, kettős ügynökök százait azonosította.

Mi több, már évek óta keringtek hírek Kissinger KGB beszervezéséről, és a külügyminisztérium és a Fehérház ezirányú tudakozódások százait kapta.  Aligha elképzelhető, hogy Henry K, aki úgy gyűjtötte a pletykákat, mint Paul Getty a festményeket ne hallott volna az efajta híresztelésekről.

A történet valójában az 50-es évek elején kezdődött, amikor a lengyel hírszerzés egyik ezredese szovjet tevékenységről és ügynökökről szóló értesüléseket juttatott amerikai ügynökökhöz.  Az ezredes mint Michael Goloniewsky mutatkozott be, és kijelentette, rendíthetetlen kommunista-ellenes.

Az elkövetkező tíz évben Goloniewsky több mint 5.000 oldalnyi titkos okmányt, 160 mikrofilmet, 800-oldal szovjet hírszerzői jelentést és nyugat-európai kommunista ügynökök százainak nevét juttatta az amerikai elhárítókhoz.

1961-ben, Amerika-barát tevékenységének leleplezésétől tartván, Goloniewsky az Egyesült Államokba menekült.  1961 január 12-én érkezett az országba, egy katonai repüllőgép fedélzetén, Homer Roman kíséretében.

John Norpel, külügyminisztériumi biztonsági tiszt, tanuvallomást tett a Szénatus Belbiztonsági Albizottsága előtt, hogy a Goloniewsky által három éves kihallgatása során szolgáltatott óriási mennyiségű adatból egyetlen egy sem bizonyult tévesnek vagy valótlannak.

Ismeretes, hogy, többek között, Goloniewsky leleplezései vezettek a varsói USA követség kéjelgési kémbotrányának felgöngyölítéséhez ;  Kolon Mologyij ezredes, szovjet ügynök és sejtje négy tagjának azonosításához ;  a svéd Stig Eric Wennerstrom ezredes lebukásához ;  George Blake felfedéséhez.  A tábornok Németországban, Dániában és Franciaországban tevékenykedő KGB-GRU munkatársak tucatjait nevezte meg.  Annyira értékesek voltak leleplezései, hogy a 88. Kongresszus az 5507-es számú törvényben méltatta az amerikai nemzetbiztonságért elért érdemeit.

Más szavakkal, kifogástalan a tábornok megbízhatósága.  Magas rangú kommunista hírszerző tiszt volt.  Szószerint, kommunista ügynökök százait leplezte le.

Miért is kellet mindezt elmondani ?  Azért, mert a Goloniewsky által, a 60-as évek elején megnevezett ügynökök egyike, egy Henry A Kissinger nevű, ismeretlen harvardi professzor volt.  Az American Opinion 1976 márciusi számában Alan Stang elénk tárta az elképesztő történetet.

A II. világháborút követően a szovjetek egy ODRA nevű kémcsoportot szerveztek Lengyelországban.  A britt és amerikai hírszerzésbe való beépülés volt a csoport fő célja.  Az ODRA Zelaznyikov, szovjet tábornok irányítása alatt állt, helyi vezetője pedig egy Kujun nevű ezredes volt.  1954-ben Kujunt Moszkvába rendelték egy szovjet futárnő titokzatos halála, fontos anyagok és 80.000 dollár eltűnése miatt.  A kihallgatástól félvén, Kujun öngyilkosságot kisérelt meg, de egy GZI (lengyel KGB) által vezetett kórházban találta magát.

A GZI főnök, egy bizonyos Wozniesienski, hosszan kihallgatta Kujunt, és páncélszekrényébe tette feljegyzéseit.  Később Wozniesienskit Skulbaszewski váltotta fel, akinek helyére 1956-ban Goloniewsky lépett.  Goloniewsky elmondta Stang-nek hogy ő örökölte Skulbaszewski irodáját, nyilvántartását és páncélszekrényét, amiben 1500 oldalnyi okmány volt.  Ebből körül-belül húsz oldalnyi oroszul volt, Wozniesienski kézírásával.  Az írás Kulun ezredes 1954-es kihallgatásával foglalkozott és tartalmazta az ODRA európai ügynökeinek valódi és fedőneveinek felsorolását.

Ernst Bosenhard volt az egyik ilyen kém, aki az USA oberrammergaui hírszerző központjában volt titkár.  Bosenhard 1951-es letartóztatását és elitélését megelőzőleg, temérdek szigorúan titkos okmányt juttatott Moszkvába.  Wozniesienski ODRA listáján szereplelt egy BOR fedőnév is.  BOR Oberrammergauban együtt dolgozott Bosenharddal.  Az 1954-es bejegyzés jelezte, hogy BOR visszatért az Egyesült Államokba, jelenleg a Harvard egyetemen dolgozik és titokban együttműködik a Központi Hírszerző Ügynökséggel

. A felsorolás szerint BOR valójában Henry Kissinger őrmester.  Stang közli Goloniewskyvel folytatott párbeszédét :

„Ténylegesen jelen volt amikor a KGB felnyitotta Skulbaszewski páncélszekrényét ? ”

„Én nyitottam fel Skulbaszewski páncélszekrényét.”

„Ön, saját kezűleg ?”

„Igen.”

„És Skulbaszewski páncélszekrényében szovjet ügynökök névsorát találta, amin szerepelt Henry Kissinger neve ?”

„Igen.”

Goloniewsky elmondta Stang-nek :  „Ekkor hallottam először Kissinger őrmesterről, aki akkor számomra egy senki volt.  Nem tudtam zsidó-e vagy német, vagy hogy egyáltalán ki az ördög.  Csak annyit tudtam, hogy BOR fedőnév alatt, egy vagy más oknál fogva kapcsolatba került a SZMERZS-el, a szovjet kémelhárító hálózattal, és hogy ez Németországban, az amerikai hadsereggel való odaérkezése után történt.  1961-ben nekem ez esetek százainak egyike volt.  Nem fordítottam figyelmet rá, ugye megérti.”

Ha csak a legkisebb lehetősége is fennáll annak hogy e vádak igazak, egyáltalán hogy kaphatott Kissinger kormány megbízatást ?  Előszőr is, emlékezzünk rá, hogy 1968-ra Goloniewski leleplezései már mélyen eltemetődtek a kormány biztonsági ügynökségeinek irattáraiban.  Másodszor, Nixon annyira sietett Kissinger kinevezésével, hogy eltekintett a szokásos biztonsági ellenőrzéstől.  Mire a kérdés felszínre került, Kissinger már a Fehérház királya volt, és biztonsági ügyekben ő mondta meg, hogy kit kell kivizsgálni.

Igen, mindez megtörténhet, és meg is történt.  Harminc évvel ezelőtt Alger Hiss bizonyította, hogy egy szovjet kém akár az elnök jobbjánál is ülhet.  Csupán két évvel ezelőtt történt, hogy Willi Brant kancellár lemondani kényszerült, mert kiderült, hogy egyik fő-munkatársa, Günter Guillaume, kommunista kém.  Guillaume évekig bolondját járatta a nyugat-német biztonsági szervekkel, pedig ők nagyon jól ismerik a kommunista beépülési módszereket.

Egyesek megkísérelték Goloniewski vádait azzal elhesegetni, hogy azok KGB által gondosan kitervezett félrevezetések.  Az egyik ilyen író, Richard Deacon, azzal állt elő a Kínai Titkosszolgálat című könyvében, hogy a KGB hajlandó volt feláldozni olyan fontos ügynököket mint Wennerstrom, Blake, Mologyíj és Krogers, csakhogy az ál-szökevény szavahihetőségét erősítse.

Ha ez így lenne, az azt feltételezné, hogy a szovjetek Henry K-t veszélyes kommunista-ellenesként tartják számon.  De amint láthattuk, ennek pontosan az ellenkezője igaz.  Henry legalábbis egyike legbizalmasabb barátaiknak és munkatársaiknak.  Mi több, Goloniewski vádai 12 évvel ezelőttre nyúlnak vissza, amikor még Henry K semmiféle társadalmi rangot vagy tekintélyt nem ért el.  E tény arra késztet bennünket, hogy Goloniewski vádait igaznak fogadjuk el.  De, emellet még ott van Kissinger elmúlt nyolc évi tevékenysége is.

Viszont, kisebb hírlapokbeli említésektől eltekintve, az újságok és a TV nem hajlandó Goloniewski állításaival foglalkozni.  Goloniewski szava hihetőségén esetleg némi foltot ejthetett, amikor egy new yorki lap közzé tette róla, hogy ő II. Miklós cár fia.

1971 június 11-én a new yorki Daily Mirror bejelentette az őfelsége Alekszej Nyikolájevics Romanov, Cárevics és Oroszország Nagyfejedelme, II. Miklós fia, a cári család állítólagos lemészárlásának túlélője által írt Visszatekintések és Megfigyelések című könyv megjelenését.  Őfelsége Alekszej Romanov és Michael Goloniewski egy és ugyanaz a személy.  A Daily Mirror jelentette, hogy Herman Kimsey, a volt CIA kutatási és elemzési főnök, 1965 június 3-án eskü alatti nyilatkozatot tett, hogy ujjlenyomatok, talplenyomatok, fogászati és orvosi okmányok, kézírás és vér vizsgálat, rokonokkal és gyerekkori barátokkal való szembesítés alapján igazolta Romanov-Goloniewski azonosságát.

A britt kormány által nem régiben kibocsájtott okmányok alátámasztják Goloniewski állítását.  A közhiedelemmel ellentétben, a bolsevikok nem gyilkolták meg a cári családot.  Angol-ügynökök kicsempészték Oroszországból a cárt és családját.  Azonban a család nem merte nyilvánosságra hozni életben maradásának tényét.  Kétségtelen, hogy a bolsevik kormány összeomlását és Oroszországba való visszatérésüket remélték.  Aligha gondolhatták hogy a nyugat majd életfontosságú élelmiszert, pénzt és műszaki tudást ad a véres bolsevik hatalom fenntartásához.

Megjegyzendő azonban, hogy a vád fő tanuja már vallomást tett, és kijelentette, hogy bármikor örömmel megismétli vádjait Kissinger tárgyalásán.  Ugyanakkor Kissinger egy viccel és hazudozással kísérli meg elhárítani a vádat.

A legkevesebb amit a kongresszus megtehetne, hogy kivizsgálja ezeket a vádakat.  Ha egyszer lenne egy ilyen meghallgatás, reméljük a képviselők szemügyre veszik a Kissinger tyúk udvarában rikácsoló egyéb teremtményeket is.

Gondolunk itt például Wilfred Burchett-re, az ausztrál kommunistára, akitől a koreai háborúban kommunistáknak nyújtott segítsége miatt saját kormánya megvonta az útlevelet.  1971-ben Kissingen meghívta Washingtonba Burchett-et, hogy a vietnámi háborúról tanácskozzon vele.  Ez az ember, aki Koreában a szövetséges foglyoktól bakterológiai hadviselésről szóló, hamis vallomásokat csikart ki, Hanoi legmegbízhatóbb küldötte volt.

Hogy mi hangzott el, azt soha sem fogjuk megtudni, de hogy Kissinger a béketárgyalások némely részét is Burchett véleményére alapozza, az olyan mintha Al Capone hozzászólását kérnénk ki a chicagói bűnözés felszámolásának ügyében.

Egy még jelentősebb Kissinger kapcsolat, a titokzatos Victor Louis, Moszkva egyik legfontosabb KGB ügynöke.  Értesülések szerint, első vörös kinai útját követben, Kissinger a londoni szovjet követségen titkos megbeszélést tartott Louis-val.  Victor Louis valódi neve Vitalij Juvgenvevics Lui és mint a london Evening News moszkvai tudósítója működik.

Kissinger külügyminisztériumi munkatársainak felületes szemügyre vétele is felfedi a nyáj bámulatos egyneműségét.  Egyebek mellett, mindegyikükben buzog az enyhülésért való rendíthetetlen odaadás, az USA védelmi képességének csökkentésére és nemzetbiztonságunk aláásására való törekvés.  Mind a szovjeteknek udvarol és a kommunista világot támogatja.

Helmut Sonnenfeldt, Kissinger egyik legfontosabb kinevezettje, például régi külügyminisztériumi tisztségviselő, aki ma a kommunistákkal folytatott kereskedelem ügyeit intézi.  Sonnenfeldt Henry jó komája németországi katonáskodásuk idejéből, és közismerten kémkedési vizsgálat alanya volt.  Frank Cappel, hírszerzési szakértő szerint három, volt U.S. külszolgálati tiszt eskü alatt vallotta, hogy Sonnenfeldt az 50-es évek elején titkos értesüléseket juttatott idegen hatalom ügynökeihez.  Cappel elmondta, hogy Sonnenfeldt U.S. kódokat veszélyeztetett, és biztonsági tisztek javasolták, hogy indúljon eljárás ellene.

Néhány évvel ezelőtt vissza kellett vonni Sonnenfeldt magas pénzügyminisztériumi állásra való jelölését, mert ismertté vált, hogy tanuk vallomást akarnak tenni, hogy Sonnenfeldt eskü alatt hazudott a jóváhagyási meghallgatásán.  Sonnenfeldt-et biztonságra veszélyesnek bélyegezték, de a Biztonsági Irodán keresztül Henry a K, tisztára mosta haverját.  Hogyan ?  Úgy, hogy Jesse MacKnight-ot bízta meg Sonnenfeldt ügyének kivizsgálásával.  MacKnight persze hogy jóindulatú volt, hiszen korábban róla is kiderült, hogy a szovjet hírszerzés alkalmazásában áll, és Judith Caplan, kommunista kémnek, kormány jelentéseket szolgáltatott ki.  Természetes, hogy a KKT-tag Sonnenfeldt biztonságban érezhette magát amikor MacKnight kapta a felforgatók lefülelésének feladatát.

Sonnenfeldt a Kissinger-kör egyetlen tagja aki részt vesz a Dobrinyin, szovjet követtel folytatott zárt ajtók mögötti megbeszéléseken.  Az csak természetes, hogy Sonnenfeldt szorosan együttműködött Kissingerrel a SALT I. tárgyalásokon.  Sonnenfeldt volt az, aki kijelentette, semmiféle lépést nem teszünk a rab országok felszabadítására, és másokat is meggátolunk ilyen lépések tételében.  Ábrándos politikai hajlamként jellemezte a lengyelek szabadság utáni vágyát.

Nem MacKnight és Sonnenfeldt az egyedüli biztonságra veszélyes alak Kissinger csapatában.  Távolról sem.  Kissinger elintézte a biztonsági tisztek által szovjet ügynökként számon tartott William Hall, Egyesült Államok külszolgálatának általános igazgatójává való kinevezését.  Hall-t már 1956-ban is biztonságra veszélyesként ismerték, de nyugodtan elvolt 1972-ig, amikor is a The Review of the News felfedte előéletét.  Ekkor úgy döntött, hogy visszavonul.  Kissinger James Sutterlin-t választotta helyére.  Sutterlin bizalmas kapcsolatban állt Edward Kelley-vel, aki a kéjelgési kémbotrány idején a varsói U.S. követség biztonsági tisztje volt.

Mialatt Kissinger külügyminisztériumában a biztonságra veszélyes személyeket egyre-másra léptették elő, a közismert kommunista-ellenesekkel szemben tisztogatás folyt.

John Hemenway az egyik ilyen "kitisztogatott" volt, aki hamis jelentéseket és hazug munkaminősítéseket felhasználó, nyilvánvaló összeesküvés áldozata lett.  A sok más, csendben távozóval ellentétben, Hemenway fellebbezett.  A meghallgatások teljes mértékben tisztázták Hemenway-t és a tábla javasolta állásába való visszahelyezését, előléptetését, költségeinek megtérítését és bocsánat kérését.  Azonban Kissinger jó barátja, William Hall általános igazgató, felülbírálta a tábla döntését, a tisztogatás pedig tovább folytatódott.

Boris Klosson a Kissinger-csapat egy másik SALT embere és magasrangú hírszerző tisztje.  Klosson volt az, aki moszkvai U.S. politikai tanácsadóként lehetővé tette Lee Harvey Oswald hazatérését.  Közismert, hogy Kennedy állítólagos magányos merénylője közel két évig KGB kiképzést kapott.  A szovjetek ügynöktelepítési eredményeit ismerve, igen nehéz elképzelni, hogy Oswald megváltozott nézeteiről szóló története meggyőzhetett egy képzett tisztet.

De ha némi figyelmet fordítunk a nem rég lezajlott külügyminisztériumi fellebbezési esetre, már nem is olyan érthetetlen a dolog.  A tárgyaláson egy külszolgálati tiszt elmondta, Klosson megakadályozta, hogy a Szovjetunióban tartózkodó amerikaiak elleni KGB tevékenységról szóló jelentést juttasson Washingtonba.

Itt van azután még az új csílei követ hihetetlen esete.  Kissinger válveregetéssel elküldte a szélső-baloldali David Popper-t, hogy egy olyan országban képviselje az Egyesült Államokat, ahol épp akkor döntötték meg az első választott kommunista kormányt.

A felforgató Csendes-Óceáni Kapcsolatok Intézetével kapcsolatban álló Popper-t Alger Hiss vitte a külügyminisztériumba.  Popper tagja volt az Amerasia szerkesztő bizottságának is, mely folyóiratról később kiderült, hogy szovjet kém csoport központja.

A Kínai Köztársaságba küldött U.S. követ személyének megválasztása még felháborítóbb volt.  A jelölt, Leonard Unger, korábbi thaiföldi nagykövetünk volt.  Unger jelen volt Thanan Kitikacsorn miniszterelnök kommunista-ellenes kormányának megdöntésénél.

Több mint húsz évvel ezelőtt, egy korábbi szovjet kém, Elizabeth Bentley, nagy megdöbbenést keltett egy kongresszusi bizottságban, amikor elmondta hogy az Egyesült Államok kormányzatában négy szovjet kém csoport működik.  A négyből csak kettő lepleződött le.  Az egyik biztonsági ügynökség szerint a fel nem fedett két csoport egyike a külügyminisztérium európai ügyekkel foglalkozó osztályán működik.  A bizalmas jelentés hat személyt nevezett meg tagként, és ezek egyike volt Leonard Unger.

Csak Kissinger egyetlen közeli kapcsolata ismerte be kommunista mivoltát :  Anatolíj Dobrinyin, szovjet nagykövet, a KGB Egyesült Államokbeli tevékenységének vezetője.

Ma már ismeretes, hogy a CIA tevékenységét vizsgáló Rockefeller Bizottság előtt elhangzott olyan tanuvallomás, amely bonyolult fehérházi KGB kémhálózat létét fedte fel.  A szovjeteknek még arra is lehetőségük volt, hogy lehallgassák a Kongresszus és a Fehérház közötti beszélgetéseket.  És mit tett Kissinger barátainak helytelenkedése ügyében ?  Beavatkozott érdekükben.

A Newsweek 1975 augusztus 25-i száma jelentette :  „Henry Kissinger szovjet-amerikai kapcsolatok feszültség mentessége miatti aggodalma odáig terjedt, hogy cenzurázta a Rockefeller Bizottság jelentését.  A jelentés eredeti szövege egy hosszú részt tartalmazott az Egyesült Államokon belüli szovjet kémkedésről, és megemlítette, hogy a szovjet követség tetejére szerelt antenna segítségével a KGB képes lehallgatni a fehérházi hírközléseket.  Amikor a Kissinger vezetése alatti Nemzetbiztonsági Tanács átnézte a jelentést, ezt a szakaszt törölte a szövegből.”

1975 közepén, egy Rockefeller vezetésű bizottság a CIA-t, egy Frank Church szenátor irányítása alatti bizottság pedig az FBI-t vizsgálta.  De nagyon téved az, aki úgy gondolná, hogy ezek a bizottságok az országon belüli kommunista tevékenység miatt aggódtak.  Világosan látható, hogy épp a kommunista-elleneseket akarták elcsípni.  Ami még az amerikai belbiztonságból megmaradt, az is gyorsan szerte foszlott, amikor Szuper K hatalmat szerzett a nemzet hírszerző szervei felett.  A tények önmagukért beszélnek.  1973-ban megszüntették az igazságügyminisztérium belbiztonsági osztályát.  1974-ben megsemmisítették az igazságügyminiszter, felforgató szervezetekről vezetett nyilvántartását.  1975 januárjában feloszlatták a Képviselőház belbiztonsági bizottságát.

Ilyen a helyzet a 200. évforduló évében.  Miközben, Kissingen titkos SALT diplomáciájának köszönhetően, a kommunista fenyegetés egyre növekszik, az Egyesült Államok katonailag a második helyre szorult.  Mialatt egyre erősödik az országban a kommunista beszivárgás és térhódítás, az ilyen tevékenységeket szemmel tartó szerveink hatékonysága napról-napra csökken.

A biztonság, legalábbis a Nyugat biztonsága, láthatóan a legkevébbé sem érdekli Henry K-t.

De, a kissinger csapattal a nyeregben -- mint Hall, Sonnenfeldt, Klosson, Popper, Bunker, s a többi --, az öntelt, egoista, KGB ügynökséggel vádolt, bizonyított hazudozóval az élén, kell-e aggódnunk külföldi ellenségeink miatt ?

Nem nehéz egyetértenünk William Loeb-bal, a Manchester (New Hampshire) Union Leader sorból kilógó kiadójával:

Lehet, hogy Kissinger tényleg kommunista ügynök.  Annyi bizonyos, hogy ha az lenne se tudna több kárt tenni az Egyesült Államoknak, és több jót a Szovjetuniónak.”