None Dare call it Conspiracy

MÁSODIK FEJEZET
SZOCIALIZMUS — SIMA ÚT A HATALOMRA

Mindenki tudja, hogy Adolf Hitler létező személy volt .  Általánosan ismert a borzalom és a pusztítás amit ez az őrült a világra szabadított .  Hitler szegény, minden társadalmi rang nélküli családból származott .  A középiskolát félbe hagyta és soha senki nem vádolta azzal, hogy különösebben művelt lett volna .  Még is, ez az ember kísérletet tett a világ meghódítására .  Fiatal éveiben egy padlásszobában ült és papírra vetette világuralmi céljait .  Mind ez közismert .

Tudjuk, hogy létezett egy Vlagyimír Iljics Uljanov nevezetű személy is .  Akárcsak Hitler, Lenin sem a társadalmi óriások szülötte volt .  Egy kis hivatalnok fiaként látta meg a napvilágot és életének java részét szegénységben töltötte, azonban milliók haláláért és közel egy milliárd ember rabszolgává tételéért felelős .  Mint Hitler, Lenin is éjszakákon át virrasztott egy nyirkos szobában és a világ meghódítását tervezgette .  Ez szintén közismert .

Nem elképzelhető-e, hogy egy milliárdos ugyancsak világhódításról ábrándozik, ha nem is padlásszobában, hanem manhattani, londoni vagy párizsi luxus lakosztályban ?  El kell ismerni, elméletileg lehetséges !  Július Cézár, a vagyonos arisztokrata is megtette .  Egy ilyen ember esetleg társulhat vagy szövetségre léphet más, hozzá hasonló gondolkodású illetőkkel — nem de ?  Cézár megtette .  Az ilyen személyek ragyogóan képzett, óriási tekintélynek örvendő polgárok lennének, kik hihetetlen összegű pénzt tudnának terveik kivitelezésére fordítani .  Ezek olyan előnyök, amikkel sem Hitler, sem Lenin nem rendelkezett .

A hétköznapi ember nehezen érti meg az ilyen, beteges hatalmi vágyat .  Az átlag polgár alig akar többet mint sikert munkájában, viszonylag magas életszínvonalat, pihenést, némi utazást .  Biztosítani kívánja családjának ellátását, gyermekeinek iskoláztatását, és a céloknak ezzel vége is .  Nem vágyódik a mások fölötti uralkodásra, országok és népek meghódítására .  Minthogy nem sóvárog a hatalom után, nehezen tudja elképzelni, hogy vannak akik sóvárognak — olyanok, akik egy egészen más világban élnek .  El kell ismernünk, hogy a történelem során éltek olyan alakok mint Hitler, Lenin, Sztálin, Cézár, macedón Sándor, tehát miért kellene azt gondolnunk, hogy ma már nincsenek ilyen, hatalomvágytól fűtött emberek ?  És ha történetesen ezek az emberek milliárdosok, nem elképzelhető-e, hogy Hitlerhez és Leninhez hasonló egyéneket használnak fel céljaik elérésének érdekében ?

Tényleg nagyon nehéz elhinni, hogy ez a helyzet .  Mint Kolumbusz, mi is azzal a feladattal állunk szemben, hogy meggyőzzük Önt, a Föld nem lapos korong — mint azt velünk egész életünkben elhitették — hanem gömb .  Bizonyítékokat fogunk bemutatni, hogy amit Ön kommunizmusnak nevez, az nem Moszkvából vagy Pekingből ered, hanem New Yorkból, Londonból és Párizsból, és csupán egy nagyobb összeesküvés egyik ága .  A hálózat csúcsán álló emberek nem kommunisták a szó hagyományos értelmében, nem tartoznak hűséggel se Moszkvának, se Pekingnek .  Csak önmagukhoz és vallásukhoz hűek és semmi esetre sem hisznek a népszerűséget hajhászó kommunista filozófiában .  Nem áll szándékukban felosztani vagyonukat .  A szocializmus csak egy elmélet, amit a szövetkezők felhasználnak, de amiben csak a gyermetegek hisznek .  Be fogjuk mutatni, hogy a kapitalizmust üllőként, a kommunizmust pedig kalapácsként használják a világ meghódítására .

Újságírói vizsgálataim során mind nyilvánvalóbbá vált előttem az a felfogás, miszerint a kommunizmus csak az összeesküvés egyik ága .  Lehetőségem volt magánbeszélgetést folytatni négy nyugalmazott tiszttel, akik a katonai hírszerzésnél töltötték pályafutásukat .  Tőlük szereztem ismereteim nagy részét .  De a történetet több más személy is ismeri .  A katonai hírszerző körök nagyon is jól ismerik a hálózatot .  Továbbá kikérdeztem hat személyt, akik kongresszusi bizottságok vizsgálóiként jelentős időt töltöttek a kérdéssel .  Norman Dodd volt ezek egyike, aki 1953-ban az adómentes alapítványok ügyét vizsgáló Reece Bizottságot vezette .  Amikor Dodd úr kezdett a finánctőke forradalmi mozgalmakban viselt szerepének mélyére hatolni, az eisenhoweri Fehérház rendelete megszüntette a vizsgálatot .  Dodd úr elmondása szerint nyugodtan kivizsgálhatjuk a bombadobáló, utcai szélsőségeseket, de politikai vasfüggöny ereszkedik le ha a törvényes világbeli eredetükkel hozzuk kapcsolatba tevékenységüket .

Bármit gondolhatunk a kommunizmusról, csak azt nem, hogy köztiszteletben álló személyek által irányított összeesküvés .  Gyakran mondják a gyakorló kommunista-ellenesnek :  „Meg tudom érteni, hogy aggódik a kommunizmus miatt, de képtelenség azon felvetése, miszerint az Egyesült Államokban rohamléptekkel halad előre a kommunista összeesküvés .  Az amerikai nép ellenzi a kommunizmust .  ők nem dőlnek be a vörösöknek .  Afrikával, Ázsiával, Dél-Amerikával kapcsolatosan érthető a kommunizmus miatti nyugtalansága, mert ott óriási a szegénység és a tudatlanság, és rengeteg a betegség .  Ellenben felesleges az Egyesült Államokbeli kommunizmus miatt aggódnia, mert itt az emberek egyáltalán nem rokonszenveznek vele .”

Ránézésre ez nagyon ésszerű és elfogadható érvelés .  Az amerikai nép tényleg ellenzi a kommunizmust .  De tételezzük fel, hogy Ön most leteszi ezt a könyvet, papírt, ceruzát vesz elő és lemegy a legközelebbi bevásárló központba felmérést készíteni az amerikaiak kommunizmushoz való hozzáállásáról .  „Uram ! — szólítja meg az első arra járót — szeretném tudni, hogy Ön ellenzi vagy támogatja-e a kommunizmust .”

Legtöbb járó-kelő valószínűleg azt gondolná, bizonyára játszik vele .  De ha kitartóan folytatná felmérését, azt találná, hogy az emberek 99%-a ellenzi a kommunizmust .  Bizonyára nehéz lenne olyan illetőre találnia aki határozottan kiállna a kommunizmus pártján .

A felszínen tehát úgy tűnik, alaptalan a jobboldaliak, belső kommunista veszély miatti aggodalma .  Amerika népe nem barátja a kommunistáknak .  Azonban mielőtt a képzeletbeli megkérdezett tovább haladhatna, Ön még hozzáteszi :  „Uram, mielőtt folytatná útját, szeretnék még egy kérdést feltenni és biztosíthatom, ezt nem fogja sértőnek vagy nevetségesnek találni !” A kérdés pedig a következő :  „Mi a kommunizmus ?  Lenne szíves meghatározni ?”

Azon nyomban új helyzet állna elő .  Az első kérdésre adott, közel egybehangzó válaszok helyett az elképzelések elképesztő változatosságával találnánk szemben magunkat .  Számtalan a kommunizmus mivoltáról szóló, különböző vélemény .  Lenne aki azt mondaná :  „Oh igen, a kommunizmus .  Hät az kërem szépen a szociálizmus zsärnoki változata.” Valaki más kijelentené :  „A Marx által eredetileg eltervezett kommunizmus jó elgondolás volt, de a gyakorlatban nem valósulhatott meg, mert az oroszok tönkretették az egészet.” A tanultabbféle azt válaszolná :  „A kommunizmus egyszerűen az orosz imperializmus újjászületése.”

Ha puszta véletlenül a megkérdezettek egyike a környékbeli egyetem politika-tudományi professzora lenne, ő így nyilatkozna :  „Nem kérdezhetjük azt, mi a kommunizmus !  Ez így teljességgel leegyszerűsítő kérdés egy végtelenül összetett tárgykörről .  A szélsőjobboldaliak által fenntartott nézettel ellentétben, a kommunizmus ma nem egy egységes szervezetű, nemzetközi mozgalom .  Inkább egy több központú, szétdarabolt, nemzeti mozgalom, ami az egyes nemzeti vezetőktől kapja jellegét .  Természetesen minden kommunista párt elfogadja elvi alapként a hégeli dialektika és a feuerbachi materializmus összeforrásából létrejött dialektikus materializmust, de a kérdést mégis inkább úgy kellene feltenni, hogy mi Mao, Ho Si-miny, Castro vagy Tito kommunizmusa.”

Ha most azt gondolja viccelünk, akkor mostanában nem igen beszélt politika-tudományok professzoraival .  Egyetemeinken és a külügyminisztériumban ez az uralkodó nézet .

Akár elfogadja a fenti meghatározásokat, akár nem, az mindenképpen tagadhatatlan, hogy az amerikai lakosság egyetlen számottevő része sem ért egyet abban, hogy tulajdonképpen mi is az, amit ellenez .  Ez eléggé ijesztő, nemde ?  Itt van előttünk valami, amiről majdnem mindenki egybehangzólag állítja, hogy rossz, de abban nem tudunk közös nevezőre jutni, hogy tulajdonképpen mi is az .

Az ellenség ismerete a háború legfőbb szabálya .  Az amerikai nép nem ismeri ellenségét .  Igy tehát egyáltalán nem meglepő, hogy harminc éven keresztül tétlenül néztük mint válik egyik ország a másik után a kommunizmus áldozatává .

A kommunizmus mivoltáról előadott különböző nézetek sorában most mi is szeretnénk bemutatni elgondolásunkat, utána pedig bizonyítani helyességét :  a kommunizmus egy hatalomratörő, nemzetközi összeesküvési mozgalom, amit legfelső körökbeli, világhódító céljuk érdekében bármely eszközt felhasználó személyek irányítanak .

Láthatja, hogy nem említettük Marxot, Lenint, Engelst, Trockíjt, a burzsoáziát, a proletáriátust, vagy az anyaghitű önmaga okozataiból való következőséget (dialektikus materializmus) .  Egy szót sem szólunk a hamis gazdaságelméletekről és a kommunista politikai filozófiáról .  Ezek mind csupán a kommunizmus eszközei, és nem szabad összetévesztenünk őket a kommunista összeesküvéssel .  Mi, hatalomratörő, nemzetközi összeesküvési mozgalomként jellemezzük a kommunizmust .  Ha valaki nincs tisztában a kommunizmus összeesküvői természetével, akkor nincs tisztában a mozgalommal magával, és mindig is a kommunizmus pártiskolai szintjénél fog megragadni — pedig a kuttya nem ottan van eltemetve .

Ha a szabadított sajtó vagy a hivatásos szabadítók haragját akarjuk kivívni, semmi mást nem kell tennünk mint a kommunizmussal kapcsolatban megemlíteni az összeesküvés kifejezést .  Merthogy az nincs megengedve, hogy a kommunizmust politikai összeesküvésnek tartsuk .  Mondhatjuk róla, hogy könyörtelen, zsarnoki, gonosz, sőt még azt is, hogy eltemetésünkre törekszik — a nép többsége ezért még meg is tapsol bennünket —, de soha ne merészeljük az összeesküvést megemlíteni, mert akkor ránk zúdul a szabadítottság minden haragja .  Az nincs megtiltva, hogy összeesküvések létét elhiggyük, csak arra nem szabad gondolnunk, hogy napjainkban is létezhetnek politikai összeesküvések .

Tudjuk, hogy a történelem során emberek sokszor szövetkeztek a hatalom megszerzésére .  Tankönyveink tele vannak ilyen szervezkedések történeteivel .  Még a Life magazin is hisz olyan összeesküvésben mint a Cosa Nostra, amiben emberek törvénytelen úton való pénzszerzésre szövetkeznek .  Talán még emlékszik rá, hogy néhány évvel ezelőtt a Life cikksorozatot közölt a Joseph Valachi McClellen Bizottság előtt tett vallomásáról .  Érdemes megemlíteni e vallomás néhány pontját .

Legtöbbünk addig nem tudta, hogy Cosa Notra-nak hívják a szervezetet .  Míg Valachi nem "énekelt", azt hittük Maffia a neve .  Ilyen keveset tudtunk egy olyan bűnszövetségről, ami már több mint száz éves és számos országban tevékenykedik .  Nem lehetséges-e, hogy van egy politikai bűnszövetség is és csak egy Valachi kellene, hogy vallomást tegyen ?  Talán Dr. Carroll Quigley lenne a politikai összeesküvés Valachija ?

Láthatjuk, hogy mindenki, még a Life is hisz valamiféle összeesküvésben .  A kérdés csak az, melyik veszélyesebb, a bűnözői vagy a politikai összeesküvés, és mi a különbség egy Cosa Nostra-tag és egy kommunista, helyesebben bennfentes összeesküvő között ?  A szervezett bűnözés szemétdombjának csúcsára kapaszkodott, Lucky Luciano-szerű személyek nyilvánvalóan ördögiek éleselméjűek, dörzsöltek és könyörtelenek, de az őket körülvevő alakok majdnem kivétel nélkül iskolázatlanok, szegénységben születtek és Nápoly, New York és Chicago sötét sikátoraiban tanulták mesterségüket .

Most tételezzük fel, hogy egy ugyanilyen, erkölcstelenségre fogékony jellemű ember egy gazdag családba születik és a legjobb iskolákban kap oktatást !  A Harvardon, Yale-en és Oxfordban megismerhetné a történelmet, a közgazdaságot, a lélektant, a társadalom és politikai tudományt .  Miután ilyen kimagasló oktatási intézményekben diplomát szerzett, valószínű-e, hogy utcán találjuk, iskolásoknak marijuanát árulván vagy utcalányok stricijeként ?  Egyáltalán nem .  Az ilyen ember tudná, ha hatalmat — valódi hatalmat — akar, a politikába kell bekapcsolódnia .  Politikussá kell lennie, vagy, ami még jobb, politikusokat kell vásárolnia akik majd érdekeit képviselik .  Ebben van az igazi hatalom és az igazi pénz .

Amióta kormányok vannak, hatalomra törekvő összeesküvések is vannak .  A görögországi Alcibiadest vagy a Július Cézárt körülvevő összeesküvést tanulmányozhatjuk, de az már nincs megengedve, hogy feltételezzük, manapság is vannak politikai hatalomért titokban mesterkedő emberek .

Minden összeesküvőben azonos két dolog :  kiváló hazugnak és előrelátó tervezőnek kell lennie .  Akár Lenint, akár Alcibiadest, akár Julius Cézárt, akár a korunkbeli összeesküvőket tanulmányozzuk, végig azt látjuk, hogy a türelmes tervezgetés szinte minden mást háttérbe szorít .  Megismételhetjük Franklin Roosevelt kijelentését :  „A politikában semmi sem történik véletlenül .  Ha még is, bizonyosak lehetünk benne, hogy az úgy volt megtervezve .”

A kommunizmus valójában, a nagy hazugságot hírdető, hatalomra törekvők által kitervezett önkényuralom .  Ha kiszűrjük a lényeget a kommunizmus hazugságaiból, két fő hazugság marad .  Az egyik :  a kommunizmus elkerülhetetlen .  A másik :  a kommunizmus a kizsákmányoltak kizsákmányolók elleni mozgalma .

Engedtessék meg, hogy visszamenjünk képzeletbeli felmérésünkhöz és elemezzük az első hazugságot, miszerint a kommunizmus elkerülhetetlen .  Most feltennénk a harmadik kérdést :  „Uram !  Mit gondol, elkerülhető-e Amerikában a kommunizmus ?” A válasz majdnem minden esetben valahogy így hangzana :  „Úgy gondolom igen .  Tudja milyenek vagyunk mi amerikaiak, kissé lassan vesszük észre a veszélyt .  Gondoljon vissza Pearl Harbourra !  De a nép nem nézné tétlenül a kommunizmus Egyesült Államokon belüli térhódítását .”

Ezután megkérdeznénk :  „És mit gondol, a szocializmus elkerülhető-e Amerikában ?”  A válasz pedig körül-belül ekképpen hangzana :  „Én nem vagyok szocialista, ugye érti, de látom mi folyik az országban és ezért azt kell mondjam :  nem.”

Erre megkérdeznénk alanyunkat :  „Mivel azt mondja, Ön nem szocialista, de úgy érzi az ország társadalmiasítódik (szocializálódik), miért nem tesz valamit ellene ?” A válasz :  „Én csak egy ember vagyok és az amúgy is elkerülhetetlen .  A politikusokkal szemben nem tudunk mit tenni .  Ha, ha, ha .”

Az emberek nem tudják, hogy a politikus fiúkák mindent elkövetnek, hogy bennünket tehetetlenségünkről meggyőzzenek .  Milyen hatékonysággal tudunk ellenállni, ha úgy érezzük hiábavaló a küzdelmünk ?  A háborúkkal egyidős csel, hogy ellenségünkben megkíséreljük a harc hiábavalóságának érzését kelteni .  Az ie. 500 körüli kínai filozófus hadúr, Sun Cu, megállapította :  „A hadviselés legfőbb kiválósága, hogy már a csata megkezdése előtt megtörjük ellenségünk harci kedvét .” Ma ezt úgy nevezik :  lélektani hadviselés .  A kártyások pedig blöffnek hívják .

Itt van hát előttünk az amerikai nép, mely ugyan ellenzi a kommunizmust, de nem tudja megmondani, hogy tulajdonképpen mi is az .  A szocializmust is ellenzi, de elfogadja annak elkerülhetetlenségét .  Hogyan tekintett Marx a kommunizmusra ?  Mennyire fontos a kommunistáknak a vörös iga elkerülhetetlenségének hite ?  A kommunizmus vagy a szocializmus elkerülhetetlenségét akarják-e elhitetni velünk a vörösök ?  Ha elolvassuk Marx Kommunista Kiáltványát, azt látjuk, hogy Marx szerint a proletár forradalom szocialista proletár diktatúrát fog létrehozni .  Ennek eléréséhez pedig három tényezőre van szükség :  a magántulajdon eltörlése, a család felbomlasztása és a vallás (a népek ópiuma) lerombolása .

Marx továbbá leírja, hogy miután a proletár diktatúra e három pontot az egész világon megvalósította, egy bizonyos idő elteltével a teljhatalmú állam elhal és átadja helyét a kommunizmusnak .  Minden tejjel-mézzel folyó kánaán lesz és mindenki boldogan él míg meg nem hal .  Azonban minden kommunistának először a szocializmus megvalósításán kell fáradoznia .

Marxot a titokzatos, Igaz Emberek Ligája alkalmazta a Kommunista Kiáltvány megírására.  A kiáltványban Marx nem tett többet, mint korszerűsítette és cikkelyekbe foglalta Adam Weishaupt, a bajorországi Illumináti Rend alapítójának 70 évvel korábban lefektetett tervét és alapelveit.  E tárgykör kutatói széleskörben elfogadják, hogy az Igaz Emberek Ligája az 1786-ban föld alá kényszerült Illumináti folytatása volt.

A szocializmus lenne a csali, a parancsuralom bevezetésének ürügye ?  Mivel a diktatúra kifejezés nehezen foglalható a képzelgők nyelvezetébe, ezért azt a hitet kellett elültetni, hogy a parancsuralom csak egy időszakos szükségszerűség, és később majd önszántából fel fog oldódni.  Valóban igen gyermetegnek kell lenni ahhoz, hogy valaki ezt bevegye, de amint a példa mutitja, milliók nyelik, mint kácsa a nokkedlit.

A szocializmus (és nem a kommunizmus) létrehozásának indíttatása állt tehát a vörösök és a bennfentesek cselekedeteinek középpontjában.  Marx, és a kommunista mozgalom minden őt felváltó vezetője, a szocializmus építésére utasította követőit.  Ha meghallgatunk egy vörös szónokot, észrevehetjük, hogy nem említi a kommunizmust.  Ő csak az amerikai szocializmusért folyó küzdelemről beszél.  Ha elmegyünk egy kommunista könyvesboltba, azt találjuk, hogy irományaik is hasonló vonalat követnek, és nem a kommunizmus, hanem a szocializmus létrehozását követelik.

Az Intézmény sok tagja is ezt az irányt követi.  A harvardi, meggyőződéses szocialista professzor, John Kenneth Galbraith, Richard Nixon és a Nagy Szocialista Újjáéledés címmel közzé tett egy cikket a New York magazin 1970 szeptemberi számában.  A nixoni játszmatervet elemezvén, Galbraith megállapítja :

„Bizonyos, hogy a szocializmus felé tolódás a Nixon kormányzat legkevésbé jósolt fejleménye.  Még mindig találkozhatunk olyanokkal, akik ezt nem vették észre.  Mások, valószínűleg szemüket dörzsölik, hiszen minden előjel ennek pontosan az ellenkezőjére mutatott.  Richard Nixon a szocializmus rendíthetetlen ellenzőjének tűnt.

...Nixon úr bizonyára nem nagyon olvassa Marxot, de tanácsadói, Burns, Schultz és McCracken igen, és valószínű, hogy ők pótolták az elnök ismereteinek e téren fennálló hiányosságait.  Tagadhatatlan, hogy a kormány tervezte meg a szocializmusba sodródást elősegítő válságot.”

Galbraith ezután tovább megy és felsorolja a Nixon kormányzat által a szocializmus felé tett óriási lépéseket.  A cikkből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a szocializmus, az uralmon lévő párttól függetlenül, rendíthetetlenül halad előre.  A másik harvardi szocialista, Dr. Arthur Schlesinger, is nagyjából ugyanezt mondja :

„A fő szabadított vívmányok általában azután is érvényben maradnak, hogy az értékőrzők visszanyerik a hatalmat.  A szabadítottság irányzata folyamatosan, mindjobban szabadítottá válik, míg az értékőrző irányzat egyre kevésbé őriz értékeket.”

Sok hazafias amerikai tudtán kívül a bűnös szövetkezők csapdájába esett.  Találóan jegyezte meg Walter Trohan, a Chicago Tribune kiérdemesült cikkírója és Amerika egyik legkiválóbb hírmagyarázója :

„Nyilvánvaló tény, hogy a kormány mai irányvonala — akár republikánus, akár demokrata — közelebb áll a kommunista párt 1932-es programjához mint saját pártja akkori felfogásához.

...A konzervatívoknak végre fel kellene már fogniuk a valóságot, hogy az ország egyre mélyebben jár a szocializmusban, és a hatalomra kerülő párttól függetlenül, a szövetségi kormány hatalmának további bővülése várható.  Csupán annyi örömük lehet, hogy Nixon alatt ennek lassabb az ütere mint esetleg Hubert Humphrey alatt lett volna.

Az értékőrzők majd látni fogják, hogy a rendszer tökéletesítését hangoztatva, a Nixon-kormányzat magáévá teszi a csőcselékuralmi kormányzatok szocializmusának java részét.”

Az Intézmény a politikai spektrum elemzésére használt nyelvezet elferdítése által is a vörös iga elkerülhetetlenségének gondolatát mozdítja elő.  Úgy mondják, a politikai színkép bal szélén találjuk a bevallottan parancsuralmi rendszerű kommunizmust.  Azonban azt is tudtunkra adják, hogy ugyan ilyen félni való a szélső bal ellentéte, a szélső jobb, amit a fasiszta címkével láttak el.  Nap mint nap azt rágják a fülünkbe, hogy az út közepén kell haladnunk.  Ez a középút az, amit ők demokráciának neveznek.  Azonban az Intézmény valójában Fábiánus (belopódzó) szocializmust ért e megjelölés alatt, és kényelmesen figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a középút negyven év óta folyamatosan bal felé vezet.  Mindezek a hamis lehetőségek kihasználásának ragyogó példái.  Három rendszer közül választhatunk :  baloldali kommunizmus (nemzetközi szocializmus), jobboldali nemzeti szocializmus és a középutas Fábiánus szocializmus.  A teljes spektrum szocialista.

Ez így képtelenség.  Hova tennénk ezen a táblázaton az anarchistákat, vagy azokat, akik az alkotmányos köztársaságban és a szabad vállalkozásban hisznek ?  Õk nem szerepelnek ezen a táblázaton, de ennek ellenére az amerikai nép 90%-a ezt a felosztást használja politikai hovatartozásának meghatározására.

Van pontos politikai színkép is.  A kommunizmus, meghatározás szerint, teljhatalmú kormányzat.  Teljhatalmú kormány esetében nem nagy különbséget jelent, hogy kommunizmusnak, fasizmusnak, szocializmusnak, császárságnak vagy fáraóságnak nevezzük-e.  Ha a totális kormányformát tesszük a spektrum baloldalára, akkor, értelemszerűen, a jobb oldalon kell lennie az anarchiának, avagy kormánynélküliségnek.

Országalapító atyáink fellázadtak az angol királyság majdnem totális kormánya ellen.  Azonban tudták, hogyha egyáltalán nincs semmiféle kormány, az zűrzavarhoz vezet.  Felállítottak tehát egy alkotmányos köztársaságot, aminek erősen korlátozott hatalmú államvezetése volt.  Tudták, hogy szabadságban boldogul a nép.  Bár a szabad vállalkozást az alkotmány külön nem említi, de ez az egyetlen gazdasági rendszer amiben alkotmányos köztársaság létezhet.  A társadalmi tulajdonba gyűjtögető rendszereknek olyan kormányhatalomra van szükségük, amilyet az Egyesült Államok alkotmánya nem tett lehetővé.  Az alapító atyák nem olyan kormányt akartak rendszeresíteni, amelyik elrabolja az emberek keresetét és azt olyanoknak adja akik azért nem dolgoztak meg.  Thomas Jefferson azt írta :  „A hatalom kérdésében ezután már senki ne beszéljen az emberbe vetett hitről, hanem az alkotmány láncával kössük meg a [kormány] kezét, hogy bajt ne okozhasson.”  Jefferson tudta, hogyha a kormány nem rabszolga, akkor hamarosan a nép lesz azzá.

Jefferson azt vallotta, hogy az a kormány kormányoz a legjobban, amelyik a legkevésbé kormányoz.  Őseink a lehető legkisebb kormánnyal alapították az országot.  Korukban sokkal jobban ismerték az emberi természet és a politikai hatalom kapcsolatát, mint napjaink polgárai.  Az idők, műszaki ismeretek változnak, de az alapigazságok örökké valók.  Eredetileg úgy volt, hogy a kormány biztosítja az ország védelmét és bírósági rendszerét.  De később elszakítottuk a Jefferson által említett láncot, és már évek óta bal felé, a politikai spektrum gyűjtögető, totális kormányzatának irányába haladunk.  A politikai vezetőink által tett, minden újabb indítvány tovább visz bennünket egy központi kormány teljes hatalma felé.  De ez nem a szocializmus elkerülhetetlensége miatt történik, hanem ügyes és türelmes tervezés eredményeképpen.

Minthogy minden kommunista és bennfentes szüntelenül a szocializmusért harcol, engedtessék meg, hogy meghatározzuk e fogalom jelentését.  A szocializmust általában úgy értelmezik, mint alapvető termelőeszközök és szolgáltatások feletti kormány ellenőrzés.  Ez lényegében teljes kormány-irányítást jelent.  Ha ilyen helyzet áll elő, akkor a kormány képessé válik Marx elképzeléseinek megvalósítására, a magán tulajdon, a család és a vallás eltörlésére.

Szocializálnak bennünket, és ezt mindenki tudja.  Ha leülhetnénk egy csésze kávéra az utca, felmérésünk alanyaként szolgáló emberével, ő bizonyára meg kérdezné :  „Tudja, valamit sehogyan sem értek.  Miért van az, hogy mérhetetlenül gazdag emberek, mint Kennedy, Ford, Rockefeller, a szocializmust támogatják ?  Nem nekik van-e a legtöbb vesztenivalójuk ?  Ha összehasonlítom bankbetétemet Rockefellerével, roppant furcsán hat, hogy én ellenzem a szocializmust, ő pedig támogatja.”  De tényleg furcsa-e ez ?  A valóságban óriási a különbség a szocializmus hirdetett tanai és annak tényleges gyakorlata között.  A szocializmus gazdagság-felosztó jelszava nem több, mint egy bizalomkeltő fogás, amivel az embereket ráveszik, hogy egy teljhatalmú kisajátító kormány javára lemondjanak függetlenségükről.  A bennfentesek által hírdetett földi paradicsom helyett, a valóságban börtönünk falait húzzuk.

Nem furcsa, hogy a szocializmus gazdag terjesztői adómentes alapítványokba menekítették vagyonukat ?  A Rockefeller, Ford, Kennedy típusú emberek támogatnak minden, adónkat növelő, szocialista programot, miközben ők alig fizetnek adót.  Az Észak-Amerikai Újságíró Szövetség 1967-ben megjelentetett cikke arról tudósit, hogy hatalmas vagyonuk ellenére, a Rockefellerek gyakorlatilag nem fizetnek adót.  Az írás elmondja, hogy a család egyik tagja 685 dollár jövedelemadót fizetett a megelőző évben.  A Kennedy-k minden vagyona — kastélyaik, hajóik, repüllőik, a chicagói tőzsdeépületük és minden egyéb —, családi alapítványaik és érdekszövetkezeteik tulajdonában van.  Az adó a prolinak lett kitalálva.  De mindennek ellenére, a Rockefeller, Kennedy, Ford-féle képmutatók az elnyomottak bajnokaiként tetszelegnek.  Ha tényleg annyira odáig vannak a szegények sorsa miatt, a szocializmus hatalomszerzési eszközként való felhasználása helyett, inkább vagyonukat kellene szétosztaniuk.  Semmiféle törvény nem tiltja, hogy gazdagságukat a szegényeknek adják.  Nem ezeknek az embereknek kellene-e jó példával előljárniuk és úgy élniük, ahogy azt prédikálják ?  Ha a gazdagság megosztását hirdetik, nem saját vagyonuk felosztásával kellene-e kezdeniük ? — az adók legnagyobb részét fizető középosztályé helyett.  Miért nem mond le Nelson Rockefeller és II. Henry Ford a vagyonáról, csak annyit megtartva magának, mint az országos átlag ?  Mi eltudnánk képzelni Teddy Fordot amint kastélyától megválván, beköltözik egy 25.000 dolláros házba, amin még 20.000 dollárnyi törlesztés van.

Sokan azt mondják, ez a milliárdos csapat azért szocialista, mert bűntudata van a munka nélkül szerzett, öröklött vagyona miatt.  A megoldás egyszerű, csak meg kell válni a vagyontól és máris eltűnik az állítólagos lelkiismeret fúrdalás.  Kétségtelen, hogy rengeteg gazdag jótékonykodó van, akikben bűntudatot keltettek professzoraik, de ez nem magyarázza meg a Rockefeller, Ford, Kennedy-féle bennfentesek tevékenységét.

A szocializmust hírdető Kennedy-k, Rockefellerek és milliárdos bűntársaik valójában nem képmutatók.  Ránézésre talán ellentmondásnak tűnik, hogy szuper-gazdagok a szabad vállalkozás elpusztításán munkálkodnak, de valójában nem az.

Az a baj, hogy legtöbbünk elhiszi, a szocializmus az, aminek a szocialisták hirdetik — egy javakat felosztó program.  Ez az elmélet, de a gyakorlat egészen más.  Nézzük meg a szocialista meghatározás szerinti, mai szocialista országokat !  Ezeket nevezzük mi kommunista országoknak.  A kommunisták maguk, szocialistának tartják ezen országokat, amint azt a Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság elnevezés is jelzi.  A létező szocializmusban egy kis csoport, nem több mint a népesség három százaléka, uralja a nemzetgazdaságot és a fennmaradó 97% életét is.  Bizonyos, hogy még a leggyermetegebb is észreveszi, Brezsnyev úr nem úgy él mint a szegény paraszt az orosz sztyeppén.  Pedig, az elmélet szerint, mindkettőjüknek azonos színvonalon kellene élnie.

Ha megértjük, hogy a szocializmus nem egy javakat felosztó elképzelés, hanem egy gazdagság állandósító módszer, akkor azonnal feloldódik a milliárdosok szocializmushoz nyújtott támogatásának látszólagos ellentmondása, és kiderül, ez a hatalomra törő, megalomániások legjobb eszköze.  A kommunizmus, helyesebben szocializmus, nem az elnyomott tömegek mozgalma, hanem a gazdasági elité.  Az összeesküvő bennfentesek terve tehát az Egyesült Államok szocializálására irányul.

Hogyan valósítható meg e terv ?  A 3.  ábra bemutatja az alapítók által felállított kormány szerkezetét.  Az alkotmány minden lehetséges módot megragadott a kormányhatalom felosztására és szétdarabolására.  Az alapítók hitték, a kormányzat minden ága — akár szövetségi, akár tagállami, akár helyi — féltékenyen őrzi majd hatalmát, és nem fogja feladni azt egy központi irányítás javára.  Ugyanakkor életük megannyi része (mint az oktatás és jótékonyság) teljesen, vagy majdnem teljesen a politikusok hatalmán kívülre került.  Egy ilyen rendszerben lehetetlen volt az önkényuralom.  Az államirányítás egyik ága sem volt képes egy diktatúra létrehozásához elegendő hatalom összegyűjtésére.  Diktatúra megalapításához arra van szükség, hogy a kormányzó hatalom gyeplőit egyetlen ág ragadja magához.  Ha ez megvalósul, elkerülhetetlen az parancsuralom.

Az angol gondolkodó, Thomas Hobbes megállapítása szerint :  „A szabadság :  egy kis részekre osztott kormány.”  Amikor még nem vált a bennfentesek eszközévé, Woodrow Wilson így vélekedett :  „A szabadság történelme, a kormányhatalom korlátozásának történelme.”  Lord Acton, az angol történész, ezeket mondta :  „A hatalom megronthat, és a teljes hatalom teljesen megront.”

De mi történik ma ?  Ahogy haladunk a szocializmus felé, a hatalom szálai úgy összpontosulnak egyre jobban a szövetségi kormány végrehajtó osztályában.  Ez jobbára úgy történik, hogy a szövetségi kormány megvásárolja az államigazgatás kisebb egységeit.  Vagy a törvényhozás útján, vagy pedig az állami támogatás által.  A Legfelső Bíróság határozatban állapította meg, hogy — ha tetszik, ha nem —, a kormány dönti el mit részesít támogatásban.

Ha valaki, vagy valamely csoport, meg akarná kaparintani az Egyesült Államok feletti ellenőrzést, annak előbb azt kellene elérnie, hogy minden hatalom a szövetségi kormány végrehajtó osztályához kerüljön, mert akkor csak egyetlen személyt kellene kézben tartania ahhoz, hogy az egész országban az ő akarata érvényesüljön.  Merthogy az képtelenség, hogy valaki minden városi, megyei és állami törvényhozást hatalmába kerítsen.  Ha egy nemzet iparát, kereskedelmét, pénzügyeit, áruszállítását és természeti kincseit akarjuk uralmunkba keríteni, akkor egy mindenható, szocialista kormány vezetőségét kell befolyásunk alá vonni.  Ez által monopóliumot nyerhetünk és kiszoríthatjuk versenytársainkat.  Ha az egész világ fölött akarunk kizárólagos hatalmat gyakorolni, akkor egy szocialista világkormányt kell markunkba kaparintani.  És erre megy ki a játék.  A kommunizmus nem az elnyomott tömegek mozgalma, hanem a hatalomra törő milliárdosoké, kik azt világuralmi céljaik elérésére használják.  Először minden országban szocialista kormányt juttatnak hatalomra, majd pedig egy szocialista világállamban egyesítik őket.